Identitásom könyvei

Írta: Dombi Gábor - Rovat: Archívum, Irodalom

Dalos és Nyíri

A fiatal már serdülőkorában min­tákat választ magának: céljait, életút­ját ezekhez igazítja. Adódhat ez a szülők példáiból, orientáltságából – de igen sokat jelent a kortárs csoport vagy bármilyen olyan kör vonzása, amelyet a kamasz a magáénak, s emellett izgalmasan érdekesnek érez. A zsidóság Magyarországon több­nyire már nem (csak) adottság – hiszen sokan jövünk olyan körből, ahol a családokban elő sem kerül a szó, s meg nem éltek a szokások -, hanem választás, döntés kérdése. Ez a dön­tési szabadság abban is megnyilvá­nul, hogy kiválasztható, milyen ha­gyományt vállal fel ősei csomagjából az egyén. Ha ez a zsák már lapos is, újra meg újratölthető. Úgy érzem, Dalos György A körülmetélés és Nyíri János Madárország című könyvei szükségesek ahhoz, hogy ezeket a batyukat megtölthessük.

A történelem fintora, hogy a két alkotás szinte egymásba ölthető. Az önéletrajzi alapokra épülő művek fő­hősei azonos korú zsidó fiúk, akik­nek olyan korszak eseményei között kell helytállniuk, melynek szépségei­ből vajmi keveset érezhetnek. A Ma­dárország Jóskája, a vidéki zsidóság

élményeivel és idegenségével rakottan érkezik Budapestre, ahol lumpoló apja és nehéz sorú anyja külön él­nek. A háború, a gyerekek iskolázta­tása, majd a gettó alig hozza közel egymáshoz a szülőket, az apa mun­kaszolgálatra indul, s az egyre in­kább családfővé előlépő vagány kis­fiú hatására az anya két gyerekével elmenekül a városból, és kilétüket el­tagadva élik meg az ország felszaba­dulását. A körülmetélés főszereplője­ként Singer Robi sincs kellemesebb helyzetben a háború utáni Budapes­ten. A hitközség árvaházában nevel­kedve – apja munkaszolgálatosként hunyt el, édesanyja súlyos beteg, nagymamája egyedül gondozza – ba­rátok megértéséért, s a közülük való kiemelkedésért harcolva fedezi fel a világ ellentmondásosságát. A harmó­nia, a szépség, a jóság utáni vágy töl­ti be a kisfiú lelkét. S megtetézi min­dezt a nagy kérdés, aláveti-e magát az eddig elmulasztott brisznek, a körülmetélésnek. Robi nemleges vála­sza miatt a regény címe akár a körül nem metélés is lehetne – de problema­tikáját is ez adja.

Robi – akárcsak Jóska (és alkotó­ik) – olyan családból származik, amelynek tagjai hagyományaikban már csak ímmel-ámmal zsidók, vi­szont a faji törvények lelkesen annak bélyegzik őket. Ami sorsukat össze­köti, az a származásukból eredő hát­rány, mártírium, amelyet magukban és családjukkal együtt szenvednek el. Közös identitási mintát így csak a közös származás tudatából meríthet a még kereső olvasó, s nem többől. Ahogy Jóska halva látja barátját, el­veszti rokonságát, az felér Robi da­cos – és részint a brisz lehetőségének stresszéből fakadó – nemével. A fi­úk „befejezik” magukban a zsidósá­got, kiválnak és elvegyülnek – ha tudnak. Emiatt feltehetnénk mi is a sokat hallott kérdést fontoskodva: vajon ezek a művek zsidó szerzők zsi­dó műveinek számítanak?

Mindig meghökkent az a gondol­kodás és viszony, amely köreinkben az úgynevezett félzsidókat fogadta. Akiknek anyja zsidó és apja nem, miért lenne zsidóbb annál, akinek az apja az, s anyja nem? Mint az arisztokrácia pedigréje, oltási könyvel olyan ez a hálákhá által szentesített zsidó hierarchia. így Dalos kérdése is fontos: mennyiben számít a brisz, mennyiben nem? Hol kezdődik a zsi­dóság – belülről? Hiszen ezek csak külsőségei, „fajvédelmi” mázai a lé­nyegnek. Akit származása, tevékenysége, hite, vonzódása ide köt, miérti ne lenne az, aminek véli, gondolja magát? S ha a szerzők nem tennék ezt – amiben kételkedem -, műveik a mo­dern magyar irodalom kiemelkedő: értékei, s ezen felül a magyar zsidóság kincsei, hiszen mirólunk szólnak, a múltunkról; s íme, jelen gondjaink­ról is egyben. A kérdés rossz, mert buta: kategorizál, a lehetőségeket szorosra zárni kívánja. Kirekeszt, mint az antiszemitizmus. A két mun­ka a miénk, rólunk és nemcsak nekünk szól – mi kell még?

(Hasonló könyvek.)

Dombi Gábor

Címkék:1992-02

[popup][/popup]