Isten a hálószobában

Egy fiatal, házasságkötés előtt álló pár felkeresett, hogy beszéljünk az esküvőről, a házasság jelentéséről, a zsidó otthon megteremtéséről, a gyerekekről. Amikor a házastársi szexre tereltem a szót, a vőlegény félbeszakított: „A templomban vagy zsinagógában semmi kifogásom a vallás ellen. Még azt sem bánom, hogy az étkezőnket kegyelem lengi be. De rabbi, legalább a hálószobától tartsa távol Istent!”

A férfi úgy érezte, hogy a vallást állandóan kísérti a szexualitás. A zsidó-keresztény hagyományt okolta a testiség rendkívül negatív megítéléséért. Nagy volt a kísértés, hogy elmeséljem a Talmud vonatkozó történetét Kahana rabbiról, aki elbújt mestere ágya alá, míg az szeretkezett a feleségével. A mester észrevette, és rászólt, menjen ki, mert ez neveletlenség. Kahana így válaszolt:

Rabbi, ez tórai dolog és nekem tanulnom kell.¹ A történetben persze van némi túlzás és hiányzik belőle az a szemérmesség, amit a judaizmus megkövetel szexuális ügyekben. Mégis bepillantást enged a dolog lényegébe: a férj és feleség között ez vallási ügy.

Több egyénnek és párnak adtam már tanácsot szexuális kérdésekben. Szinte mind meglepődtek, hogy a szexualitással kapcsolatban a zsidó és a keresztény hagyomány álláspontja nem azonos, a kérdést teljesen különböző módon közelítik meg. A keresztény szentségideál az önmegtartóztatás és a cölibátus. A zsidóságban ez a házasság és a család. „Ha férfi és nő nem egyesülnek, akkor a férfi nem érdemesül Isten jelenlétének megtapasztalására.”²

A rabbik szerint a szex nélküli házasság nem igazi házasság. A plátói házasságnak, melyet bizonyos keresztény források ideálisnak tekintenek, nincs helye a zsidóságban. A Talmud tiltja, hogy a házasulandók az esküvő előtt megállapodást kössenek a testi kapcsolat mellőzéséről, miközben pénzügyi kérdésekben megenged efféle megállapodásokat.³

Szaporodjatok és sokasodjatok

A zsidó házasságban a szexnek két alapvető célja van. Az egyik természetesen a szaporodás, ahogy a Tóra mondja: „Szaporodjatok és sokasodjatok” (Gen. 1:28). A másik pedig az öröm és kiteljesedés. Amikor a Tóra megteremtette a házasság intézményét, még nem volt szó gyerekekről. Így szól: “Nem jó, hogy az ember egyedül legyen, alkotok neki hozzávaló segítőtársat!” (Gen. 2:18,24). Akiknek magtalanság vagy meddőség miatt nem lehet gyerekük, azok számára is a házasság és a rendszees szexuális kapcsolat jelenti az ideális életformát.

A zsidó alaptörvények megkövetelik, hogy férj és feleség rendszeresen éljenek házaséletet. Ez a törvény, az ’ona törvény a Bibliára támaszkodik: „Ha más nőt vesz magának, az előbbinek táplálékát, ruházatát és házastársi jogait (‘onata) ne vonja meg tőle.” (Ex. 21:10). Bár ez a vers a rabszolganő jogairól szól, alkalmazását a rabbik a férj-feleség viszonyra is kiterjesztették.

Az ‘onata szó (a nő ideje) a nő jogát jelenti a rendszeres szeretkezésre. A zsidóságban a házasélet a nő joga és a férfi kötelessége. Ez pontosan az ellentéte a nyugati kultúrák felfogásának, amely azt a férfi jogának és a nő kötelességének tekinti. A zsidóság már korán felismerte, hogy a nőknek vannak szexuális szükségletei és a férfiak felelősséggel tartoznak ezek kielégítéséért. E házastársi kötelesség elmulasztása cara d’gufa (testi nehézség) a nő számára.

A Talmud az ‘ona követelményeit egy másik kérdéssel összekötve tárgyalja: Milyen időtartamra tehet a férfi önmegtartóztatási fogadalmat?

