Így kezdődött a zsidókérdés szőnyeg alá seprése

Írta: Ben Menahen Neubauer - Rovat: Archívum, Történelem

Riadót fújtak a cionizmus jelentkezésekor…

Helyszín: Budapest, dátum: 1945. június. Az „előjáték” március végi keletű. Jó két hónapja csupán, hogy kinyíltak a pesti gettó kapui, a hadműveletek még az ország területén folytak, amikor március 25-én napvilágot látott a Magyar Kommunista Párt immár legális napilapjának a Szabad Népnek első száma. Az 5. oldalán olvasható írás címe: Őszinte szót a zsidókérdésben. A cikk élén szerkesztői megjegyzés szól arról, hogy a lap demokratikus felfogásához híven örömmel nyújt teret a szövetséges pártok publicistáinak. Ez idő tájt a Szabadság című koalíciós napilapon kívül a többi párt még nem rendelkezett napilappal.

A cikk szerzője Darvas József, a Nemzeti Parasztpárt sajtó- és propagandaosztályának vezetője, az ismert író volt. (A lap olvasói persze nem tudhatták, hogy a parasztpárti politikus titokban MKP-tag volt. Aligha véletlen, hogy Révai József, a Szabad Nép főszerkesztője e kényes téma „feldolgozását” éppen rábízta.)

Nagygyűlés a Zeneakadémián

Ismereteink szerint a felszabadulást követően a zsidókérdésben ez az „őszinte szó” volt az első antiszemita állásfoglalás, bár a párt zsidó tagjainak ezt akkor nem illett észrevenniük. (Hosszasabban idézi Karsai László Kirekesztők című válogatásában, 144-146. o.) Érzékeltetésül mi csupán két mondatát idézzük: „..Az utóbbi esztendők során egy furcsa »munkaszolgálatos szemlélet« fejlődött ki nálunk: úgy tanulták meg a világot látni, hogy vannak keretlegények és vannak munkaszolgálatosok. Most, hogy fordult a világ, ők szeretnének keretlegények lenni… ”

Kerek egy hónap múlva, április 26-án dr. Dénes Béla, a Szocialista Cionisták Pártja (Ichud-Mapáj) vezetője, (az AVO-s világ Magyarországon. Egy cionista raborvos emlékezései című könyv szerzője) a Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez írott levelében pártjának az SZDP-vel való szoros együttműködését kezdeményezte:

.. Alapja ennek az, hogy palesztinai anyapártunk, a Mapáj önálló tagja a II. Internacionálénak, s Magyarországon is a Poálé Cion hosszú ideig önálló szocdem. pártszervezet volt… ”

.. .a problémáinkat Erecben (Palesztinóban) óhajtjuk megoldani, mindaddig azonban, amíg itt vagyunk, ki óhajtjuk venni részünket a demokratikus Magyarország felépítéséből, s teljes erőnkkel hozzá szeretnénk járulni ahhoz, hogy a régi feudális-kapitalista rendszer mindörökre eltűnjön… ”

E levelet Bán Antal, az SZDP főtitkárhelyettese az alábbi megjegyzéssel továbbította a pártközpont külpolitikai osztályának:

A bentiek mint nemzetiségi szocialisták jelentkeznek. Ez a törekvés nálunk nem új, azelőtt heves ellenérzéssel találkozott a pártban. Tájékozódni kell ebben a kérdésben, nem hivatalosan meg kell nézni őket, mielőtt idebenn szóba hozzuk a dolgot. Ki kellene tapogatni milyen lesz a K. P. álláspontja velük szemben. Véleményem szerint nem fogják még most jó néven venni a magyar politikai életben, ha egy ilyen párt jelentkezik.

(Talán nem érdektelen, ha megjegyezzük: a Szocialista Cionisták Pártját a Budapesti Nemzeti Bizottság önálló pártként elismerte.)

Eltelt hat hét, miközben a cionista mozgalom tovább bontogatta szárnyait, így egyebek mellett a Zeneakadémia nagytermét zsúfolásig megtöltő közönséggel cionista nagygyűlést szerveztek. A jelek szerint ennyi idő elegendőnek bizonyult arra is, hogy az SZDP kialakítsa álláspontját a cionizmus „kezelését” illetően: a Népszava június 10-i számában Száva István felelős szerkesztő Közéleti babonák című vezércikke ezzel is foglalkozott:

