Izrael-párti antiszemitákból nem kérünk.

Gadó János / 2007. május

„Izrael számára nem bocsánatos bűn antiszemita kijelentéseket tenni, akkor sem, ha ezt aztán Izrael-párti kijelentésekkel kompenzálják. A brit szélsőjobb például – amely ma már moszlim- és bevándorlás-ellenes -, korábban antiszemita kijelentéseket tett, noha hangoztatta, hogy Izraellel nincs semmi baja. De mi az ilyen barátokból nem kérünk.” Ez év májusában Magyarországon járt Rav Ner Cvi, az izraeli külügyminisztérium Kelet-Európai osztályának vezetője.

	Rav Ner Zvi

– Van különbség a régi és az új EU-tagállamok Közel-Kelet politikájában?

– Igen. Az új országok egyértelműen barátságosabbak Izrael iránt. Ki kell emelni Csehországot, amely nagyon erősen pártolja Izraelt. A cseh képviselők – bal- és jobboldaliak egyaránt – szinte minden vitás ügyben fenntartás nélkül Izrael mellett foglalnak állást. Románia és Lengyelország is Izrael-párti álláspontot képvisel. Egyébként egyes nyugat-európai országok is Izrael-pártiak, mint Nagy-Britannia, Németország, Olaszország – és remélem, a francia álláspont is alapvetően megváltozik most, hogy Nicolas Sarkozy lett az elnök. Őszintén szólva, tíz-húsz évvel ezelőtt az Európai Unió és Izrael felfogása még annyira különbözött, hogy nehéz volt a Közel-Keleten bármiféle szerepet elképzelni Európa számára. Mostanra már jóval őszintébb párbeszédet folytatunk Brüsszellel és a tagországok többségével is. Vannak még nézeteltéréseink – így például a skandináv országok többségének álláspontját Izrael iránt túl kritikusnak tartjuk -, de összességében változott a kép.

 – Mindez a mostani, antiszemita hírben álló jobboldali lengyel kormányról is elmondható?

 – A jelenlegi lengyel miniszterelnök, Jaroslaw Kaczynski Izrael jó barátja. Nem akarok kitérni a lengyel belpolitikára, a lengyelek és szomszédaik viszonyára, ez nem az én ügyem, de ami Izraelt illeti, bízvást elmondhatom: ők Izrael és a zsidók jó barátai. Mikor a jelenlegi köztársasági elnök, Lech Kaczynski még Varsó polgármestere volt, elsőként ajánlott fel jelentős összeget a zsidók emlékére létesítendő múzeum számára. Az ötletet mindenki támogatta, de ő ajánlott föl erre a célra pénzt és telket. Ugyanakkor valóban vannak gondjaink. Az egyik kormánypárt, a Lengyel Családok Ligája egyes aktivistái tettek már zsidóellenes kijelentéseket (Roman Giertych pártelnök nem). Meg is mondtuk lengyel partnereinknek, hogy ez gondot okoz kapcsolatainkban. Giertych pártelnök apja, Maciej Giertych, az Európa Parlament szélsőjobboldali csoportjának tagja, antiszemita könyvet jelentetett meg az Európai Unió kiadásában, illetve annak a költségén. Eszerint a keresztény civilizáció a többi fölött áll, legfőképpen a zsidó fölött. A könyv primitív, elmaradott nézeteket hangoztat, egyebek közt fellép a darwini evolúció-elmélet oktatása ellen is. Ez az ember az oktatási miniszter apja, a párt ideológia tanácsának – vagyis szellemi irányadó testületének – elnöke. A kormány másik tagja, Andrzej Lepper, mezőgazdasági miniszter egy nyíltan antiszemita ideológiát képviselő ukrajnai egyetemtől kapott díszdoktori címet. Ez ügyben többször panaszt tettünk Ukrajna elnökénél, aki igazi demokrata és a zsidók őszinte barátja, de ez ügyben semmilyen lépést nem tett. Azt mondja, mit tehetnének, hiszen magánegyetemről van szó. Ez igaz, de ez az ország második legnagyobb egyeteme. Ukrajna mégsem Irán, hanem a nyugat felé tartó demokratikus ország, amely – őszintén remélem – egyszer majd az Európai Unió tagja lesz. Tisztában vagyunk vele, hogy Lengyelországban koalíciós kormány van hatalmon, koalíciók mindenhol vannak, néha elég furcsák, ez az ő dolguk. Ám ilyesmit nem hagyhatunk szó nélkül

 – Lát-e valamilyen különbséget jobb- és baloldali magyar politikusok Izrael iránti viszonyában?

