Izrael joga a biztonsághoz nem kérdőjelezhető meg

NÉMETH ZSOLT A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG KÉPVISELETÉBEN – A SZOCIALISTA ALELNÖKKEL, HÁRS GÁ­BORRAL EGYÜTT – NÉGYNAPOS LÁTO­GATÁST TETT IZRA­ELBEN, S UTÁNA AR­RÓL BESZÉLT, HOGY „MORÁLIS ALAPON” TÁMOGATJA IZRAEL BIZTONSÁGI IGÉNYEIT.

Orbán Viktor, a Fidesz el­nöke pedig részt vett a kereszténydemokrata és konzervatív pártokat tömörítő Demokratikus Közép Internacionálé (CDI) végrehajtó bizott­ságának madridi ülésén, ahol – össz­hangban a szervezettel – biztonságos határokkal létrejövő, független és szu­verén Izrael és Palesztin állam mellett tette le a voksát. Vajon az EU-hoz al­kalmazkodik a Fidesz, vagy a legna­gyobb ellenzéki párt csatlakozik a Jose Maria Aznar és Silvio Berlusconi által fémjelzett, erősen Izrael-párti jobbkö­zép tengelyhez? Vagy nem a Fideszről, csupán a magyar külpolitika EU-hoz hasonuló masinériájáról van szó? Ezekről beszélgettünk a parlament épületében az Orbán-kormány volt külügyi államtitkárával.

Mi volt a tár­gyalás apropója? Hogyan jött létre az a látogatás, me­lyet Hárs Gáborral (MSZP), a külügyi bizottság alelnökével tett?

A látogatást mi kezdeményeztük. Ta­lálkoztunk a Kneszet külügyi bizottsága elnökével, találkoz­tunk Tomi Lapid mi­niszter úrral, régi is­merősömmel. Talál­koztunk a külügyminisztérium állam­titkárával, Shofer úrral, Sáron minisz­terelnök fiával – aki a Kneszet külügyi bizottságának a tagja -, valamint izraeli arabokkal. A Yad Vashem Intézetben is voltunk, ahol a külügyi bizottság nevé­ben koszorút helyeztünk el. Meghívá­somra nemsokára a palesztin külügyi delegáció látogat Budapestre. Külön kezeljük az izraeli és a palesztin ügye­ket, nem kötjük össze.

Izraeli tárgyalásain a vendéglá­tók fölvetették-e a kényes magyar- országi problémákat, így a zászló­égetés ügyét, vagy a gyűlöletbeszéd-törvényt?

– Izrael állam számára Magyarország fontos európai, lassan európai uniós part­ner, s alapvetően úgy tekintenek a magya­rokra, hogy mi várható az EU-val folyta­tott két- illetve többoldalú kapcsolatok szempontjából. A meghatározó az volt, hogyan állunk Izrael állam biztonságának kérdéséhez, a terrorizmushoz. Hivatalos tárgyaláson továbbá hangsúlyosabban a gyűlöletbeszéd-törvényről kérdeztek, és a zászlóégetés ügye is szóba került.

Túl szigorúnak vagy túl puhának tartották a törvényt?

Vázoltam nekik a helyzetet. Tisz­tában vagyok a politikai kontextussal. Tomi Lapid ugyanakkor azt is meg­kérdezte tőlem, hogy miért nincsen rendőrségi eljárás a Tilos Rádióban el­hangzó Barangó-féle szöveggel kap­csolatban.

Másokról nem kérdezett Tomi Lapid? A Demokrata és a többi, eh­hez hasonló jobboldali-szélsőjobbol­dali orgánum cikkeiről, újságíróiról nem érdeklődött?

Érdekes módon nem.

Van-e a Fidesznek önálló Közel- Kelet-politikája, vagy megegyezik a többi parlamenti pártéval? Illetve mennyire az EU álláspontját követi a Fidesz az izraeli-palesztin viszály kérdésében?

