Ideológiai terrorbelharc
Forrás: Metazin
2008. június 15. Az al-Kaida életfogytiglani börtönbüntetését töltő egykori főideológusa elítéli az ártatlanok elleni terrorakciókat, és elmarasztalja Oszama bin Ladent, de még inkább helyettesét, Aiman az-Zavahirit, aki viszont kitart a terror mellett.
„Az iszlám radikálisok soraiban lázadás ütötte fel a fejét, éspedig olyan természetű, amilyennel Zavahiri és az al-Kaida többi vezetői nemigen képesek elbánni” – olvassuk Lawrence Wright tanulmánynak is beillő egyiptomi beszámolóját a New Yorker hasábjain.
Húsz évvel ezelőtt dr. Fadl írta azt a könyvet, amely lefektette a modern iszlamista terror elméleti alapjait. Az írói álnév viselője, az egyiptomi Szájed Imám as-Sarif valaha ott volt az al-Kaida legszűkebb vezérkarában. Előbb, mint hogy Oszama bin Laden csatlakozott volna az afganisztáni muszlim harcosokhoz.
Dr Fadl előzőleg al-Dzsihád néven szülőhazájában alapított terrorszervezetet Aiman az-Zavahirivel, akit a kifejezetten barátságtalan hírben álló egyiptomi börtönvilágból ismert. Ennek a szervezetnek voltak tagjai azok a katonatisztek, akik az Izraellel békét kötő Anvar Szadat elnököt megölték. Amikor az első nagy muzulmán terrorszervezet, az Iszlám Csoport vezetői lemondtak az erőszakról, Aiman az-Zavahiri öngyilkos merénylőket szabadított külföldi turistákra, hogy az Iszlám Csoport nevében kaszaboljanak le minél több külföldit. Ezzel sem sikerült azonban megállítania, hogy a radikális moszlimok tömegével térjenek jobb belátásra.
A 2001 szeptemberének amerikai terrormerényletei dr. Fadlt már Jemenben találták. Addigra felülvizsgálta korábbi nézeteit, és éppen új könyvén dolgozott, amely az előző mű szinte teljes tagadását tartalmazza. Az egyiptomi hatóságok azonban elfogták és Kairóba szállították, ahol készen várt rá a távollétében meghozott életfogytiglani fegyházbüntetés.
Az új mű szerint muzulmán ember nem ölhet meg ártatlanokat, nem ölhet nemzetiség, bőrszín vagy vallási hovatartozás szerint. Fadl ezen kívül kifejezetten megvetően írt benne az al-Kaidáról, és személy szerint az-Zavahirit sem kímélte. Amaz felvette a kesztyűt, és kétezer oldalas episztolában válaszolt a vádakra. Egyebek között megkérdezte, vajon miért éppen az al-Kaida terrorizmusával van baj, a palesztinokéval miért nincs. Továbbá gyanúsnak találta, hogy a terrorellenes mű egyenesen az egyiptomi börtönből érkezett.
Wright maga sem tartja lehetetlennek, hogy az egyiptomi titkosszolgálat keze van a dologban, de a helyszínen járva megállapítja, hogy az egyiptomi terroristák ismét ezrével térnek jó útra. A sok száz szabadon engedett terrorista közül állítólag csak két visszaeső akadt, de őket is időben feljelentették a többiek.
Az iszlám honlapokon nemcsak vak uszítás folyik, hanem tartalmas vita is arról, jogos-e a terror. Az elvakult fiatalok azonban, akik az al-Kaida soraiban forgatják a fegyvert, aligha mélyednek el a bonyolult Korán-magyarázatokban.
Az al-Kaida az idén lesz húsz éves. Kevés terrorszervezet érte meg eddig ezt a kort. Igaz, az arab világban Oszama bin Laden szervezete egyre népszerűtlenebb, másfelől azonban két legismertebb vezetőjét mindmáig nem sikerült elfogni. Wright amerikai szakértőkre hivatkozva azt írja, hogy az al-Kaidától az idei évre valamilyen nagyszabású akció várható, mert vezetői alighanem úgy érzik, hogy különben az arab világ jelentéktelen csoportnak fogja őket tartani. Azt pedig a terroristák még volt főideológusuk pálfordulásánál is nehezebben viselnék.