Ha egy férfi fogadalmat köt, hogy feleségével nem hál, Sammaj iskolája szerint ezt két hétig teheti meg, Hillél szerint pedig egy hétig. Tanítványok a Tóra tanulmányozása céljából harminc napra mehetnek el otthonról engedély nélkül, munkások egy hétre. A törvény szerint az ‘ona ideje független munkakörben dolgozó férfiak számára minden nap, munkások számára hetente kétszer, szamárhajcsároknak hetente egyszer, tevehajcsároknak harmincnaponta, tengerészeknek félévente. Ez Eliezer rabbi véleménye.⁴

A Misna korlátozza azt az időtartamot, amíg a férfi mellőzheti házastársi kötelességét fogadalom, tanulás vagy más munkával kapcsolatos okból. A korlátozás a minimumot szabja meg; a férjnek azonban teljesítenie kell kötelességét, valahányszor felesége azt kívánja, még az ‘ona kötelezettségén túl is.⁵

A Talmud hozzáteszi, hogy tudósok részéről különleges micva feleségükkel péntek éjjelente hálni, ekként is összekapcsolva a szombat és a házasélet szentségét.

Ha egy férfi meg akarja változtatni foglalkozását, és olyat választ, amely miatt ritkábban lesz elérhető az ‘ona micvéjének teljesítésére (pl. szamárhajcsárból tevehajcsár lesz, vagy manapság üzletemberből utazó ügynök), akkor ehhez engedélyt kell kérnie feleségétől. A Tamud azt tanítja, hogy egy asszony „inkább választ egy kab [térfogat egységnyi] búzát és frivolitást, mint 10 kabot és önmegtartóztatást.”⁶ A mai egyenjogúbb társadalomban, ha egy nő akar foglalkozást változtatni, azt neki is meg kell beszélni férjével.

Az ‘ona micvája nem pusztán a házasélet megtagadásának tilalmát jelenti; a rabbik ezt pozitív parancsolatnak is tekintették: a feleség megörvendeztetésének (szimhat ‘isto) kötelezettsége. Ez a Tóra következő versén alapszik: „Midőn valaki új feleséget vesz, ne vonuljon hadba és ne essen rá semmi teher, szabad legyen háza számára egy évig, hogy örvendeztesse feleségét, akit elvett.” (Deut. 24:5). A Talmud úgy értelmezi ezt a verset, hogy a „férfinak kötelessége örömöt szereznie feleségének e micve által.”⁷

„A szerelem mikéntjéről”

A házastársi kötelesség proforma végrehajtása nem fér össze a zsidó értékrenddel. A Tóra megköveteli a férj és feleség közötti szexuális életben az örömöt, a frivolitást és még a spontaneitást is. A Tóra Izsák és Rebekka együttlétéről szólva a mecahek (játszadozik) kifejezést használja (Gen. 26:8).

Egyes zsidó írások annak fontosságát is kiemelik, hogy férj és feleség egyaránt részesüljenek a szerelmi örömök maximumában. Például a gyakorta Nachmanidesnek tulajdonított Levél a szentségről (Iggeret haKodesh) tartalmaz egy részt, melynek címe „A szerelem mikéntjéről”. A szerző a következőket írja:

Ezért, a szeretkezés kezdetekor elébb beszélj asszonyodhoz oly módon, hogy szívét magadhoz vonzzad, lelkét megnyugtassad és boldoggá tedd. Így egymásra fogtok gondolni, és közös lesz szándékotok. Úgy beszélj hozzá, hogy szavaid ébresszenek benne vágyat, szerelmet, akaratot és szenvedélyt, emlékeztesd szavaiddal Isten tiszteletére, a jámborságra és szemérmességre. Mondd neki, hogy a jámbor és szerény asszony becsületes, tiszteletreméltó és érdemes gyermekekkel áldatik meg…

A férj soha ne erőszakolja rá magát feleségére, mert aki vágy, szerelem és szabad akarat nélkül él házaséletet, azon soha nem nyugszik az isteni szellem. Ott nincs Sekhina. A férfi soha ne veszekedjen feleségével, és főleg soha ne üsse meg szexuális vita során. A Talmud (Pesahim 49b) szerint, ahogy az oroszlán szégyentelenül széttépi és megeszi áldozatát, úgy viselkedik az a férj, aki figyelmetlenül és szégyentelenül lecsap feleségére és úgy hál vele…