 – Nem, őszintén szólva egyáltalán nem. Magyarországgal mindig is jó volt a viszonyunk. Amikor a mostani ellenzék volt hatalmon, éppen olyan jók voltak a kapcsolatok, mint most. A helyzet ebből a szempontból hasonló, mint Lengyelországban: itt is van egy nagyon problematikus szélsőjobb – de ilyen minden országban van. 2006-ban Magyarország volt a Holokauszt oktatásával megbízott nemzetközi szervezet soros elnöke. Izrael gratulált Magyarországnak, mert ezt a munkát kiválóan látta el. Minden kérésünknek készségesen eleget tettek, nem csupán korrektül, de elkötelezetten végezték a munkát. Igazán semmi különbséget nem látok jobb- és baloldal között az Izrael iránti viszonyt illetően.

 – Csak az a kérdés, hogy a jobboldal elhatárolódik-e a szélsőjobbtól, amikor utóbbi antiszemita kijelentéseket tesz.

– Izrael számára nem bocsánatos bűn antiszemita kijelentéseket tenni, akkor sem, ha ezt aztán Izrael-párti kijelentésekkel kompenzálják. A brit szélsőjobb például – amely ma már moszlim- és bevándorlás-ellenes -, korábban antiszemita kijelentéseket tett, noha hangoztatta, hogy Izraellel nincs semmi baja. De mi az ilyen barátokból nem kérünk.

 – Gianfranco Fini, az olasz szélsőjobb vezére is ilyen volt.

– Ő kezdettől fogva Izrael barátjának mondta magát, de mi mégsem akartuk vendégül látni. Ugyanis revizionista politikát folytatott Mussolini ügyében, akit alapvetően pozitív történelmi személynek próbált beállítani. Ezt a felfogását azonban megváltoztatta: megrendülését fejezte ki a Holokauszttal kapcsolatban, és elítélte Mussolinit, mint, Hitler szövetségesét. Hogy szívből tette-e mindezt, azt persze nem tudhatom. Ekkor vendégül láttuk Izraelben, s ő ellátogatott a Jad Vasem Intézetbe, ahol sírt a megrendüléstől. Ma ő Izrael – és mindenfajta Holokauszttal kapcsolatos kezdeményezés – lelkes pártfogója.

– Iliescu román elnök is hasonló utat járt be.

– Romániával a kapcsolataink kiválóak: az ENSZ-ben mindig Izrael mellett foglaltak állást, és remélem, így lesz ez az EU-ban is. Így például Románia 1989 után elhagyta az erősen Izrael-ellenes Palestine Committee üléseit. De amikor Iliescu elnök kijelentette, hogy Románia nem felelős a Holokauszt bűneiért, az emberek Izraelben nagyon felháborodtak, a kitűnő gazdasági kapcsolatok ellenére is. Az ügy szerencsére rendeződött, mert Iliescu ezután visszatért a kérdésre és Elie Wiesel elnökletével bizottságot alapított a romániai Holokauszt eseményeinek feltárására. És miután a bizottság megállapította, hogy az Antonescu vezette román állam felelős majd 300 ezer zsidó haláláért, Iliescu – a román történelemben először – hivatalosan is elismerte ezt a tényt. De vannak Romániában ennél furcsább esetek is. A szélsőjobboldali, idegengyűlölő Corneliu Vadim Tudor a legutóbbi választások előtt nagyon szeretett volna hivatalos látogatást tenni Izraelben. Még izraeli partnerei is voltak, mint Benjamin Netanjahu korábbi PR tanácsadója, aki megpróbálta elérni, hogy Vadim Tudort fogadjuk. Mi azonban azt mondtuk: köszönjük, Vadim Tudor nyilvánosan méltatja Antonescut, a vasgárdistákat, nem kérünk belőle.

– Érdekes: Vadim Tudor korábban vad antiszemita volt. Vajon mitől változott meg hirtelen?

– Korábban kommunista is volt, ódákat írt Ceausescuhoz, nem először változik élete során. Nekünk mindenesetre nem barátunk és nem is járt Izraelben – noha zsidó támogatói is vannak. De hát Jörg Haidernek is vannak zsidó támogatói, egy időben pártjának helyettese is zsidó volt, aki szintén szerette volna elérni – hiába -, hogy Haidert fogadjuk Izraelben. Egyedül Fini esetében láttuk úgy, hogy a változás valóban mély és őszinte volt.