Izrael igénylésére?

Csaknem minden nap olvasható valami Csurka Ist­vánról a magyar sajtóban. Kár, hogy nem drámaírói tevé­kenységéről. A Ki lesz a bálanya? a Házmestersirató s a töb­bi sikeres színpadi mű és regény szerzője szélmalom­harcra pazarolja erejét és tehetségét. Nem érezzük ma­gunkat illetékeseknek, hogy ezért szemrehányást te­gyünk neki, inkább csak azok számát szaporítjuk – meg­lehet feleslegesen -, akik százegyedszerre is elcsodálkoz­nak egyes hazai és nemzetközi kérdésekről szóló fejtege­tései olvastán.

A Magyar Fórum ez évi első számában, az 1991-es vi­lágpolitikai eseményekre visszatekintve ezeket a sorokat vetette papírra:

„A vietnami háború óta nem volt ekkora nemzetközi haderő összpontosítás, mint a kuvaiti-iraki háborúban. De hát mi történt voltaképpen? Izrael igénylésére (kiemelés tőle) meg kellett semmisíteni egy gyanús és megbízhatat­lan ország atomütőerejét. Valószínűleg félkész fegyvere­it…”

Hosszú hónapok óta abban a „tévhitben” ringatja ma­gát az emberiség, hogy az iraki haderő lerohanta Kuvaitot, birtokba vette olajkútjait és kifosztotta ezt a nálánál összehasonlíthatatlanul gyengébb országot. Minthogy a világ országainak többségét képviselő fórumok hiába kísérleteztek azzal, hogy meggyőzzék Szaddám Huszeint, vissza kell vonnia megszálló erőit a szomszédos sejkség­ből, s az elbizakodott diktátor az USA-t is megfenyegette, az amerikaiak néhány napos hadjáratukkal seregeit kiűz­ték Kuvaitból.

Mindez – Csurka szerint – „Izrael igénylésére” tör­tént. A világ mindez ideig úgy tudta, a háború Kuvait függetlenségének visszaállításáért folyt, s hogy Izrael azokban a napokban – jóllehet területét és lakosait az ira­kiak részéről súlyos támadások, károk érték -, higgadt önmegtartóztatásról tett tanúbizonyságot, semmiféle „igényét” nem nyújtotta be, sem akkor, sem azóta. Ha az emberiség a Magyar Fórumból tájékozódna, mindent el­lenkezőképpen látna.