Következésképpen, ha te együttlétre vágysz, győződj meg arról, vajon feleséged is így érez-e. Ne siess őt felizgatni, amíg nem látod, hogy fogékony. Légy nyugodt, amikor a szerelem és a vágy ösvényére lépsz, engedd, hogy először asszonyodat ’öntse el a mag’.⁸

Az utolsó sor túlmegy az előjáték, a szerelmes beszéd és a nő felizgatásának fontosságán. A nő orgazmusának szükségességére utal, majdnem ezer évvel azelőtt, hogy ez a kérdés a közérdeklődés homlokterébe került volna. Más rabbinikus források is utalnak a nő kielégülésére. Például a Tórában az áll: „ha egy nő magzatot hoz világra és szül fiúgyermeket” (Lev. 12:2). A rabbik ezt úgy értelmezik: ha a nő előbb ‘hoz magot’ a világra (tehát, ha neki van először orgazmusa), akkor fiút fog szülni, mivel a bibliai hagyomány előnyben részesíti a fiút. A Talmud azt mondja, hogy a férfinak vissza kell fognia magát a közösülés során addig, míg felesége el nem éri az orgazmust.⁹

A zsidóság kötelezi a férjet, hogy törődjön felesége boldogságával. Ez jelenti a kedveskedő szavakat, a megfelelő előjátékot, a felelősséget, hogy a feleség érje el az orgazmust és legyen része az együttlét utáni meghittségben. A férj kötelessége az ‘ona valahányszor felesége kívánja, tehát ismerni kell felesége szexuális szükségleteit, vágyait. A kommunikáció igen fontos. A férfiak gyakran csak saját szexuális örömükkel törődnek; az a férfi, aki feleségét saját vágyainak kielégítésére használja és a nőt nem elégíti ki, az nem teljesíti zsidó kötelezettségeit.

Ugyanakkor a nő is felelős férje szexuális öröméért. A Talmudban van egy rejtélyes rész, melyben Hiszda rabbi tanácsokat ad lányainak, hogyan fokozhatják férjeik élvezetét. „Egyik kezében egy drágakövet tartott, a másikban egy marék földet. Az ékszert megmutatta nekik, a földet azonban elrejtette, míg kínlódni nem kezdtek az érzéki vágytól, akkor megmutatta nekik.”¹⁰ Rasi értelmezése szerint a drágakő a kebleket jelenti, a marék föld pedig a hüvelyt.

Ha férjed egyik kezével kebledet fogja, másikkal pedig gyönyörödre „azt a helyet”, add oda neki kebledet, hogy növeld étvágyát, de ne mutasd meg neki azonnal a nemi szerved, hogy étvágya és szenvedélye fokozódjon; amikor már szenved, akkor mutasd meg neki.

Más szóval, a nő késleltesse a behatolást, amíg férje vágyakozása eléri a maximumot.

A rendszeres szex

A rendszeres szex követelménye a nőre is ró felelősséget. Kívánatos, hogy a feleség is kezdeményezze a szerelmi együttlétet. (Ugyanakkor a szemérmesség törvényének megfelelően a nő ne legyen túl kihívó, legyen visszafogottabb, mint férje.) „Rabbi Smuel ben Nahmani Jochanan rabbit idézve azt mondta: ha egy nő emlékezteti férjét a házastársi kötelességére, akkor olyan gyerekei lesznek, amilyenek még Mózes generációjában sem voltak.”¹¹

A redszeres szerelmi élet a férfi kötelessége, a nőnek azonban kaphatónak kell lennie erre. Egyfelől a férfi nem erőszakolhatja rá magát feleségére. „R. Aszit idézve Rami ben Hama továbbá így rendelkezett: a férfi nem erőszakolhatja feleségére annak (házastársi) kötelességét… Joshua ben Levi rabbi ehhez hasonlóan azt mondja: ha valaki feleségét a házastársi kötelesség teljesítésére kényszeríti, annak érdemtelen gyerekei lesznek.”¹² Ugyanakkor a feleség nem utasíthatja mindig vissza férje közeledését. Az ilyen asszony moderet (lázadó feleség), a Misna súlyos pénzbüntetést ró rájuk.¹³ Az olyan férjet, illetve feleséget, aki megtagadja a rendszeres szexuális kapcsolatot, egyaránt lázadónak lehet minősíteni.

