Iszlám, lepelben – Kultúrharc Európában

A FEJLETT DEMOKRÁCIÁK ELŐTT ÁLLÓ EGYIK LEGNA­GYOBB KIHÍVÁS A MÁS KULTÚ­RÁKBÓL ÉRKEZŐ BEVÁNDOR­LÓK ASSZIMILÁCIÓJA, AHOGYAN AZT FRANCIS FUKUYAMA TÖRTÉ­NÉSZ IS MEGFOGALMAZTA NEM­RÉG. AZ ELMÚLT HÓNAPOK FRANCIAORSZÁGI „FEJKENDŐ-VITÁJA” A MUSZLIM HÁTTERŰ CSOPORTOK EURÓPAI BEIL­LESZKEDÉSÉNEK GONDJAIRA IRÁNYÍTOTTA A FIGYELMET.

A feltűnő vallási jelképek kitűzését betiltó francia jogszabály főként a muszlim lányok iskolai fejkendőviselete ellen irányul, de az egyenlőség jegyében egyben vé­get vet a zsidó kipa és a keresztény ke­resztek megjelenésének is. A törvény­hozók azt remélik Franciaországban, hogy a törvénnyel vissza tudják szorí­tani a militáns iszlám fundamentaliz­must, az elmúlt időszakban az isko­lákban elszaporodó antiszemita meg­nyilvánulásokat. A múlt hónapban nagy vihart kavart európai felmérések ugyanakkor arra utalnak, hogy az öreg földrész mintegy tizenötmilliós musz­lim közössége jelentős mértékben ki­indulópontja a kontinens-szerte egyre gyakoribb antiszemita jelenségeknek. Amennyiben az európaiak nem gyűj­tenek elég erőt a probléma megoldásá­hoz, jó okunk van arra, hogy az euró­pai zsidóság általános kivándorlására számítsunk – állítja Daniel Pipes is­mert Közel-Kelet-szakértő.

Serge Cwajgenbaum, az Európai Zsidó Kongresszus főtitkára, valamint más zsidó vezetők is hangsúlyozzák, hogy az öreg földrészen új antiszemi­ta hullám söpör végig, hatvan évvel azután, hogy a nácik megöltek hatmil­lió zsidót. Az elmúlt három évben a zsidók Európa-szerte sérelmeket szen­vedtek, zsinagógákat értek támadások. A muszlim antiszemitizmus – szak­értők szerint – egyre akutabb problé­ma, amelynek hátterében a nyugati muszlim populáció növekvő létszáma áll. Az Európai Unió ugyanakkor so­kak szerint teljesen közönyös, amikor a muszlim vallási, média- és oktatási intézmények részéről megnyilvánuló zsidóellenességgel találja magát szembe. Az antiszemitizmus számos formában megjelenhet, legújabban az „anticionizmus” álarca mögé, illetve az Izrael állammal szembeni bántóan gúnyos magatartás mögé rejtőzik.

A vallási jelképekről szóló francia törvény kapcsán Luc Ferry oktatási miniszter „az antiszemitizmus elmúlt három év során tapasztalt látványos növekedéséről” számolt be, s Ferry szerint a jelképek betiltása megakadá­lyozza majd, hogy az iskolai osztá­lyok „militáns vallásos csoportokká” változzanak. Az elmúlt években a ta­nárok sokat panaszkodtak azokra a muszlim tanulókra, akik a történelem- órákat megzavarva azt állítják: a nácik nem öltek zsidókat; akik nem járnak az emberi szaporodást taglaló tanórák­ra, mivel azok „szemérmetlenek”; va­lamint nem hajlandók részt venni a testnevelési órákon. Jacques Chirac elnök összehívott egy bizottságot a kérdéssel kapcsolatosan, amely hat hónapos vizsgálat után arra jutott, hogy veszélyben vannak a francia ér­tékek, és szükség van a fejkendő be­tiltására. Chirac elnök ezután utasítot­ta a kormányt, hogy lépjen. A szocia­listák végül elálltak attól a követe­léstől, hogy valamennyi „látható” val­lási jelet tiltsanak ki az állami iskolák­ból, és beleegyeztek az eredetileg ja­vasolt szövegbe, amelynek értelmé­ben a „feltűnő” vallási jelek és ruha­darabok tiltandóak az iskolákban. A francia alkotmány szigorúan elvá­lasztja az egyházat az államtól, pél­dául egyetlen egyház sem részesülhet költségvetési támogatásban. A felmé­rések alapján a francia társadalom többsége ateista vagy vallástalan, az egyes felekezetek közül pedig egyedül az iszlám híveinek száma gyarapszik.

