Jelentés a Vérmezőről

Évának

A kavicsúton

a dolgok közt

vagyok.

Süt most a késő
októberi nap;

hosszú, meleg sál –

aránylik a fasor.

Kis fehér kutya

fut fel a lépcsőn,

a tetején megáll:

innen merre tovább?

Négy éve már

négy éve, hogy hiányzol.

Itt a parkban

nem látszik, mennyi négy év.

Lent, a még zöld füvön,

szétszórva mint papírgalacsinok,

fehér padok, ugrándozó

vizslák, spánielek.

Csöndes délelőtti közönség

a Vérmezőn,

amit ismertél, jobban, mint én,

ahonnan kivonultál.

Az élet lényege nem változott.

Már fűtenek; szerveződik a tél.

A gyerekek szépek, nagyok.

A kavicsúton a dolgok közt vagyok.

1992. október 19.