Iszlám törvények Európában?

Forrás: National Geographic

2008. február 16. / Pálinkás Károly Az angliai centerbury-i érsek a közelmúltban felvetette, hogy a sária, az iszlám törvénykezés egyes részeit elfogadhatná az állam. Nem példa nélküli ugyanis, hogy az állami bíróságok mellett polgári ügyekben vallási törvények alapján ítélő bíróságok is működjenek. De vajon miként egyeztethető össze a sária és az európai államok polgári törvényei?

Miután a canterbury-i érsek, Rowan Williams felvetette, hogy Angliában esetlegesen el lehetne fogadni a sária, az iszlám törvénykezés bizonyos részeit, komoly vita robbant ki az egyházi vezető megnyilatkozása körül.

A dolog érdekessége, hogy nem példa nélküli, hogy vallási törvények alapján ítélő bíróságok működjenek polgári ügyekben az állami bíróságok mellett. De vajon miként egyeztethető össze a sária és az európai államok polgári törvényei?

Értelmezési különbségek

Az iszlám világ intézményeivel szemben Európában és a nyugati világban mindig is komoly fenntartások voltak, amennyiben azok nem az iszlám civilizáción belül, hanem a nyitott társadalmakként jellemzett nyugati civilizáció területén kezdtek el működni. Manapság jól megfigyelhető ez Franciaországban vagy Németországban, ahol heves vitákat váltott ki, hogy az állam engedélyezi vagy egyenesen támogatja keresztény hagyományokkal rendelkező városokban (mint például Kölnben) mecsetek építését.

Más szempontból kényes téma az iszlám törvénykezés, a sária bevezetése, hiszen az az európai ember számára nem jelent mást, mint kegyetlen büntetések bevezetését. Megkövezés, korbácsütés és a nők emberi jogainak sárba tiprása – a legtöbb nyugati kultúrán felnevelkedett embernek ezek a fogalmak jutnak eszébe, ha az iszlám törvénykezésről hall.

Pedig a sária igencsak sokszínű, a fent említett részei nem mindenütt elfogadottak. Ahogy a BBC News tudósításából kiderül, létezik olyan iszlám bíróság is Angliában, amely a válni akaró nőkkel szemben nem foganatosít semmiféle hátrányos megkülönböztetést. Az Islamic Sharia Council (Iszlám Sária Tanács) 1982 óta létezik, és nem foglalkozik mással, csakis házassági, válási, öröklési illetve gyereknevelési, láthatási ügyekkel. Ez az intézmény –kissé valóban szokatlan módon – még azokkal a nőkkel szemben sem jár el, akik maguk hagyták ott az iszlám vallás szerint megkötött házasságukat, vagy akár magát az iszlám vallást.

A gyakorlat tehát sokkal színesebb, mint gondolnánk, mivel a sária maga is igencsak sokféleképpen értelmezhető. Sok muzulmán szerint a sáriát a kegyetlen büntetésekkel azonosítani ugyanolyan egyoldalú látásmódot tükröz, mintha a nyugati civilizáció történetét a halálbüntetésekhez az Egyesült Államokban ma is használt villamosszékre koncentrálva írnánk meg.

Csak polgári ügyekben ítélkezhetne

Való igaz, hogy a sáriának vannak olyan részei, amelyek lehetővé teszik a nyugatiak számára kegyetlennek tűnő büntetések végrehajtását, ám ilyen fázisba viszonylag ritkán kerülnek az ügyek, és általában csak azokban az országokban, amelyekben az iszlám vallásnak mély gyökerei vannak (mint például Szaúd-Arábiában). A nyugati médiumok tudósításai révén persze gyakran más megvilágításba kerülnek ezek a büntetési formák, a kérdés azonban az, hogy valóban azonosítható-e a sária a megkövezéssel.

Ha a sária csakis polgári ügyekben illetékes, és büntetőeljárásokban nincs kompetenciája, ahogy az igen sok helyütt jellemző, akkor bizony nehezen állítható ez. Más kérdés, hogy a női egyenjogúság azért továbbra is érzékeny pontja maradhat az iszlám törvények szerinti ítélethozatalnak – ha az a nyugati világ országaiban történik. Elviekben ugyanis valóban értelmezhető úgyis a sária, hogy a férjnek elég háromszor egymás után kimondani azt, hogy „elválok tőled”, és a felesége máris csak az ex-nejeként nevezhető. Ráadásul vannak olyan útmutatások is, miszerint a férj anélkül is elhagyhatja feleségét és akár meg is házasodhat újból, hogy elválna előző feleségétől, ami viszont örökre megpecsételheti az elhagyott nő sorsát, hiszen ő addig nem házasodhat újra össze, amíg el nem válik tőle a férje.

És bár a fent említett Islamic Sharia Council ilyen esetekben három hónap elteltével kimondja a válást, valóban nem minden iszlám bíróság ilyen liberális. Hogy az európai civilizációban ma már alaptételként kezelt női egyenjogúság kérdése mennyiben egyeztethető össze az iszlám törvénykezéssel – nos, talán ez a legvitatottabb kérdés, miután a sária alapján ítélkező bíróságoknak a nyugati civilizációban csakis polgári ügyekben lehet kompetenciája, büntető ügyekben egyáltalán nem.

Az is igaz ugyanakkor, hogy az állami törvények mellett sajátos vallási bíróságok is léteznek igen sok európai országban, így többek között Angliában is: a zsidók esetében például bevett gyakorlat, hogy ha azt mindkét fél elfogadja, akkor ne állami bíróság, hanem zsidó vallási bíróság előtt rendezzék – hangsúlyozottan – polgári ügyeiket. A válás és a házasság ugyanúgy a hatáskörükbe tartozhat, miként annak megállapítása, hogy adott eljárás kóser volt-e vagy sem. A sáriától talán azért is tartanak sokan, mivel az a nyugati világ vallási és állami törvényeivel szemben, ám a zsidó előírásokhoz igencsak hasonlatosan, az élet szinte minden területét pontosan szabályozza: a helyes életvezetés legapróbb részletei is benne vannak.