A feltűnő vallási jelképek állami is­kolai viseletét tiltó jogszabály nagy támogatottságnak örvend Franciaország-szerte, ahol egyébként a legna­gyobb európai muszlim közösség él. A törvényben, amelyet a parlament nagy arányban megszavazott, de a szenátusnak is jóvá kell hagynia, so­kan a francia demokrácia egyik nagy értékének tekintett szekularizmusnak, az állam és az egyház szigorú szétvá­lasztásának garanciáját látják, mivel a muszlim hölgyek vallásilag előírt kendőviseletét a nők hátrányos meg­különböztetése jeleként fogják fel. Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök szerint a jogszabály lehetővé fogja tenni, hogy az egyre militánsabb muszlim populációt integrálják a tár­sadalomba, és megakadályozzák az iszlám fundamentalizmus terjedését. A francia vezetők remélik, hogy az új törvény egyszer s mindenkorra véget vet a fejkendő miatti vitáknak, melyek 1989 óta megosztják a francia társa­dalmat, amikor is két – zsidó apától s arab anyától származó – lányt kicsap­tak az iskolából a Párizshoz közeli Creilben, mivel nem akartak lemonda­ni vallásos fejviseletükről. Azóta szá­mos társuk is hasonlóan járt. Raffarin állítja, hogy némely vallási jelkép po­litikai értelmet nyer, így már nem te­kinthető pusztán vallásos jelnek. „A vallás nem lehet politikai projekt” – hangsúlyozza a miniszterelnök.

Az arab és muszlim világból érkező tiltakozások ellenére több európai or­szág is úgy érzi, hasonló lépésekre lenne szükség. A belga szenátus elé került például a minap a francia jogszabály alapján összeállított törvénytervezet. A francia kormány igyekszik hangsúlyozni, hogy a törvény nem egyetlen vallásra koncentrál, azonban a miniszterek elismerték: a fő cél az iszlám fejviseletnek és a muszlim diá­kok antiszemita megjegyzéseinek ki­küszöbölése. Számos fiatal muszlim hölgy is elismeri, hogy szükség van a törvényre, mivel a radikális funda­mentalista imámoktól kiinduló hatal­mas nyomás következtében helyzetük romlását tapasztalják. Az iszlám előírásait szigorúan követő nőknek kötelező a hajukat, fülüket és nyaku­kat eltakaró fejkendőt viselniük, így nem csoda, hogy a jogszabály kapcsán az arab és muszlim világ elítélte Fran­ciaországot. Bejrúttól Bagdadig vo­nultak az utcára a tiltakozó megmoz­dulások résztvevői, de Lord Greville Janner, a Zsidó Világkongresszus el­nökhelyettese szerint is „szomorú döntést” hozott a francia parlament, amikor megszavazta a törvényt. „Egy multikulturális társadalomban a pol­gárok szabadon viselhetnek bármilyen vallásos szimbólumot” – mondja Jan­ner. Lhaj Thami Breze, a Francia Iszlám Szervezetek Uniójának elnöke sé­relmezi, hogy a törvény „a muszlimok ellen irányul, megbélyegzi az iszlá­mot, és kirekesztéshez fog vezetni”, mivel sok lány hagyja majd ott az ál­lami iskolákat, hogy magánintézmé­nyekbe járjanak, melyekre nem vonat­kozik a tiltás. Amennyiben Breze-nek van igaza, akkor további elkülönülés várható a muszlimok részéről, tovább nőhet a feszültség a különböző etnikai közösségek között.

Franciaországban a közigazgatási, önkormányzati tisztviselők is felhív­ták a figyelmet az iszlámmal kapcso­latos problémákra, a kórházak pedig azt nehezményezik, hogy némely muszlim betegük nem hajlandó meg­engedni a vizsgálatot, ha az orvos a másik nemből való. Raffarin kor­mányfő máris közölte, hogy a világiság elvének érvényesítésére hamaro­san újabb jogszabály készül az egész­ségügyi intézményekre vonatkozóan, amelynek alapján a betegek nem uta­síthatják vissza a másik nemből való orvos segítségét.

Franciaországban, de több más eu­rópai országban is a muszlim lakosság aránya eléri a tíz százalékot. Ezek a kisebbségek politikai szempontból egyre aktívabbak. Fukuyama szerint elsősorban az európai muszlimok a fe­lelősek azért, hogy az utóbbi három évben szaporodtak a kontinensen az antiszemita incidensek. Szakértők rá­mutatnak: a nyugati liberális demokráciákat veszély fenyegeti az iszlám részéről, mivel a terrorizmus mellett a demográfiai változások is aggodalom­ra adhatnak okot. Nem pusztán civili­zációk, hanem immár generációk összecsapásának lehetünk tanúi, a nyugati államok öregedő lakossága ugyanis az egyre fiatalabb, egyre szá­mosabb, és egyre frusztráltabb musz­lim népességgel találja magát szembe.

