Ivrittanulás Magyarországon

Eliezer Even a fő szervező

Aki csak egy kicsit is figyelemmel kíséri a magyarországi zsidóság kö­rében tapasztalható erjedési folya­matot, észre kell vennie, hogy ez – jó néhány egyéb örvendetes jelen­séggel egyetemben – az ivrit nyelv iránti érdeklődés ugrásszerű megnö­vekedésében is kifejezésre jut. Erről beszélgetünk Eliezer Evennel, a Zsi­dók Világszövetsége (Szochnut) ma­gyarországi képviseletének munka­társával, az ivrit nyelv itteni elter­jesztésének fő szervezőjével.

Előbb azonban bemutatjuk őt ma­gát, aki 1923-ban Székesfehérvárott pedagógus családban született. Alig tízéves korában csatlakozott a cio­nista mozgalomhoz. Vonzódását a cionista eszmék iránt édesanyja ugyan támogatta, édesapja, a zsidó iskola tanítója viszont, mint e kor magyar zsidóságának többsége, cio­nistaellenes volt, ezért fiának e rokonszenvét a leghatározottabban ellenezte. Csak 1944 nyarán, a Waldsee-postabélyegzővel feladott lapjában közölte: „Fiam, bocsáss meg, hogy nem engedtelek el idejé­ben Erec Jiszráélba . ..”

Érettségi után rendkívüli hallgató­ként a pesti egyetemen fizikát-ma­tematikát tanul, miközben aktívan kiveszi a részét a Hanoar Hacioni munkájából – egyebek között a len­gyel zsidók menekítésében működik közre. (Kortörténeti kuriózum: még 1944 januárjában, amikor a jugosz­láv határon való átkelés megszerve­zése ügyében Pécsett tartózkodott, az ottani hitközség vezetői azzal fenye­gették meg, hogy feljelentik, ha sür­gősen nem távozik a városból.) A Hagana által szervezett balatonboglári tábor résztvevője, majd rövid ideig munkaszolgálatos. Ám „önké­nyesen” búcsút mondott a munkaszolgálatnak, amikor a Hanoar Hacionitól megkapta a hamis igazolvá­nyait. Ettől kezdve teljes aktivitás­sal vett részt egyebek mellett a „vé­dett házak” élelmiszer-ellátásában, a cionisták által készített hamis pa­pírok megfelelő helyre juttatásában.

Miután a fegyverek elhallgattak, az aliják szervezése következett, majd 1945 decemberében ő maga is átléphette a határt. 1947 januárjában érkezett meg őseinek földjére. Tíz év kibucélet következett, miközben folytatta egyetemi tanulmányait, s megszerezte a fizika-matematika középiskolai tanári diplomát.

Négy évtizeden át volt pedagógus – ebből tizenkét éven át a tanár­képző főiskola tanára -, tanfel­ügyelő, tanári továbbképző tanfo­lyamok vezetője. Munkája mellett az egyetem pedagógia-pszichológia

szakán is diplomát szerzett, majd a közelmúltban megkapta a doktori címet. Disszertációjának tárgya a természettudományos tárgyak taní­tásának módszertana.

Eliezer Event régóta foglalkoztatja a magyar zsidóság legutóbbi évtize­deinek története. Arra is jutott ide­je, hogy feldolgozza a magyar nyelvterületről indult aliják históriáját, a háború alatt működő pesti zsidó gyermekotthonok történetét. Ezek nyomtatásban is olvashatók, ám leg­utóbbi tanulmánya – a magyaror­szági ifjú cionisták részvételéről az ellenállási mozgalomban – még ki­adásra vár.

Megemlítendő tevékenysége a magyar nyelvterületről alijázottak ügyeit egyengető-segítő szervezetnek, a Hitachdut Oléj Hungáriának a létrehozásában, és szólni kell ar­ról is, hogy 1984-ben, a magyaror­szági holocaust 50. évfordulóján köz­reműködött a mintegy háromezer résztvevővel Jeruzsálemben szerve­zett gyászünnepség és négynapos tu­dományos konferencia előkészítésé­ben és lebonyolításában.

Mint az Anna Frank Gimnázium vendégtanára érkezett 1988 őszén Budapestre, ám nem csupán a gimnáziumban, hanem az ELTE böl­csészkarán is tanította-tanítja az iv­rit nyelvet. Az ivrit tanfolyamok szervezését 1989 novemberétől a Szochnut keretében végzi.

– Kereken két esztendő tapasz­talata alapján kérem, mondja el, milyen utat tett meg Magyarországon a héber nyelv tanítása-tanulása, és hol tartunk most?