A lázadó feleségről szóló törvényt a rabbik azonban néhány generációval később módosították.

Mit is értünk a lázadó asszony kifejezésen? Amemar szerint „azt, aki azt mondja ’a felesége akarok maradni, de meg akarom gyötörni’. Ha azonban azt mondja ’undorodom tőle’, akkor nem kötelező a nemi életre.”¹⁴

Ez az izgalmas rész fontos a modem házasságok szempontjából. Bár egy asszonyt sem kötelezhet félje szeretkezésre, ha felesége visszataszítónak találja őt, de a szex megtagadását a nő nem használhatja fegyverként vitás kérdéseknél. Ha tanácsot kell adnom, mindig azt szoktam mondani, hogy a házaspárok ne háljanak együtt, amíg mérgesek egymásra. A házastársi ágy szent hely, nem csatatér.

A zsidó törvény azzal is foglalkozik, hogyan szeretkezzen a házaspár. A Talmud kifejezetten a meztelenséget javasolja.¹⁵

Kísérletezés és változatosság

Az a legenda, hogy a vallásos zsidóknak egy lyukas lepedőn keresztül kell szeretkezniük, bolondság. A rabbik is fontosnak tartják a gyönyört, ezt pedig fokozza a meztelenség.

A rabbinikus irodalomban megjelenik egy bizonyos kettősség, egyrészt a szemérmes, helyénvaló viselkedés elvárásai, másrészt a maximális élvezetnek utat nyitó engedékenység között. A szemérmesség azt követeli, hogy „a törvény tudósai ne legyenek túl gyakran feleségükkel, mint a kakasok.”¹⁶ Ugyanakkor a férj fontos kötelessége felesége élvezetének kiteljesítése. Ez a feszültség a rabbinikus tanítások több területén is jelentkezik: hogy nappal vagy éjjel szeretkezzünk, mi a természetes és természetellenes szex, vagy melyek a megfelelő páros testhelyzetek.

A hagyomány az éjszaka, sötétben történő aktust tekinti előírásosnak. A Talmud megtiltja, hogy nappal vagy lámpafénynél szeretkezzünk.¹⁷ Maimonides azt tanítja, hogy bár a szombati szex különleges micve, ha azonban még nincs sötét és nincs külön szoba erre a célra, akkor a párnak várnia kell.¹⁸ A szeretkezés ideális időpontja az éjfél.

Eme törvény mögött a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Lev. 19:18) elve húzódik és az az aggály, hogy a férj esetleg meglátja felesége hiányosságait és nem tartja kívánatosnak.¹⁹ Vannak azonban kivételek; ha a pár túl fáradt éjszaka, akkor megengedhető a nappali házasélet is, feltéve, hogy eleget tesznek a szemérmesség követelményeinek.²⁰

Ugyanígy bizonyos ingadozás van a tekintetben, hogy előírjanak-e valamely kitüntetett szexuális helyzetet vagy teret engedjenek a kísérletezésnek és változatosságnak. A rabbik a missziós helyzetet javasolták: „Ha a nő van felül, a férfi pedig alul, az szemérmetlenség; úgy kell szeretkezni, hogy a nő legyen alul és a férfi felül.”²¹ Jochanan ben Dahabai rabbi szerint tilos „megfordítani az asztalt” (tehát természetellenes módon vagy szokatlan helyzetben közösülni). A rabbik azonban határozottan nem értenek egyet Jochanan ben Dahabai-jal: „A férfi (közösüléskor) azt tehet feleségével, amit csak akar.”²²

