„Izrael nem egy a sok közül”

Múlt tavasszal, amikor Bush elnök keményen visszautasította a Kongresszus kérését, hogy adjon hitelgaranciát Izraelnek, saját magát úgy jellemezte, mint egy „magányos kis fickót”, aki egymaga állja a telefonok és a levelek ostromát. A kormány pedig általánosságban azzal vádolta az amerikai zsidókat, hogy aránytalanul nagy befolyást akarnak gyakorolni, egyszerűén azért, mert a zsidók elmennek szavazni a választásokon, és politikailag aktívak.

Én ezt másképpen látom. Szerintem a zsidó közösség példát mutat az egész nemzetnek állampolgári felelősségtudatból. …Legelőször is biztosítani akarom Önöket arról, hogy a Clinton-Gore adminisztráció szilárdan fog állni egyetlen demokratikus közel-keleti szövetségese,

Izrael mellett… Ezt Amerika számára nemcsak geopolitikai okokból tartom szükségesnek, vagy mert Izrael katonailag erős, hanem mert a lelkiismeret is összefűz bennünket. Mindannyiunknak, akik nem felejtjük el a holocaustot, Izrael nem egyszerűen egy ország a sok közül.

Először 1981-ben látogattam Izraelbe. Rögtön elmentem a Falhoz. Soha nem tapasztaltam ehhez fogható érzést. Láttam a sok cédulát a kövek között. Megértettem, miért éreznek így az izraeliek a túlélés emlékműve előtt. Felfogtam, hogy soha nem engedhetjük meg, hogy ezt a várost még egyszer kettéosszák.

Most remélem, hogy tartós béke lesz a Közel-Keleten. Megígértem Rabin miniszterelnöknek, hogy a ClintonGore adminisztráció folytatni fogja azt a külpolitikát, amely a Bush elnök által elért, s reméljük még elérendő sikereken alapul. Tudom, hogy megegyezni csak az érdekelt felek tudnak. Az Egyesült Államok nem parancsolhatja rájuk a békét.

Azt hiszem, el kell ítélnünk, hogy Szíriában Asszad példátlan módon sérti meg az emberi jogokat, pontosan oly módon, ahogyan az amerikai Külügyminisztérium 1991-es jelentése a terrorizmust jellemezte. Nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor fegyvereket adunk el arab államoknak: ezeket a fegyvereket Izrael ellen lehet fordítani. Biztosítanunk kell, hogy Izrael megőrizze minőségi katonai fölényét azok fölött, akik megesküdtek arra, hogy a tengerbe dobják a zsidókat.

Meg akarjuk gátolni Szaddam Huszeint abban, hogy megsértse a tűzszünetet és az iraki nép emberi jogait. Egyben remélem, sikerül majd megakadályoznunk, hogy újabb diktátorok jelenjenek meg a térségben. Ellenzem egy független palesztin állam megalakítását és elismerem Jeruzsálemet mint Izrael állam fővárosát… Remélem, hogy folytatódnak Izrael és az Egyesült Államok gyümölcsöző gazdasági kapcsolatai.

Osztom az Önök csalódottságát, hogy Bush elnök megtagadta a hitelgaranciát… Úgy véltem, a hitelgaranciát nem szabad összekapcsolni a települések kérdésével ezt az érdekelt feleknek kell megbeszélni -, mert úgy éreztem, az Egyesült Államoknak különösen nagy a felelőssége azért, hogy a szovjet zsidóknak sikerüljön letelepedniök, hiszen ez volt régóta is a mi államunk törekvése.

Bush elnök döntése különösen elszomorított, met láttam, milyen áldozatokat hozott Izrael az Öböl-háborúban.… Emlékszem, ültem a TV előtt és néztem, ahogyan lecsapnak a Scud rakéták Izrael legnagyobb városaira, miközben férfiak, nők, gyerekek ülnek gázmaszkokban a légmentesen lezárt szobákban, s beleegyeznek, hogy passzívak maradnak, mert az Egyesült Államok megkérte őket, hogy ne tegyenek semmit.

