Itt vagyunk

A rasszizmus ellen

Itt vagyunk! – ezt a címet viselte tizenhárom művész február 21-től április első hetében is tartó kiállítása a Chagall Galériában.

Itt vagyunk, tanúskodunk! – a művek legtöbbjének már a témája is a rasszizmus, a gyűlölködés miatti fájdalmat, döbbenetét tükrözi, tiltakozik. Ezek olyan művészek alkotásai, akiknek személyes életükbe is beletiport már valamiképpen a fajgyűlölet.

A nácik haláltáborát megjárt Lukács Ágnes festménye (Összebújva), az Auschwitzban odaveszett nagyszülei emlékének e művével is áldozó Havas Eszter grafikája (Holocaust), Magén Istvánnak a Soa kataklizmáját felidéző két lapja épp erről beszél, mint Bállá Margit Ne ölj! című grafikája, vagy áttételesen Engel-Tevan István alkotása (Az idegen szép).

Másfajta gondolati tartalmat, másféle reagálást közvetít Fehér László pasztellje (Ima) és a nyolcvanöt évesen is alkotó, zaklatott világunk gondjait magában forgató Feldmann László faszobra (Imádkozó).

Benedek György az 1939-1945 közötti világégés zsidó és nem-zsidó áldozatai emlékére tervezett monumentumának a makettjét hozta el. Az emlékmű, amelyet különben Siófok számára szánt a művész, sajnos nem kerülhetett még kivitelezésre.

Az Erdélyből ide települt Kovács Johanna és Tuzson-Berczeli Péter festményei mellett említést érdemel a Marosvásárhelyen élő Molnár Dénes Kisebbségben című grafikája. Molnárt a Vatra Romaneasca perbe fogatta a román nemzet gyalázása miatt… A mintegy 160 erdélyi templomot és tornyot rézkarcban és fametszetben megörökítő művésznek személyes élménye és ügye az önmagával, a magyarságával való azonosság, vagy ha úgy tetszik, a „másság”. Ez vezette a magukat zsidónak valló pályatársaihoz erre a kiállításra.

A kis tárlat amelynek értékeit még Thury Levente egy kis szobra is gyarapítja, a „Rasszizmus rossz izmus” címmel február végén lezajlott rendezvénysorozat részeként került bemutatásra. Ezt a politikai akcióhetet a Zsidó Diákok Magyarországi Szövetsége kezdeményezte. A Garay utcai kiállítással körülbelül azonos időben volt látható az Egyetemi Színpad épületében cigány képzőművészek egy kiállítása is, ugyancsak a rasszizmus elleni akcióhét keretében. Szép lett volna, ha az itteni zsidó és keresztény művészek valamelyik alkotása ott, cigány művészeké emitt szerepelt volna, mintegy a kölcsönös megbecsülés és szótértés követeként, jelképeként. Ez szervezési hiba folytán maradt el.

Amint inkább a szervezés, a propaganda gyöngeségének, semmint az érdeklődés hiányának tulajdonítható, hogy a hat héten át nyitva tartó kiállítást oly kevesen látták és méltatták.

-ó