Maimonides, aki egyébként szexuális kérdésekben igen konzervatív, erre határozott választ ad: Az asszony a férfihoz tartozik. Ezért a férfi azt tehet feleségével, amit akar. Bármikor közösülhet vele, amikor csak akar, és testének bármely részét megcsókolhatja. Folytathat természetes és természetellenes szexet vele, amíg magját nem bocsátja ki fölöslegesen. Ugyanakkor a jámborság jele, ha valaki nem túl léha és megszenteli magát a szerelmi együttlétben… A férfi ne térjen el a világ rendjétől és szokásaitól, mert a végső cél a szaporodás.²³

A fenti részletben, amit Maimonides egyik kezével ad, a másikkal elveszi: tudja, hogy a zsidó törvény teret enged a kísérletezésnek és a változatosságnak, ami azonban szerinte nem fér össze a szemérmességgel és az illemmel.

A természetellenes érintkezés (bia lo k’darkha) különösen bonyolult kérdés zsidó szemszögből. Természetellenesnek számít, ha a mag kibocsátása nem a szokásos helyen történik,²⁴ tehát az orális, az anális szex és a „cséplés bent, rostálás kint” (megszakított közösülés). A Talmud helyenként nyíltan beszél erről és férj-feleség között megengedi. Ugyanakkor nem feledkezik meg arról, hogy a mag pazarló kibocsátása Ér és Ónán (Gen. 38) bibliai történetére alapozva a judaizmus szerint tilos. A toszafot (Rasi tanítványainak és azok tanítványainak kommentárjai) felveti ezt az ellentmondást és Rabbi Jichák válaszát adja rá:

Nem tartjuk az Ér és Ónán cselekedetéhez hasonlónak, hacsak nem szántszándékkal akarja veszejteni a magot, szokásszerűen, állandóan így cselekedvén. Esetenként azonban, ha természetellenes módon kívánja meg feleségét, az nem tilos.²⁵

Más szóval a természetellenes szex nem tilos, ha csak alkalmanként, nem kizárólagosan űzik azt és kölcsönös öröm származik belőle. Férjnek és feleségnek meg kell egyezniük a szex természetellenes formáiról, mert tilos a férfinak asszonyát annak akarata ellenére bármiféle szeretkezésre kényszerítenie.

Ami tilos

Még házasságon belül sem szabad mindent. Például a Tóra megtiltja, hogy a férj szeretkezzen feleségével annak menstruációja alatt és utána meghatározott ideig. Ezeket a törvényeket eufemisztikusan taharat hamispaha (családi tisztasági) törvényeknek nevezik.²⁶ Ez a családi tisztasági törvény ugyanakkor elő is írja havi egy alkalommal a szexet.

A zsidó törvény tiltja az erőszakosságot a házaséletben; tiltja az együttlétet akkor is, ha az egyik részeg, ha a férj elhatározta, hogy el fog válni feleségétől, ha veszekedés van vagy ha a feleség fél férjétől. Még a házastársi szexnél is követelmény, hogy mindketten egyetértésben, vágyból, ne pedig félelemből űzzék.²⁷

A Talmud nem egységes abban a kérdésben, hogy a férfi fantáziálhat-e másik nőről, miközben feleségével szeretkezik: „…ne keressetek utat saját szívetek (…) után” (Num. 15:39). Ennek alapján Rabbi [Juda ha-Nászi] azt tanította: az ember nem ihat egy kehelyből, miközben egy másikra gondol. Rabina azt mondta: ez csak akkor számít, ha mindketten a feleségei.”²⁸

Rabina véleménye szerint a férfi nem fantáziálhat, ha mindkét nő a felesége; olyan nőről azonban, aki nem él a háztar­tásban, igen. Az efféle fantáziálás nem veszélyezteti a nő helyzetét a háztartásban, mint ahogy egy másik feleséggel kapcsolatos fantáziálás. A judaizmus az Újszövetséggel ellentétben nem tiltja, hogy valaki „paráználkodjon az ő szívében” (Máté 5:28). A zsidó törvény az ember viselkedésével törődik, nem a fantáziájával. Manapság azt tartják, ha egy férfi egy gyönyörű, ám elérhetetlen filmsztárról álmodozik, és ez segíti őt a házastársi szeretkezésben, akkor az megengedhető. Ha azonban az efféle fantáziálás hűtlenséghez vezethet, akkor nem megengedhető.