Jól tudom, hogy a zsidó szavazókat nemcsak az Izraellel kapcsolatos témák érdeklik. Biztosítom Önöket, hogy külpolitikai stratégiám általában tükrözni fogja azokat az értékeket, amelyeket érvényesíteni akarok az Izraelhez fűződő kapcsolatunkban. Kormányzatom felemeli szavát és fellép az emberi jogok megsértése ellen, bármilyen fajhoz, valláshoz, etnikai kisebbséghez tartozzanak az áldozatok, őszintén aggódom, milyen arcot mutathat Amerika a világnak, amikor kormánya megtagadja a politikai jog puszta kérelmezését azoktól a haitiaiaktól, akik egy gyilkos rezsim elől menekülnek. Feldúlnak a képsorok, amelyeket a volt Jugoszláviáról látok: képek, amelyekről süt a borzalom, az „etnikai tisztogatás” pusztító rémsége, mindaz, amiről annakidején esküvel fogadtuk, hogy nem engedjük soha többé megismétlődni. Jóllehet megértem, hogy Bush elnöknek nehéz az ENSZ-szel karöltve hatékony megoldást találni a boszniai válságra, mégsem hiszem, hogy megengedhetjük magunknak, hogy tétlenül nézzük, amint embertársainkat gyilkolják, nemzeti hovatartozásuk miatt.

Azzal is erősíteni kívánom Amerika pozícióit a nemzetközi porondon, hogy javítani akarom itthoni helyzetünket. Stratégiám arra irányul, hogy növeljük a termelékenységet és a beruházási kedvet. Ezek a programok segítik majd az üzleti köröket, hogy versenyképesebbek legyenek a világpiacon és egyúttal javítsák katasztrofális kereskedelmi mérlegünket. Ami a legfontosabb: többet fogunk beruházni magába az amerikai népbe. Gazdasági és egyben erkölcsi kötelességünk, hogy kiemeljük az embereket a szegénységből, csökkentsük a bűnözést a városokban és erősítsük a közösségi érzést.

Csakis így teremthetünk meg egy olyan társadalmat, amely elutasítja mind a fajgyűlöletet, mind az antiszemitizmust, mind pedig a bigottság minden formáját.

… Nagyon fontos a nevelés. Hillary (Clinton felesége, lásd vezércikkünk vonatkozó részét) hívta fel a figyelmet arra, hogy olvasott egy izraeli programról, amelyet HIPPY-nek neveznek (Home Instruction Program for Pre-school Youngsters Tanácsadó a még nem iskolás korú gyermekek otthoni nevelésére). A programot a jeruzsálemi Héber Női Egyetemen dolgozták ki, s megadja a szülőknek a minimális ismereteket arra, hogyan legyenek gyermekeik első tanítói. … Most Arkansasnak van a legnagyobb HIPPY programja a világon, Izrael után.

… Az igazságszolgáltatásról, elsősorban is a Legfelső Bíróságról…. Vannak (itt Clinton számunkra kevéssé ismert személyeket, eseteket nevez meg. A ford.), akik arra hivatkozva, hogy a törvény „semleges”, megengedhetőnek tartják a vallásgyakorlás lábbal tiprását. Ezek szerint jogosan tilthatják meg egy ortodox zsidó katonának, hogy kipát viseljen.

… Befejezésül hadd mondjam el, miért olyan fontosak számomra ezek a témák. Martin Niemöller lelkész ezt írta: „Németországban, amikor először leszámoltak a kommunistákkal, nem emeltem fel a szavam, mert nem voltam kommunista. Amikor leszámoltak a zsidókkal, nem emeltem fel a szavam, mert nem voltam zsidó. Ezután leszámoltak a szakszervezeti tagokkal, s én nem emeltem fel a szavam, mert nem voltam szakszervezeti tag. Aztán leszámoltak a katolikusokkal, s én nem emeltem fel a szavam, mert én protestáns voltam. S amikor értem jöttek, már nem maradt senki, aki felemelhette volna a szavát.” Együtt kell dolgoznunk, mert semmi esélyünk sincs arra, hogy egyedül képesek legyünk megjavítani a világot.

Moment, 1992. október

Szécsi Éva fordítása