Írjunk néha igazat is

Írjunk néha igazat is

A Szombat 1998. novemberi számá­nak 13. oldalán beszámol a Mazsök kura­tóriumának legutóbbi üléséről, és a lap szokásához híven, az ott közölteknek semmi összefüggése sincs a valósággal.

Nem igaz, hogy a zárt ülés mellett hatan szavaztak, két fő a részlegesen zárt ülés mellet, két fő a nyilvános ülés mellett és né­gyen semmire sem szavaztak. Az igazság ki­tűnik a jegyzőkönyvből is, ez pedig az, hogy a 14 jelenlévő közül ketten szavaztak a zárt­körű ülés ellen, a többiek pedig mellette, ezek közül ketten voltak, akik előzőleg a részlegesen zárt ülés mellett foglaltak állást.

Már csak az a kérdés, hogy Gadó János szándékosan vagy gondatlanul hazudik-e.

Már az előző számban is azt az informá­ciót közölték, hogy a jogszabály szerint 2/3-os többség kell a zárt ülés elrendelésé­hez, ezt a valótlanságot most megismétlik ebben a számban is, jó lenne, ha felhívnák a jogszabályhelyet ezzel kapcsolatban, amin persze felettébb csodálkoznék, de le­het, hogy az én ismereteim hiányosak.

Ettől függetlenül a jelenlévők több mint 2/3-a a zárt ülés mellett döntött.

A cikk többi része sem igaz, de hát ez nem meglepő. Úgy látszik, a Szombat kö­veti a régi szabályt, mely szerint „Hazudj, fiam, csak rajta ne kapjanak!”. Ez most nem jött össze, talán majd legközelebb.

*

A félreértések elkerülése végett idé­zem a jegyzőkönyv vonatkozó részét:

„Dr. Feldmájer Péter úr, az ülés leveze­tő elnöke köszönti a résztvevőket és megállapítja a határozatképességet. Majd felveti a kérdést, hogy az ülés nyilvános, vagy zártkörű legyen.

Határozati javaslat:

A Kuratórium úgy dönt, hogy az ülés zártkörű.

Szavazás: 2 ellenszavazattal elfo­gadva.”

Ennyi. Szó sincs a Feldmájer Péter levelé­ben említett tényről, mely szerint „ketten vol­tak, akik előzőleg a részlegesen zárt ülés mellett foglaltak állást” A zárt üléssel kap­csolatos vita 5-6 percig tartott. Minderről a jegyzőkönyv a fenti, rendkívül vázlatos összefoglalót nyújtja. Nem mond ellent az én beszámolómnak – egyszerűen nem foglalkozik az abban leírt tényekkel, nem foglal­kozik a nem szavazókkal sem. (Ámbár lehet, hogy itt tévedtem. Mert noha határozottan emlékszem, hogy négyen egyáltalán nem emelték föl a kezüket, lehetséges, hogy a he­lyi szokások szerinti metakommunikatív tá­mogatást – bólintást, szemhunyorítást, csuk­lómozdulatokat, stb. – dr. Feldmájer Péter észlelte és igenlő szavazatként könyvelte el.)

A jogszabályt, mely egyebek közt a két­harmados szavazattöbbséggel megtartható zárt ülésről is rendelkezik, 1998.októberi számunk 13. oldalán már idéztük, de ha kell,megismételjük: a közhasznú szerveze­tekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 8.7.A pontja rendelkezik erről. Tény és való, a Mazsök jelenleg még (ki tudja miért?) nem eszerint működik. A közhasznú szervezet­ként történő bejegyzés és az annak megfe­lelő alapszabály-módosítás most van folya­matban a bíróságon. Mivel ezt maga a Ma­zsök kérte, úgy vélném, ha a bejegyzésig hátralévő rövid időben formailag nem is, de lényegileg ehhez kell tartania magát. A közalapítvány által szétosztható pénz nem a kuratórium hűbéri tulajdona, hanem a zsidó közösségé. Ugyan miért akarják olyan buzgón távol tartani a nyilvánosságot azok­tól a döntésektől, amelyek (miként a tör­vény is tükrözi) a nyilvánosságra tartoznak?

Ami a hazugsággal való vádaskodást il­leti: az egyébként józan Feldmájer Péter­ben remélhetőleg csak átmenetileg kere­kedett felül a privilégiumaiban sértett hit­községi hivatalnok.

Gadó János