– Kezdjük a felnőtt-tanfolyamok helyzetével. 1988 végén, azaz ideérkezésemet követően a fővárosban hét csoportban 110 hallgatóval folyt ivrit tanulás. Jelenleg 17 kezdő és három haladó csoportban összesen 485 hallgatót oktatunk. A fővároson kívül nyelvtanfolyamunk van Pé­csett (20 hallgatóval és Debrecen­ben (csaknem 100 hallgatóval), a kö­zeljövőben kezdjük el az oktatást Győrben és Miskolcon is. Innen szervezzük a Szlovákiában folyó ha­sonló jellegű munkát. Most éppen a Kassán induló tanfolyamot készít­jük elő. Megjegyzem, hogy a tanfo­lyam meghirdetésén kívül semmifé­le aktív propagandát nem végzünk, mégis mintegy száz jelentkezőt kénytelenek voltunk visszautasítani. Ennek egyetlen oka a tanárhiány.

Felnőtt-tanfolyamainkon ugyanis mindössze 15 tanár működik, még­pedig az Izraelből érkezett vendég­tanárokon kívül olyan itt-tanuló iz­raeli egyetemi és főiskolai hallgatók, akik nem „hivatásosak” ugyan, de akiket igyekszünk felkészíteni a pro­fesszionális oktatásra. Tapasztalata­ink megnyugtatóak; bizonyítja ezt, hogy tanfolyamainkon alig van le­morzsolódás, sőt a kiesők helyét az év közben jelentkezők pótolják.

– Milyen a tanfolyamok hall­gatóinak foglalkozás szerinti összetétele? Mi ösztönözte arra a hallgatókat, hogy héberül ta­nuljanak?

– Két évvel ezelőtt még inkább az idősebbek jelentkeztek, akik azért tanulnak héberül, hogy Izrael­ben élő unokáikkal tolmácsolás nél­kül beszélgethessenek. Most már a többség fiatal. A héberül tanulók között akad szakmunkás, van tudo­mányos kutató, külkereskedő, tiszt­viselő. Sokakat izraeli látogatásuk ösztönzött a tanfolyamon való részvételre azért, hogy megismerkedjenek ezzel a megújult ősi nyelvvel, a Biblia nyelvével. Néhányuknak határozott törekvése, hogy Izraelben folytassa egyetemi-főiskolai ta­nulmányait vagy hosszabb-rövidebb ideig kibucban dolgozzon. Mi persze egyetlen jelentkezőtől sem kérdeztük meg, miért is határozta el, hogy héberül tanul, erről csupán elbeszéléseikből tudunk.

Tanfolyamainkon eddig is az izraeli ulpánokon használatos nyelvkönyvek alapján tanítottunk, ame­lyet bármilyen anyanyelvű használhat, ha van szótára. Ez ugyanis ki­zárólag héber szöveget tartalmaz. A budapesti Makkabi kiadó gondozásában most készült el ennek felhasználásával az a változat, amely az egyes héber szavak magyar jelentését is feltünteti. Emellett rendelkezésünkre áll a Cionista Világszövetség kiadásában egy kiváló héberkönyv magyar változata. (Ennek „magyarításában” én magam is közreműködtem.) Kapható továbbá a magántanulást megkönnyítő két segédkönyv is: Az első lépések és a Mindennapi párbeszédek címmel.

– Hogyan vélekedik az egyes fővárosi gimnáziumokban folyó ivrit tanfolyamról?

– Még az elmúlt tanévben a Rad­nóti Gimnázium igazgatójánál kezdeményeztük fakultatív nyelvként az ivrit oktatását. Az itt szerzett ta­pasztalatok annyira biztatók, hogy ezt a lehetőséget szeretnénk kiterjeszteni más gimnáziumokra is, ahol erre vállalkoznak. Folyik továbbá héber nyelvoktatás az Eötvös, a Berzsenyi és a Toldy Gimnázium­ban is. A hallgatók többsége másodikos-harmadikos, szorgalmasak, fe­gyelmezettek és igen ambiciózusak. Vannak értesüléseink arról is, hogy a jövő tanévben újabb gimnáziumok csatlakozása is várható.

– Így tehát a héber nyelv ta­nulása Magyarországon – re­mélhetően – további fejlődés előtt áll. Mivel pedig megvannak az ehhez szükséges könyvek és szótárak is, most már „csak” a tanárok számát kellene gyarapí­tani.

– Ez így igaz. Ezért is tartjuk most legfontosabb feladatunknak új hébertanárok képzését. Ennek előkészítő munkáit máris folytatjuk. Bízunk abban, hogy az eredmények bennünket igazolnak.