A Fidesznek van formálódó, karak­terrel rendelkező Közel-Kelet-politikája. Izrael jogát a biztonságához – pél­dául, ami a biztonsági fal építését is je­lenti – nem kérdőjelezzük meg. Ami már problémásabb, az a fal nyomvona­la. Ugyanakkor jó jelzés az izraeli kor­mányfő részéről, hogy nyolc kilométe­res szakaszon újraszabályozzák a fal nyomvonalát. Pozitív irányba mutató lé­pés a gázai övezet zsidó települései egy részének a felszámolása is. A palesztin­ügy ugyanakkor zsákutcában van.

Kiknek a hibájából?

– A nemzetközi nyomás csökkenése miatt, mely korábban mind a két félre nehezedett. A 2003-as év az Amerika- EU tengelyben fontos változásokat ho­zott, és ha nincsen meg az összhang Eu­rópa és Amerika között, akkor az ilyen krónikus válságok nem kezelhetők. Ehhez még hozzátevődött az amerikai választási kampány. Mind a két oldal – az izraeli és a palesztin is – úgy érzi, hogy nincs partner, akivel tárgyalni le­hetne. Elindult az egyoldalú lépések po­litikája.

Ha az európai politikai térképet nézi az ember, Európában jobboldali kormányfők – Aznar és Berlusconi – támogatják Izraelt. Magyarországon miért nem támogatja a jobboldal aktívan Izraelt?

Nyugat-Európában jelentkezik egy új, baloldali antiszemitizmus, ami Izra­el állam intézkedéseinek a minősítésé­ben jelentkezik. Ezzel nem azt mon­dom, hogy minden Izrael-bírálat mö­gött antiszemitizmus van. Magyaror­szágon a kisebbségek belpolitikai cé­lokra történő felhasználása alapvetően a baloldal politikai játékszere, és be kell vallanom, hogy a jobboldal még nem találta meg rá a választ.

Bár a jobboldal széles spektru­mú, de a szélsőjobbnak komoly fe­lelőssége van a helyzet kialakulásá­ban. A szélsőjobboldali orgánumo­kat nem baloldaliak írják, csakúgy nem baloldaliak szervezik a szélső­séges tüntetéseket. Az antiszemitiz­mus leginkább a szélsőjobboldalon van jelen, s ezzel a jobboldalnak kell megküzdenie.

Igen, de a következményeket te­kintve a baloldal próbálja meg a jobb­oldal legitimitását megkérdőjelezni az antiszemitizmus vádjával. Innentől kezdve a jobboldal védekező magatar­tásra kényszerül, s még nem találta meg a módot a probléma kezelésére. Ami pedig a következményeket illeti, végül itt maradnak az érintettek, vagyis a ma­gyarországi zsidóság és a polgári oldal a gondok kezelésére.

Ugye nem gondolja azt, hogy a Demokrata című lapot baloldaliak írják?

– Nem, de ha az eredmény szem­pontjából nézzük, ha összehasonlítjuk a bal- és jobboldali kormányok teljesít­ményét ebben a kérdéskörben, akkor nincs miért szégyenkeznünk. A Terror Háza megemlékezés-sorozatot tart a ma­gyarországi holokauszt 60. évfordulójá­ra. A Holokauszt Múzeum alapkövét Orbán Viktor tette le, a holokauszt-emléknapot mi vezettük be az iskolákba, és a polgári kormány idején épült ki az államilag támogatott restitúció rendsze­re. De az antiszemitizmus problémájára – s részben a jobboldal saját hibájából is – még nem találtuk meg a választ. A baloldalt kiüresedett, kongó üresség jel­lemzi, és militáns hangulatkeltéssel tölti ki ezt a vákuumot. Egyik fő céljuk az, hogy „küzdjenek” a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen. Ugyanakkor en­gedélyezték a „Vér és Becsület Kultu­rális Egyesület” rendezvényének meg­tartását, amit mi megakadályoztunk. Ezek után megalázó és méltánytalan ál­landóan magyarázkodni. Visszatérve a Közel-Keletre: a két állami megoldás irányában kellene hatni, lehetőleg köl­csönös és kétoldalú párbeszéd eredmé­nyeként. Az egyoldalú lépéseket nem helyeslem. Magyarország – a többi kelet-közép-európai országgal együtt – komolyan fogja tudni befolyásolni az EU-t. Izrael külkereskedelmének több mint hatvan százalékát az EU-val bo­nyolítja le, ám olyan erős EU-ellenességgel találkoztam Izraelben, amely csak részben a tükörképe az EU Izrael­lel kapcsolatos politikájának. Ám részben függvénye az Egyesült Államok- Izrael viszonynak, hiszen az Egyesült Államokból komoly támogatás és jöve­delemtranszfer érkezik Izraelbe.