Ez a demográfiai átalakulás már egyes országok külpolitikáját is befo­lyásolja: például az iraki háborút el­ítélő francia politika alapvetően a muszlimok megnyugtatását szolgálta, de ez a szempont az amerikai külpoli­tikában is megfigyelhető. A bevándor­lás első ránézésre megoldaná a fejlett országok problémáját: segítene meg­őrizni a jelenlegi életszínvonalat, fenn­tartani a nyugdíjrendszert. Ugyanak­kor a jelek szerint az asszimiláció Eu­rópa nagy részén nagyon nehézkesen halad. Az olyan terroristák például, mint Mohammed Atta, az egyik szeptember 11-i merénylő, nem Szaúd-Arábiában vagy éppen Afganisztán­ban radikalizálódtak, hanem Nyugat-Európában. Franciaországban a máso­dik és harmadik generációs algériai származású franciák készek Oszama bin Laden terrorista vezért éltetni, Nagy-Britanniából pedig harmadik generációs muszlimok utaznak a pa­lesztin területekre, hogy öngyilkos merényleteket hajtsanak végre.

Az újabb európai antiszemita hul­lámnak és a jelenség muszlim hátteré­nek több felmérés is bizonyítékául szolgál. Egy tavaly őszi uniós vizsgá­lat alapján az európaiak mintegy hat­van százaléka a világbékére nézve az első számú veszélynek Izrael államát tekinti. Az újabb keletű Antiszemita megnyilvánulások az Európai Unió­ban című, a rasszizmust és idegengyűlöletet vizsgáló európai központ által készített jelentés leszögezi: a szeptem­ber 11-i támadás és a közel-keleti konfliktus hozzájárultak egy olyan európai atmoszférához, amely új erőt kölcsönöz a latens és nyílt antiszemi­tizmusnak. A Zsidó Világkongresszus elítélte az Európai Bizottságot, mivel az „cenzúrázta” az európai arab ki­sebbségek antiszemita támadásokban való részvételét taglaló tanulmányt. A jelentés szerint – amelyről először az unió úgy döntött, nem publikálják – a muszlimok és palesztinbarát csopor­tok álltak számos vizsgált incidens mögött. A tanulmány alapján történel­mi váltás történt a zsidóellenes érzel­mek és cselekedetek forrását tekintve: újból és újból előbukkan a muszlimok központi szerepe az antiszemita megnyilvánulásokban. A vizsgált időszak­ban (2002. május 15.-június 15.) az antiszemita incidenseket vagy szélső- jobboldaliak, vagy radikális iszlámis­ták, vagy többnyire arab származású fiatal muszlimok követték el. Jobbára palesztinok melletti tüntetések alatt vagy után történtek a zsidók elleni erőszakos cselekedetek, illetve zsina­gógák elleni támadások.

Radikális iszlamista körök antisze­mita szövegeket helyeztek el az inter­neten és az arab nyelvű médiában. Az incidensek növekvő számának nyil­vánvaló köze van a muszlimok között terjedő, fanatikus zsidóellenes diskur­zusnak. A szakértők szerint egyre nyil­vánvalóbban antiszemita az arab és muszlim média: nemcsak az Izrael el­leni harcra, hanem a világon élő összes zsidó elleni küzdelemre hívnak fel. Több esetben az agresszió közvetlenül összekapcsolódik az „anticionizmussal”. Az EU jelenlegi tizenöt tagálla­mából négyben (Franciaország, Bel­gium, Hollandia és az Egyesült Király­ság) különösen erősek voltak a megnyilvánulások. Számos fizikai támadás és inzultus érte a zsidókat, zsidó intéz­mények (zsinagógák, üzletek és te­metők) elleni vandalizmust tapasztal­tak, a támadások elkövetői többnyire a muszlim arab kisebbség fiataljai. A je­lentés alapján az uniós tagállamok kormányai számára aggodalomra ad okot az a fejlemény, hogy az antiszemita tá­madások többnyire az európai musz­lim kisebbségek soraiból indulnak ki. A jelentés két fontos tényre igyekezett rávilágítani: az Európa utcáin megfi­gyelhető szomorú valóságra, másrészt arra, hogy az EU mennyire vonakodik szembenézni ezzel a valósággal.

Eperjesi Ildikó