igéje által lett minden
A geri rabbi mesélte: – Gyerekkoromban nem voltam hajlandó a nyelvtan tanulmányozásában elmélyedni, mert úgy véltem, hogy az is csak egy tudomány a sok közül. Később azonban ráadtam a fejem, amikor észrevettem, hogy azon nyugszanak a Tóra titkai. A Zóhárban ezt olvashatjuk: „Abban az órában, amikor a Tóra valamely szava megújul egy ember szájából, a szó eltávozik, és a Szent, áldott legyen, színe elé áll. Minden szóból pedig, amely megújul azok munkája által, akik a Tórával fáradoznak, ő egy-egy égi csarnokot teremt.” Tábor Béla azt írja: „Ezért a nyelv csupa nyughatatlanság, csupa sokértelműség, csupa nyitott lehetőség. Éppen ebben a nyughatatlanságban rejlik értéke: teremtőereje, vagyis Istenkereső ereje.”
A zsidó kultúrában és vallásban különös jelentősége van a Név, a nyelv és a szó szentségének. Lényege, megtartó ereje ez – akár elfeledve is. Szívesen és hosszan folytatnánk még az idézeteket, melyek rávilágítanak erre a misztikus kapcsolatra, ekkor azonban arra kényszerülnénk, hogy ide másoljuk Buber kimeríthetetlen köteteit vagy a prágai Löw rabbi és a Gólem legendáját. Hiszen a nyelv, azáltal, hogy megnevez, teremt, életet ad – gondoljunk csak a kabbalisták és más misztikusok munkáira -, s máris a zsidó gondolkodás beláthatatlan mélységeit tárja elénk.
Nem véletlen, hogy a második Alefbész happening megnyitó beszédét Szántó T. Gábor is azokkal a haszid történetekkel kezdte, melyek az ötletet adták az első ilyen rendezvény megszervezéséhez. A happening újabb kísérlet volt arra, hogy a felkért művészek – akik műveiket a héber ábécé betűinek ihletésére készítették – felfedezzék és körüljárják a zsidó kultúra e sarokpontját. Több alkotó eddigi képi világát is át- meg átszőtte a zsidó szimbolika utalásrendszere, de főleg a betűk és idézetek felhasználása, „amivel az ember isten felé tör”. A műveken a kalligrafikus héber betűk hol csak jelzőként, megbújva szerepeltek, mintegy megszentelve azokat – megteremtve forma és tartalom ez esetben szükségszerű összeforrottságát -, hol mint ikon, központi szervezőerőként jelentek meg.
A kiállításra és az árverésre, ahol a művészek közül is sokan felbukkantak, az Andrássy úti Gag Galériában került sor. A művek kevés kivétellel mind elkeltek, a legnagyobb érdeklődést mégis Ef Zámbó István és Fehér László képei keltették. A grafikusok, festők és szobrászok (Baranyay András, Böröcz András, Für Emil, Gábor Áron, Gellér B. István, Gerber Pál, Gergely Nóra, Haraszty István, Heller Zsuzsa, Roskó Gábor, Swierkiewicz Róbert, Szerényi Gábor, Szirtes János, Szotyory László, Thury Levente és Tooth Gábor Andor) munkái alkotják lapunk e havi illusztrációs anyagát. Az árverést, amelyet szaxofonmuzsika és baráti beszélgetés követett, a Szombat támogatására rendezték, bizonyságul arra, hogy „amíg ez a hang meg nem szakad, addig a szó uralkodik, és hatalma van”.
Csáki Márton
*
A kiállítás és árverés megszervezésében való közreműködésért szerkesztőségünk köszönetét mond Komlós Jánosnak és a Gag Galériának (Kiss Barnának és Tűzkő Péternek), valamennyi részt vevő művésznek (külön köszönet a művésztársait felkérő Thury Leventének), az axioart.com internetes cégnek és vezetőjének, Hankiss Attilának, valamint az árverés közönségének, támogatóinknak.
Címkék:2003-05