Az Európával szembeni tartóz­kodás nem véletlen. Bizonyára ön is tapasztalta az európai sajtó Izrael-ellenes megnyilvánulásait, és a kü­lönféle izraeli egyetemek és áruk el­leni európai bojkottok felvetését.

– Igen, hallottam minderről. Az EU-n belüli, a visegrádi országokkal szövet­séges magyar külpolitikának meg kell próbálni ellensúlyoznia, illetve semle­gesíteni ezeket a tendenciákat. A Fidesz és Orbán Viktor egyébként hangsúlyo­san érdekelt abban, hogy az antiszemita jelenségek visszaszoruljanak Európá­ban, de Izraelnek is lépnie kell európai megítélése javításáért.

– Ha már Orbán Viktornál tartunk, nagy megértéssel olvastam a Ma­gyar Nemzet 2004. február 25-i szá­mában, a kommunizmus áldozatai­nak emléknapján „Szívtájék” címen megjelent írását, ahol azt írta, hogy 1944-ben a magyar zsidókat ért tra­gédia sebe „a nemzet szívén esett”. És abban, hogy minél hamarabb be­gyógyuljon, „mindannyian érdekel­tek vagyunk”. Szép szavak. Ám se­gít-e e sebet begyógyítani az, amit szintén Orbán Viktor mondott tavaly, a Pesti Vigadóban, 2003. február 6-án tartott országértékelő beszédé­ben: „A hírek szerint Izrael miniszterelnöke hozzájárult ahhoz, hogy az iz­raeli titkosszolgálat, a Moszad a ter­rorizmusellenes koalíció országai­ban is végrehajthasson célzott likvi­dálásokat. Természetesen megkér­dezték a magyar nemzetbiztonsági ügyekért felelős államtitkárt is, aki elmondta, hogy fenntartásokkal fogadja a hírügynökségi jelentést, mert ez idáig még nevüket vállaló nyilatkozók nem álltak a hír mögé, de leszögezte, most idézem őt: ma­gyar területen a hatóságok hozzájárulása nélkül nem hajtható végre ilyen tevékenység. És az engedélyé­vel, jól értettük, hogy az engedé­lyével igen, tisztelt hölgyeim és ura­im…” Hogy került a Moszad Orbán Viktor országértékelő beszédébe?

Ne felejtsük el, hogy milyen hisz­téria volt az iraki háború idején az Egyesült Államok egyoldalú lépései miatt, és hogy az amerikaiak részéről konkrét fenyegetések is elhangzottak, hogy aki nem viselkedik rendesen, an­nak nincs kegyelem. Az inkriminált hír­re sokan felfigyeltek az egész világon, nem csak Magyarországon.

Akkor miért nem az amerikaia­kat említette Orbán Viktor a beszéd­ben?

Talán szerencsésebb lett volna, ha ez így hangzik el. Ha nem csak az iz­raeli politikán keresztül bírálja az ame­rikaiakat.

Izrael egyfajta státustörvényt alkalmaz a diaszpóra zsidóságával kapcsolatosan. Izrael bizonyos jogo­kat, mégpedig állampolgári jogokat biztosít a zsidó és zsidó származású emberek számára az egész világon. Az ön által képviselt külpolitika ezt teszi/tenné a határokon kívül élő magyarokkal. Vagy tévednék?

Ne keverjük össze a kettős állampolgárságot és a státustörvényt. Izraeli utam során imponált az, hogy a vallási értékeket látványosan tisztelik, és hogy a hazafiság, a cionizmus rendkívül fon­tos és jelen van a mindennapi életben. Meggyőződésem az, hogy sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint azt első pillanatban gondolnánk.

Novák Attila