Izrael Fesztivál 1991

először magyar részvétellel

Ezeken a hasábokon sem hely nem adódik, sem nem feladat összefoglalni egy olyan eseménysort, mint az „Israel Festival 1991″. Ez a nemzetközi művészeti seregszemle a fiatal ország öreg és tekintélyes rendezvénye. Izrael állam megszületése után már tizenhárom évvel szervezte meg az elsőt, s azóta az idén május 11. és június 1. között immár a harmincadikat, példát adva arra, hogy a kultúrának a legnehezebb időkben is előkelő helyet kell biztosítani. Sőt, Izrael most is éppen erre ad példát, hiszen a fesztivál előkészítésének legfőbb időszakában, hetekkel a megnyitás előtt iraki bombák hullottak a zsidó, keresztény, muzulmán kultúra szent földjére (a rendezvények helyszínének közelében ezek nyomaival is volt alkalmunk találkozni).

Ennek ellenére, a korábbi évekhez hasonlóan az izraeliekkel együtt a világ kimagasló együttesei és művészei érkeztek az idén is Jeruzsálembe, a fesztivál központjába, amely immár Tel Aviv-ból ide költözött (az események azonban felváltva mennek végbe itt és ott). A legkülönfélébb műfajokban a többi között az angol Hilliard Együttes, a Heidelbergi Bach Kórus, a „New York Voices”, az Izraeli Filharmonikusok igazolták Chaim Herzog államelnöknek a fesztiválhoz intézett szavait: „Egy nép ereje, éppen feszült időkben, leginkább azon mérhető, vajon meg tudja-e tartani eredendő képességeit, fogékonyságát a művészetekhez, kultúrához, zenéhez. Ezek egy társadalomnak azok az aspektusai, amelyek a mindennapi életét tartalomban és érzésvilágban gazdagabbá teszik.”

Elérkezve immár a bennünket közvetlenül érintő lényeghez: a mi Táncművészeti Főiskolánk végzős hallgatóinak együttese, valamint a Katona József Színház társulata is ezt igazolta – történetesen közvetlenül a magyar miniszterelnök első hivatalos izraeli látogatása után. Meghívásunk, részvételünk is az első magyar művészeti megnyilvánulás volt Izraelben. Méghozzá kimagaslóan sikeres megnyilvánulás. Érdemes hát elgondolnunk a fentiek jegyében, mennyire fontos kötelesség feszült időkben is gondoskodnunk művészeti iskoláink és műhelyeink ma még nemzetközileg elismert nívójának tartásáról és továbbfejlesztésének biztosításáról.

A fesztivál és a Magyar Táncművészeti Főiskola szíves jóvoltából a mi jeruzsálemi és Tel Aviv-i előadásainkról adhatok számot (a Katona József Színház előadásaira a mi távozásunk után került sor). Tárgyi­lagosság tőlem ez esetben nem várható, a nyomtatott sajtó visszhangját az izraeli Pünkösd “hosszú víkend”-je miatt nem adhatom. A 3000 főt befogadó gyönyörű Binyoné HaUmma zsúfolt nézőterének közönsége bemutatkozásunkat tomboló ovációval fogadta. Ez annál kevésbé csekélység, mert ezúttal a leningrádi Kirov Színház világhírű Vaganova Iskolájának a kiváló növendékeivel közösen léptünk fel. Az izraeli televízió külön stúdió-felvételt készített előadásunk Giselle-részletéről. Az Izrael Rádió nem magyar származású (tehát elfogulatlan) kritikusa a legnagyobb táncélmények egyikeként értékelte teljesítményünket, egy olyan fesztiválon, ahol előttünk a legnagyobbak, köztük Béjart “XX. század Balett”-je volt vendég.

További, immár önálló, műsorukban részben változó előadásaink közül kettő Tel Aviv-ban, egy ismét Jeruzsálemben volt a Sherover Theatre Rebecca Crown termében (a világnak ebben az egyik legszebb, függőkertbe épített színházában négy terem üzemel). Fellépésünk mindenütt őszinte sikert aratott. Még a társulat tagjainak utcai sétái során is üdvözlést, tapsot kaptunk a lányainkat, fiainkat (a televízió révén) felismerő nézőktől. Ifjú művészjelöltjeink és tanáraink őszinte elismerést érdemelnek a gyakorlatok, próbák és előadások kemény munkájáért és a magasrendű művészi élményért, kultúránk jó hírének öregbítéséért egy fiatal országban, Izraelben, amellyel korábban kapcsolataink mindig is sajnálatos holtponton voltak.

Pontosan innen mozdultak ki, remélhetően jó irányban és örökre.

Rajk András