Inkább zsidó vagy inkább izraeli?
Inkább zsidó, vagy inkább izraeli?
Izrael fél évszázados jubileuma alkalmából számos kérdőíves vizsgálat tudakolta az ország polgárainak viszonyát hazájukhoz, a cionizmushoz, a világ zsidóságához. A különböző vizsgálatok adatai nemegyszer ellentmondóak voltak, de bizonyos tendenciákat mindegyik érzékeltetett.
Az izraeli polgárok 56 százaléka sorolta magát az „inkább zsidó, mint izraeli” kategóriába, míg tíz évvel ezelőtt ez a szám csupán 31 százalék volt. Ezek a számok az amerikai Los Angeles Times és az izraeli Jediot Ahronot jóvoltából láttak napvilágot, miután a két lap közös felmérést végzett az izraeli és az amerikai zsidók nézeteiről, szokásairól. A fent említett számok azért tűnnek meglepőnek, mert az elmúlt tíz évben érkezett ex-szovjet bevándorlóktól (akik közül 20 százalék halachikusan nem is zsidó) inkább az izraeli tudat erősödése lett volna várható. Ezt azonban feltehetőleg ellensúlyozta a vallásos fellendülés, melynek hatása túlterjed az ortodoxia körein, valamint az izraeli társadalom nyitottabbá válása: az ország már nem ostromlott erőd, amelynek történelme 1948-ban kezdődött, az izraeliek ma már inkább inkább tudatában vannak ama ténynek, hogy szüleik, nagyszüleik még zsidóként éltek az egykori diaszpórában.
A felmérés adatai szerint Izraelben erősödik a vallási hagyomány tisztelete: az izraeliek 22, az amerikai zsidók 20 százaléka ma „több vallási hagyományt tart”, mint azelőtt; kevesebbet tart viszont az izraeliek 16, az amerikaiak 40 százaléka. Az izraeliek fele, az amerikaiak egyötöde gyújt gyertyát minden sabbatkor, és ugyanez az arány a kóser háztartással kapcsolatban is. Az izraeliek több mint 90 százaléka megtartja a széderestét, az amerikaiaknál viszont csak 60 százalék. Igen meglepő, hogy a radikális baloldali hagyományokkal rendelkező Izraelben 59 százalék az istenhívők aránya, míg az e tekintetben jóval tradicionálisabb amerikaiak közt csak 41. A bizonytalanok aránya rendre 22 illetve 38 százalék, a „hitetleneké” pedig 15 illetve 19. (A fennmaradó töredék nem adott értelmezhető választ.)
Az izraeliek 77, az amerikaiak 66 százaléka támogatja az oslói egyezményt, viszont a palesztin államot már csak az izraeliek 44 százaléka fogadná el, szemben az amerikai zsidók 66 százalékával. Csökken viszont azon amerikai zsidók aránya, akik úgy érzik, „Izrael nagyon közel áll hozzájuk”: a tíz évvel korábbi 75 százalékról 60 százalékra, és ez a csökkenés még erősebb a fiatalabb korosztályok között.
A hagyományőrzés dolgában gyengébben álló amerikai zsidók fiatalabb nemzedéke viszont már apáinál erősebben fordul a tradíció felé: míg az 52 év fölöttiek egyharmada sosem gyújtott hanuka-gyertyát, a 18-36 év közöttieknél ez az arány csak 19 százalék. A fiatalabb nemzedék általában tudatosabban küzd az asszimiláció ellen. Steven Cohen professzor, a Yeshiva University tanára, aki szintén folytatott már vizsgálatot az amerikai zsidóság körében, a fenti fejleményeket úgy értékeli, hogy a közösségben erősödik a vallási azonosságtudat, a népi-etnikai oldal rovására.
Az amerikai zsidóság beilleszkedését a befogadó társadalomba példázza az alábbi állítással való egyetértés: „Zsidóságom nem tesz különbözővé a többi amerikaitól”. A többség elutasítja azt az állítást, amely szerint „zsidó barátaimra inkább számíthatok, mint a nem zsidókra”. Mindemellett a döntő többség „büszke arra, hogy zsidó”, „úgy érzi, hogy a zsidó néphez tartozik” és vallja, hogy „a zsidóknak különösen gazdag történelmük van”, aminek a mi életünk számára is van jelentősége”. A kérdezettek 52 százaléka értett egyet azzal, hogy a „zsidó nép egy nagy család”. És végül egy apróság adalék ahhoz, mennyire beilleszkedettek és magabiztosak a zsidók Amerikában: a megkérdezettek amerikai zsidók egyötöde úgy tudta, hogy számuk az Egyesült Államokban 36 millió fölött van. (A tényleges létszám 5 millió körüli.) Hogy tájékozatlanságukban miért ilyen irreálisan nagy számot adnak meg (végtére kevesebbet is mondhatnának) arra talán a magabiztosság, a beágyazottság érzése a magyarázat: a zsidók otthon érzik magukat Amerikában.
*
Optimista következtetések levonására adott alkalmat az a vizsgálat, amelyet egy izraeli társadalomkutató intézet végzett el a német Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával. A megkérdezett zsidó fiatalok 71 százaléka, az arabok 62 százaléka úgy nyilatkozott, hogy ha újra kezdhetné az életét, ismét Izraelben tenné. A példaképek sorában a zsidó fiatalok elsőként említették szüleiket, ami a közösségben meglévő folytonosság bizonyítéka: a fiatalok nem változtatni akarnak, hanem integrálódni. A zsidó fiatalok körében bizalom övezi az olyan kulcsfontosságú intézményeket, mint a hadsereg, a rendőrség, a bíróságok. Az elismerés hiányával kell viszont szembenézniük a gazdagoknak és a politikusoknak. Utóbbi különösen aggasztó fejlemény, mert arra utal, hogy az Izrael számára oly kulcsfontosságú politikában a fiatalok nem látnak hitelt érdemlő, irányt mutató vezetőt.
Ha az ország demokratikus rendje és békéje szembekerülne zsidó jellegével, a többség az előbbi mellé állna. Van azonban egy militáns kisebbség is: a megkérdezett zsidók 9, a megkérdezett arabok 15 százaléka úgy vélte: a tiltakozásnak törvénytelen, erőszakos eszközei is megengedhetőek. (A mintában csak az izraeli arabok szerepeltek, a „területek” lakossága nem.)
A személyes ambíciók a többség számára fontosabbak a közösségi szolgálatnál. A legfontosabb célok között első helyen szerepel a boldog család (95 százalék), ezt követik a jó barátok (90 százalék), az anyagi siker (84 százalék), a magas képzettség (80 százalék). A mintába bevont zsidó fiatalok 78 százaléka fogadta el azt az állítást, hogy „a katonai szolgálatban a lehető legtöbbet kell nyújtani”. A vallási törvények megtartása a zsidók 52, az arabok 79 százalékának fontos. A jelentős teljesítmény a tudományban, művészetben” állítást a zsidók 32, az araboknak viszont 78 százaléka jelölte meg fontos célként. A meglepő adatok magyarázata talán az izraeli társadalom modernizálódása, individualizálódása lehet, ahol reális alternatíva a gazdasági siker. Az arab közösség modernizációja viszont erősen a baloldali kollektivista irányba mozdult el, így itt a tudományos, művészeti teljesítmény tűnik könnyebben elérhetőnek.
Címkék:1998-10