Izrael Fesztivál 1991

Írta: Rajk András - Rovat: Archívum, Izrael

először magyar részvétellel

Ezeken a hasábokon sem hely nem adódik, sem nem feladat összefoglalni egy olyan eseménysort, mint az „Israel Festival 1991″. Ez a nemzetközi művészeti seregszemle a fiatal ország öreg és tekintélyes rendezvénye. Izrael állam megszületése után már tizenhárom évvel szervezte meg az elsőt, s azóta az idén május 11. és június 1. között immár a harmincadikat, példát adva arra, hogy a kultúrának a legnehezebb időkben is előkelő helyet kell biztosítani. Sőt, Izrael most is éppen erre ad példát, hiszen a fesztivál előkészítésének legfőbb időszakában, hetekkel a megnyitás előtt iraki bombák hullottak a zsidó, keresztény, muzulmán kultúra szent földjére (a rendezvények helyszínének közelében ezek nyomaival is volt alkalmunk találkozni).

Ennek ellenére, a korábbi évekhez hasonlóan az izraeliekkel együtt a világ kimagasló együttesei és művészei érkeztek az idén is Jeruzsálembe, a fesztivál központjába, amely immár Tel Aviv-ból ide költözött (az események azonban felváltva mennek végbe itt és ott). A legkülönfélébb műfajokban a többi között az angol Hilliard Együttes, a Heidelbergi Bach Kórus, a „New York Voices”, az Izraeli Filharmonikusok igazolták Chaim Herzog államelnöknek a fesztiválhoz intézett szavait: „Egy nép ereje, éppen feszült időkben, leginkább azon mérhető, vajon meg tudja-e tartani eredendő képességeit, fogékonyságát a művészetekhez, kultúrához, zenéhez. Ezek egy társadalomnak azok az aspektusai, amelyek a mindennapi életét tartalomban és érzésvilágban gazdagabbá teszik.”

Elérkezve immár a bennünket közvetlenül érintő lényeghez: a mi Táncművészeti Főiskolánk végzős hallgatóinak együttese, valamint a Katona József Színház társulata is ezt igazolta – történetesen közvetlenül a magyar miniszterelnök első hivatalos izraeli látogatása után. Meghívásunk, részvételünk is az első magyar művészeti megnyilvánulás volt Izraelben. Méghozzá kimagaslóan sikeres megnyilvánulás. Érdemes hát elgondolnunk a fentiek jegyében, mennyire fontos kötelesség feszült időkben is gondoskodnunk művészeti iskoláink és műhelyeink ma még nemzetközileg elismert nívójának tartásáról és továbbfejlesztésének biztosításáról.

A fesztivál és a Magyar Táncművészeti Főiskola szíves jóvoltából a mi jeruzsálemi és Tel Aviv-i előadásainkról adhatok számot (a Katona József Színház előadásaira a mi távozásunk után került sor). Tárgyi­lagosság tőlem ez esetben nem várható, a nyomtatott sajtó visszhangját az izraeli Pünkösd “hosszú víkend”-je miatt nem adhatom. A 3000 főt befogadó gyönyörű Binyoné HaUmma zsúfolt nézőterének közönsége bemutatkozásunkat tomboló ovációval fogadta. Ez annál kevésbé csekélység, mert ezúttal a leningrádi Kirov Színház világhírű Vaganova Iskolájának a kiváló növendékeivel közösen léptünk fel. Az izraeli televízió külön stúdió-felvételt készített előadásunk Giselle-részletéről. Az Izrael Rádió nem magyar származású (tehát elfogulatlan) kritikusa a legnagyobb táncélmények egyikeként értékelte teljesítményünket, egy olyan fesztiválon, ahol előttünk a legnagyobbak, köztük Béjart “XX. század Balett”-je volt vendég.

További, immár önálló, műsorukban részben változó előadásaink közül kettő Tel Aviv-ban, egy ismét Jeruzsálemben volt a Sherover Theatre Rebecca Crown termében (a világnak ebben az egyik legszebb, függőkertbe épített színházában négy terem üzemel). Fellépésünk mindenütt őszinte sikert aratott. Még a társulat tagjainak utcai sétái során is üdvözlést, tapsot kaptunk a lányainkat, fiainkat (a televízió révén) felismerő nézőktől. Ifjú művészjelöltjeink és tanáraink őszinte elismerést érdemelnek a gyakorlatok, próbák és előadások kemény munkájáért és a magasrendű művészi élményért, kultúránk jó hírének öregbítéséért egy fiatal országban, Izraelben, amellyel korábban kapcsolataink mindig is sajnálatos holtponton voltak.

Pontosan innen mozdultak ki, remélhetően jó irányban és örökre.

Rajk András

Címkék:1991-06

[popup][/popup]