Izraeli anziksz

2007. július 1. Az embert, mielőtt Izraelbe utazik, ellátják az ismerősök és a rokonok jó tanácsokkal, hogy mit és hogyan kell kitölteni a belépéskor, hogy mit kérdeznek kilépéskor. Az ember, ha Izraelbe utazik, a fejében viszi magával híradók és újságcikkek képeit a háborús helyzetről, az állandó bombaveszélyről. Az ember, ha Izraelbe indul, fél. Pedig a mindennapi élet egészen más, mint gondolnánk. A veszélyérzetünk néhány nap alatt elillan.

A repülőúton, a felhők alatt látszik Isztambul, aztán lassan előbukkan Tel-Aviv. Onnan körülbelül negyvenperces buszozással érjük el Jeruzsálemet. Szakmai úton vagyunk, egymás követik majd az előadások a grandiózus Holokauszt emlékközpontban, a Jad Vasemben, amelyet Jeruzsálem egyik hegyén húztak fel, nagyrészt betonból.

	Siratófal

Először a siratófalhoz megyünk. Sokkal kisebb, mint képzeltem: tízsornyi, hatalmas kőtömbökből álló, Heródes korabeli falról van szó, amely a rómaiak által lerombolt templomból maradt meg. A beléptetéskor táskakipakolás, fegyveresek vizslató pillantása. Nem túl vészes. A fal előterét női és férfi szektorra osztották, a férfiak csak kipában, a jól ismert zsidó fejfedőben léphetnek be. A kőtömbök között fagyöngyszerű növények nőnek, a réseik papírfecnikkel vannak teletömve, és kétméteres magasságig – ameddig az emberi kezek felértek – vastagon zsírosak. Meg kell érinteni a falat, nincs mese, ezt az elkövetkezendő napokon megtanuljuk: minden szent követ, sziklát, templomfalat meg kell érinteni – “just for sure”. Azt is hamar megszokom, hogy hosszú szoknya, stóla- és sál-repertoáromat maximálisan ki kell használnom, mert a szent helyekre csak fedett térddel és vállal juthatunk el.

Bólogatnak az ortodox zsidók a kétezer éves fal tövében. Döbbenetes atmoszféra. A fal fölött látszik a Kék mecset színarany kupolája. A Korán-idézetekkel és ragyogó kék mozaikkal díszített mecsetbe zsidók nem, keresztények pedig csak előzetes, hosszan egyezkedés után juthatnak be. Így van ez a szomszédos Szikla-mecsettel is, amely arról híres, hogy elvileg a közepén lévő szikláról ment fel az égbe Mohamed próféta. Itt volt Mórija hegye, ahol Ábrahámnak fel kellett volna áldoznia fiát. Jeruzsálemben van a Szent Sír temloma is, amelyen több felekezet osztozik. Hat részből áll, vannak örmény és etióp katolikusok, zsidók. Egy muzulmán őrzi a kulcsot, hogy a különböző felekezetbeliek ne veszekedjenek.

A Születés temploma alig tíz kilométerre van Jeruzsálemtől. A helyzetet bonyolítja, hogy Betlehem a palesztin területekhez tartozik. Zsidó kísérőnket nem kérhetjük, hogy vigyen oda. Palesztin sofőrt fogadunk, az ellenőrző pontokon zökkenőmentesen átvisz bennünket. A határ merő döbbenet: azok a falak, amelyeket azelőtt Jeruzsálembe jövet csak részben láttunk, az átkeléskor kiteljesednek: öt méter magas függőleges betonsáv, a tetején háromméteres, befelé hajló elemek, végestelen-végig. (Megtudjuk, hogy hazafelé majd a reptéren le kell tagadnunk, hogy palesztin területen is jártunk, ha nem akarjuk, hogy órákig faggassanak.) Jézus születésének barlangjába lépünk. Furcsa érzés fog el.

	A Genázereti tó

Aztán a többi csoda: a Jordán folyó, ahol János megkeresztelte Jézust; a Genezáreti tó, ahol Péter apostol háza helyén templom áll; a Holt-tenger, amely délibábként tűnik fel egy sivatag közepén; Tel-Aviv és Jaffa, amelyek ma már összeérnek ugyan, de az egyik folyamatosan épülő mediterrán nagyváros, a másik pedig ezeréves, sikátoros óvárosként tündöklik a felhőkarcolók mellett, a Földközi-tenger keleti partján. (A látnivalók után remek borokat iszunk, és a kóser konyha ízletes, egészséges.) Jeruzsálem modern negyede az európai nagyvárosokra emlékeztet, óvárosában pedig – a Via Dolorosához közeli sikátorokban, bazársorok között – apró, hangulatos sörözők sorakoznak.

Az utcákon mindenütt sok a katona, de az ember néhány nap alatt leszokik róla, hogy méterenként frászt kapjon. Mivel Izrael mai lakosságának egy része magyar származású, könnyen találhatunk magyarul beszélő idegenvezetőt. A jeruzsálemiek egyébként megszokták a háborús helyzetet, de a legtöbben a konfliktusok rendezésének és a békének a hívei. Az iszlám, a kereszténység és a zsidóság megfér egymás mellett az ősi városban. Egyik idős idegenvezetőnk, Juditka saját történettel vázolta a helyzetet: “Az utazási irodában keresztény kislányokkal, muzulmán sofőrökkel dolgozom együtt zsidóként. Nincs ezzel semmi baj, mindenki kenyeret akar hazavinni.”

Zalka Szilvia

(Forrás: Magyar Hírlap)