„ISRAEL ON LINE”
A múlt és a jelen karikaturistái
Az Izraeli Karikaturisták Szövetsége és az izraeli külügyminisztérium támogatásával megjelentetett kiadvány tanulságos olvasmány is a rajzok keltette vizuális élmény mellett. Elfogódottsággal írom le: a harmincegyből öten Budapesten születtek, Fery Rosenfeld 1912-ben, Kariel Gardosh 1921-ben, Ya’acov (Jenő) Farkas 1923-ban, Yosef Stern 1924-ben és a legfiatalabb: Gavries (Gábor) Ratz 1949-ben. Shemuel Katz 1926-ban Bécsben született, az Anschluss elől családjával Magyarországra menekült, Jugoszláviában volt koncentrációs táborban. Kariel Gardosh (Izraelben „Dosh” néven népszerű) ugyancsak Jugoszláviában és Magyarországon volt munkaszolgálatosként különböző táborokban. Olaszországból, illetve a Szovjetunióból ment Izraelbe Arie Navon (sz. 1909) és Boris Erenburg (sz. 1955) családja, Lengyelországból Yeshohua Adari, Yoseph M. Boss, Cyla Menusy (sz. 1930), Peretz Weinreich (sz. 1928), Romániából Adar Darian és Eduard Mattes (sz. 1956), Németországból Shlomo Sawady (sz. 1917) és Fiedel Stern. Meir Ronnen (sz. 1926) Ausztráliából telepedett át Izraelbe 1949-ben, Avi Katz az Egyesült Államokból 1970-ben.
Mindezek az adatok fontosak, sokat- mondóak a kultúratörténésznek, a szociológusnak, az Izrael kultúrája iránt érdeklődőknek. A rajzokból ugyanezek a különbségek nem olvashatók ki. A közölt karikatúrák jellegzetesen izraeliek. Többségükben Izrael Állam politikai problémáival foglalkoznak: az arab-izraeli feszültségekkel (Arafat „népszerű” személyiség a kötetben az egyik legjobb, legszellemesebb rajz Moshik Liné: Mágikus érintés, 1993 címmel Michelangelo közismert teremtésfreskójának parafrázisa, itt Arafat az az Ádám, akibe életet lehelnek), a béke és a háború lehetőségeivel, a fenyegetettséggel, a készenléti állapottal. A rajzokon Arafat mellett nem véletlenül vannak jelen Szaddám Húszéin, Khomeini, Asszad. Közérzetjelző rajz Eduard Mattesé (A béke kutatása, 1993): áthatolhatatlan fal övezte labirintus a békegalamb teste. Cyla és Didi Menusy elszálló békegalambja lenyomatának kontúrját éles kések veszik körül. Az aktuális politikai helyzet megjelenítése a domináns, a politikusok a főszereplők, kevesebb hely jut a köznapi életnek.
A kibucok életével mindössze két rajz foglalkozik, ezek viszont kiemelkedően igényesek. Michel Kichka (1954-ben Belgiumban született) mindazt bemutatja zsúfolt, mozgalmas, szellemes munkáján, amit mesélni szoktak a ki- bucot csodálok s tőle idegenkedők, hívők és ellenzők. Gyerekek a közös óvodában, lányok munkában, születésnapi ünnep stb. A hétköznapi élet s a katonaiét humoros sorozata Yosef Sterné: a főtiszt állandó tisztelgésre kényszerül a különböző katonai alakulatok előtt, karját fejéhez lendítve lép be meghökkent családja körébe, s a tizedik kis rajzon étkezni látjuk otthonában, tisztelgő karja pedig a fogason lóg tiszti sapkája és köpenye mellett. A modern művészét is megkapja a magáét, Fery Rosenfeld egyik rajzán a néző kézen áll a nagy mű előtt, a másikon a balra és jobbra mutató nyílnak megfelelően az egyik néző balra, a másik jobbra fut.
Meglepően kevés a fasizmust témául választó rajz (Arie Navon, 1963). Az antiszemitizmus is igen kevés rajzon jelenítődik meg (például Yehoshua Adari 1937-es rajzán). Adolf Eichmann portréja szellemes, tulajdonképp arc nélküli, érzékszerveit egy akasztófa helyettesíti (Shlomo Sawady, 1961: Adolf Eichmann vége).
Néhol a képregények szelleme kísért, néhol túlságosan is naturalisztikus a megfogalmazásmód. Többségükben azonban a karikatúrák hasonlóak a nagy európai napilapok karikatúráihoz szemléletükben, stílusjegyeikben, szellemiségükben.
Az a jellegzetes zsidó humor, zsidó vicc, amit mi itt, Budapesten annyira szeretünk, nemigen található a kiadványban, nem jellemzője ennek a kötetnek.
Címkék:1996-04