A zsidóság tehát bátorítja a házasságon belüli igényes szexuális életet. Ez időt és erőfeszítést igényel. Ha a pár csak hébe-korba, késő éjszaka él szexuális életet, amikor már mindketten kimerültek, azt megszenvedi a házasság; ám ha mindkét partner ki tudja fejezni vágyait és hagynak elegendő időt a szexre, az csak fokozhatja a házasság szentségét.

A szex természetesen csak egyik összetevője a sikeres házasságnak. Házassági tanácsadóként találkoztam olyan párokkal, akiknek hiába volt csodálatos szexuális életük, házasságuk mégis szörnyű volt. Láttam olyan párokat is, akik közepes szexuális élet mellett szeretetten, gyengéd házasságban éltek. Végül is az utóbbi tűnik fontosabbnak. A szentség eléréséhez nemcsak örömteli szex szükséges, hanem intimitás, kommunikáció, kölcsönös tisztelet, családi hagyományok, az otthonteremtés közös szándéka, és persze szerelem. Rabbijaink azt tanították: „Ha erős a szerelem, akkor férfi és nő egy kard élén is meg tudják vetni ágyukat. Ha elfogy a szerelem, hatvan könyöknyi ágy sem elegendő.”²⁹ A házastársi szex a legfőbb rabbinikus érték, a selom bajit (az otthon békéje) szerint történjék.

JEGYZETEK

Ahol másképp nem jeleztük, ott a referenciák a Babiloni Talmudra utalnak.

Berakhoth 62a

Zöhár, III, Acharei Hot, 59a

Kiddusin 19b

Ketubot V.6

Peszahim 72b

Ketubot 62b

Peszahim 72b

Levél a Szentségről (Iggeret ha-Kodes)

Nidda 31a

Sabbat 140b

Eruvin 100b

Erabin 100b

Ketubot V.7

Ketubot 63b

Ketubot 48a

Berakhot 22a

Nidda 17a

Rambam, Hilkhot Issurei Bia 21:10

Nidda 17a

Meiri, Nidda 17a־hoz

Gittin 70a

Nedarim 20b

Rambam, Hilkhot Issurei Bia 21:9

Rasi, Jebamoth 34b s. v. selo

Toszafot, Jevamot 34 b s. v. velő

Ezekkel a törvényekkel a Moment 1989. márciusi számában a “Family Purity: A Fresh Look at the Mikvah” c. cikk foglalkozott

Nedarim 20b

Nedarim 20b

Szanhedrin 7a

A magyar fordítás az idézetek alapjául a következő Biblia-kiadásokat tekinti:

Tóra: Mózes öt könyve és a haftárák (szerk, dr. Hertz J. H., a Brit Birodalom főrabbija, II. kiadás, Budapest, 1984).

Újszövetség: Szentírás (fordította Károli Gáspár, Budapest, 1990).

Ezektől helyenként az érthetőség kedvéért tértünk el.

Szabó Veronika fordítása

Sokan még ma, a szexuális forradalom után sem beszélnek arról, mi történik a hálószoba bezárt ajtaja mögött. Pedig a talmudi korban a rabbiknak volt mondanivalójuk a házastársak közötti szexuális kapcsolatról A rabbinikus tanácsok többnyire meglepően őszinték. Michael Gold „Isten a hálószobában” című cikkéből megtudhatjuk, hogy a rabbik szemében férj és feleség között sokkal kevesebb szexuális tabu létezett, mintsem azt gondolnánk. Gold a tamaraci (Florida) Beth Torah zsinagóga rabbija; először matematikát tanult, majd a Jewish Theological Seminaryn folytatott tanulmányai után 1979-ben avatták rabbivá.

Művei: And Hannah Wept: Infertility, Adoption, and the Jewish Couple [És Hanna sírt: meddőség, örökbefogadás és a zsidó házaspár] (JPS, 1988), valamint a MOMENT 1989. márciusi számában megjelent cikke: „Family Purity -A Fresh Look at the Mikvah [Családi tisztaság – a mikve modern szemszögből]. Itt közölt írása a Moment 1991. augusztusi számában jelent meg.