..Fasizmus és demokrácia, nácizmus és szocializmus valóban tűz és víz, örök ellenség. De súlyos tévedés ebből arra a következtetésre jutni, hogy ha valakinek huszonöt esztendőn keresztül mellőztetés, később üldözés, végül halálveszedelem volt a része egyedül származása miatt, azaz magyarul, ha huszonöt esztendőn keresztül bűn volt egyedül az a tény, hogy valaki zsidó, akkor ma egyedül ez a puszta tény önmagában azonnal érdemmé válik, amelyet feltétlenül dúsan kell honorálni… ”

A vezércikk második része két hét múlva (június 24-én vasárnap) jelent meg:

.. Ne jöjjön tehát senki azzal, hogy annak vagy ennek a csoportnak kártérítés jár az elviselt szenvedésekért, meghurcoltatásokért. Értsék meg, nincs kitől kártérítést kérni, a becsületes embereket mind meghurcolták … minden becsületes embernek egyetlen kötelessége lehet, hogy minden erejével ennek az országnak az újjáépítésén dolgozzék. Csak annak van helye ezen a földön, aki ezt a munkát vállalja. Ne tessék tehát sem a Zeneakadémia nagytermében, sem másutt kivándorlásra csábítani ilyen vagy olyan rétegeket. Aki el akar menni, az menjen el ma, percnyi gondolkodás nélkül! Vagy számunkra ez a szimpatikusabb tessék itt maradni és tessék vállalni az ezzel járó kötelezettségeket. ”

A rabbi és a „kártékony eszmék”

A Szabad Nép és a Népszava után az immár két hónapja ismét megjelenő Magyar Nemzet is le akarta tenni a garast. Becsületére mondva nem csatlakozott az előbbiekhez: az alig három hete megválasztott Dohány utcai rabbit ismereteink szerint az ország legnagyobb zsinagógájának történetében a rabbikar első cionista tagját, az Általános Demokratikus Cionista Blokk elnökét dr. Herskovits Fábiánt szólaltatta meg. Dr. Szakasits György (az SZDP főtitkárának fia, közgazdász-újságíró, ez időben a külügyminisztérium vezető munkatársa) kérdésére a cionista rabbi így válaszolt:

..A zsidóság feladata mindenekelőtt az, hogy ismerje meg saját helyzetét és válassza meg a kivezető utat abból a káoszból, ami ma körülötte uralkodik. Az egyetlen helyes út szerintem a cionizmus.

Ez természetesen nem csupán egyetlenegy törekvést jelent, azt ugyanis, hogy zsidóság vándoroljon vissza őshazájába, hanem ennél sokkal többet. Célunk a zsidóság teljes erkölcsi átnevelése, mellyel azt kívánjuk elérni, hogy meginduljon a zsidó nép tömegeinek gyökeres szociális átrétegződése a termelő munka számára, megszüntetve végre a zsidó tömegek társadalmi lebegésének, gyökértelenségének tragikus helyzetét, annak összes csökevényeivel együtt… ”

Arra a kérdésre pedig, hogy miben látja e probléma megoldásában az állam feladatait, úgy foglalta össze mondanivalóját:

Egyelőre csak azt kívánjuk, hogy kulturális, szociális és tudományos törekvéseinknek hangot adhassunk. Hogy aztán hogyan alakul a felszabadult Európában a zsidóság politikai és jogi helyzete, ezt a békekonferenciákon fogják véglegesen megállapítani. Egyet azonban mi cionisták világosan leszögezhetünk. Kívánjuk, hogy a zsidóság mint nemzet elismertessék és mint ilyen joga legyen a saját külön államát felépíteni, mely a maga kulturális és szociális életével erős pillére kíván lenni a világon uralkodó demokráciának…

Ez az interjú a Magyar Nemzet június 27-i számában volt olvasható. A kommunista párt reagálására igazán nem kellett sokáig várni: már másnap (!) a Szabad Nép glosszája (címe: Elefánt a porcelánboltban) „eligazította” olvasóit. Megindokolva, miért is nem közli részletesebben a Dohány utcai új rabbinak az „egyik reggeli lapunkban” megjelent nyilatkozatát („nehogy részt vegyünk a minden mondatukkal kártékony »eszmék« terjesztésében”), csupán az általa központinak minősített jelszavát idézi: „Kívánjuk, hogy a zsidóság mint nemzet elismertessék ”

Ehhez fűzi megjegyzéseit az ismeretlenség homályában (aláírás vagy szignó nélkül közzétett, tehát ha úgy tetszik szerkesztőségi álláspontot rögzítő) glossza szerzője:

Hát ilyen tánc, ilyen hejehuja csárdás még nem volt a porcelánboltban! Itt aztán igazán nem marad csésze és tányér eltöretlenül! Most, amikor egy ország népe valláskülönbség nélkül azon dolgozik hogy a magyarság mint nemzet elismertessék (…), most dr. Herskovits Fábiánnak nincs sürgősebb dolga, mint a zsidóság extra elismertetése ennek a még-el-nem-ismert nemzetnek a keretében! Az ember alig hisz a szemének mikor a nyilatkozatot olvassa. (…) Még nincs tíz hónapja, hogy a Vörös Hadsereg véget vetett a sárgacsillagos aljasságnak a faji jelszóval űzött tömegmészárlásnak az agyak és erkölcsök rohasztásának: már ismét akadnak, akik a sárga csillagot ismét ki akarják tűzetni.

Nagy visszhang

A cionista rabbi nyilatkozatát a belügyminisztériumban is olvasták és már a Szabad Nép glosszáját követő napon (!) a Magyar Országos Tudósítón keresztül a Szabadságban az alábbiakat tették közzé:

Összeírják a cionistákat

Ács Tivadar kivándorlási biztos, a Magyarok Világszövetsége kormánybiztosa előterjesztést tett, hogy állapítsák meg hivatalosan: kik tartoznak a cionista szervezethez. El kell ugyanis választani attól a zsidóságtól, amely magát magyarnak vallja, amely jóban-rosszban egynek érzi magát a magyarsággal, azt a kis számú cionista réteget, amely Magyarországon való tartózkodását átmenetinek tartja s úgy a magyar állampolgári kötelékből, mint a magyarság érzelmi egységéből ki akar válni. Az összeírásnak természetesen nincs büntető jellege, ellenben a cionisták kivándorlási szándékát a magyar hatóságok minden rendelkezésükre álló eszközzel támogatják!”

Július 3-án a Világ (a polgári demokrácia napilapja) közölte a cáfolatot.

Nem írják össze a cionista zsidókat. Néhány nappal ezelőtt Ács Tivadar

kivándorlási biztosnak egy nyilatkozata jelent meg, amely azt az indítványt vetette fel, hogy külön írják össze Budapesten a cionista zsidókat, azaz azokat a zsidóvallású magyar állampolgárokat, akik Palesztinába akarnak kivándorolni. Értesülésünk szerint a belügyminisztérium ilyen rendelkezést nem adott ki és a kivándorlási biztosnak a sajtóban megjelent nyilatkozata csak előterjesztés, amellyel szemben a minisztérium egyelőre nem foglalt álláspontot.

Ami magát a cionista agitációt illeti, a kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy demokratikus országban minden olyan agitáció szabad, amelynek nincsen államellenes tendenciája. A kérdés másik része az, hogy egy, egyébként nem államellenes agitáció alkalmas-e arra, hogy a társadalmi békét megbontsa. Ha ennek a békebontásnak a veszélye felmerül, a kormány természetesen kénytelen lesz a dolgokba belenyúlni és megfelelő formában biztosítani a társadalmi békét. ”

Ugyanazon a napon, amikor a Világ a fenti hírt közzétette, sajtótájékoztatót tartottak a külügyminisztériumban. Ennek során az egyik lap külpolitikai szerkesztője megkérdezte: „Szándékozik-e a külügyminisztérium a cionizmus kérdésében állást foglalni?” Azt követően Szakasits György feljegyzésben tájékoztatta erről miniszterét és a minisztérium vezető munkatársait, megemlítve az „előzményeket”, vagyis az utóbbi napok e témakörben megjelent sajtóközleményeit. Feljegyzésében arról is beszámolt, hogy a sajtóközlemények a zsidóság körében, de általában a magyar közvéleményben is nagy visszhangot keltettek. A Magyar Nemzet szerkesztősége a Herskovits-interjúra reagáló számtalan levelet kapott. A levélírók egy része helyeselte a probléma felvetését és szorgalmazta a cionista zsidók kivándorlásának lehetővé tételét, más levélírók viszont elítélték a rabbi által hangoztatott álláspontot, mely szerintünk „megbontja a zsidóság egységét és a kívánatos asszimilációnak akadályokat gördít az útjába A lap rögzíti saját véleményét is, mely szerint a cionista propaganda sérti azoknak a zsidóknak érdekeit, akik ebben az országban kívánnak maradni és dolgozni, viszont azokat a zsidókat, akik kivándorolni óhajtanak, ebbeli törekvésükben meggátolni nem lenne célravezető.

Ben Menahen Neubauer

Címkék:1993-02

[popup][/popup]