Izrael függetlenségi napja

42 ÉVVEL EZELŐTT a zsidó naptár Ijjar havának 5-ik napján kiáltották ki az önálló zsidó államot – Izraelt. A gregoriánus naptár szerint ez a nap az idén április 30-ára esik.

Április 29-én – egy nappal a függetlenségi nap előtt – Izrael népe azokról emlékezik meg, akik életüket adták a függetlenségi háborúban azért, hogy a zsidó állam létrejöjjön, s azokról is, akik hősi halált haltak a megismétlődő háborúban, ame­lyekben meg kellett védeni létünket.

Az elesett katonákra való emlékezés napja és a Függetlenségi Nap nem véletlenül kerültek egymás mellé. Izrael léte mind a mai napig polgárainak meggyőződésből fakadó áldozatkészségétől függ. Mi tudjuk, hogy fennmaradásunkat nem aláírt egyez­mények, nemzetközi garanciák biztosíthatják, ha­nem csakis saját erőnk, aminek meg kell győznie ellenséges szomszédainkat arról, hogy erőszak útján nem érhetik el céljaikat, ezért saját érdekükben is jobb lenne, ha végre elhatároznák, hogy békében kell élniük izraeli szomszédaikkal. Sajnos, eddig ezt – négy háború után – csak Egyiptom volt elnöke, Szadat látta be, aki megteremtette a lehetőséget a békekötésre, a legfontosabb arab állam, Egyiptom és Izrael között. Ma ott tartunk, hogy többi szom­szédaink is tudják már, előbb vagy utóbb le kell ülniük tárgyalni velünk. Ha majd hajlandók lesz­nek egy becsületes kompromisszumra, talán – még a mi időnkben, és még mielőtt a Messiás eljönne fehér szamarán Jeruzsálem kapujához – megér­hetjük a békét Izrael és arab szomszédai között.

Mint már említettem, létünk, biztonságunk és jö­vőnk Izrael polgárainak áldozatkészségétől függ. Ez a készség két szilárd alapon nyugszik:

– az egyik az a meggyőződés, hogy a zsidó nép­nek joga van egy önálló államra, ahol a ma­gunk urai vagyunk, és hogy ez az állam terü­letileg azon a földön kell, hogy legyen, amely­nek „telekkönyvi bejegyzése” – Erec Jiszrael néven – a Bibliában található.

– A másik szilárd alap az a tudat, hogy nincs más választásunk. Ahogy a magyar költő mondta: „itt élned és halnod kell”. Mi az éle­tet választjuk.

– 42 év hosszú idő, ezt a magyar társadalom is tudja, visszanézve a fordulat évétől napjain­kig terjedő korszakra. – De Izraelben, min­dent összegezve és nem szemet hunyva a meg­oldatlan problémák és elhibázott lépések so­kasága felett, ezek az évek nem vesztek kár­ba. Felszabadulva az angol mandátum hátra­mozdító uralma alól, és több évi küzdelem után a zsidók letelepedését erővel meggátolni akaró arabokkal, az új független állam kény­telen volt megmérkőzni 5 arab állam hadse­regével, melyek remélték, hogy napok alatt véget vetnek a zsidó állam létének. Nem volt más választásunk, harcolnunk és győznünk kellett. Akkor csak 600 000-en voltunk. Az el­következő 3-4 esztendőben azonban befo­gadtunk további másfél millió új bevándor­lót, akik a világ minden sarkából özönlöttek felénk.

Az ezt követő években – jobban mondva évti­zedekben – felépítettük a mai modern Izraelt. Egy élenjáró mezőgazdaságot, melynek termelési értéke zöldségben, gyümölcsben stb. fedezi az or­szág élelmiszerellátását. Egy széles skálájú ipart, melynek húzóágazata a legfejlettebb technikájú elektronika. Egy olyan oktatási rendszert, melyből nemcsak általános humánus műveltséggel rendelkező fiatalok és szakmailag jól képzett munkaerők kerültek ki, hanem nagyszámú, tudományosan kva­lifikált szakemberek is, akiket ez a kis ország nem mindig tud foglalkoztatni. Ezért sokakat közülük – sajnos – a nyugat egyetemein és laboratóriu­maiban találunk meg.

Mindent egybevetve, ennek a három és fél millió zsidónak, akik a szétszóródás országaiból, a világ négy tájáról jöttek ebbe a kis országba, és gyerme­keiknek, akik folytatták szüleik elkezdett munká­ját, nincs mit szégyenkezniük az eddig elért ered­ményekért.

A 43-ik év küszöbén ismét két nagy feladat áll előttünk:

– A Szovjetunió zsidósága előtt megnyíltak a távozás lehetőségeinek kapui, és Kelet-Európa legnagyobb zsidó közössége tömegesen él az adott lehetőséggel. Ma még nem tudni bizto­san, de ha nem zárják le újból a határokat, 100 000 vagy talán 200 000 új állampolgárunk lesz az év végéig. E nagyszámú új beván­dorló befogadása óriási feladatokat ró az or­szágra. De ahogy egy kisebb és fejletlenebb Izrael be tudott fogadni egy még ennél is jó­val nagyobb számú új „ólét” az ötvenes évek elején, úgy a mai Izrael is megbirkózik majd evvel a feladattal.

– A másik feladatkör a békére való törekvé­seinkhez kapcsolódik. Tovább kell vinnünk azt a folyamatot, ami az Egyiptommal kötött békével kezdődött Meg kell találnunk a mód­ját a szomszédainkkal való békekötésnek, eh­hez azonban szomszédaink készsége is szüksé­ges.

E központi feladatok mellett nem feledkezhe­tünk meg a világ zsidóságával fennálló kapcsola­tainkról sem. Tudjuk, hogy Izrael ünnepei minden zsidó ünnepe. Velük együtt valljuk és hisszük, hogy a diaszpórában élő zsidóság, és mi, egy nép va­gyunk, közös múlttal, közös jövővel.

Ezzel a meggyőződéssel kívánok a magyar zsi­dóságnak, Izrael népe, kormánya és magam nevé­ben is: boldog ünnepet – Hág Szameach!

Shlomo Marom