I. Budapesti Nemzetközi Zsidó Filmfesztivál
AKI VÉGIGNÉZTE a szemle bemutatóit, vagy legalább néhány előadására beült, az nemcsak hiteles betekintést nyert egy nép tragédiákkal terhes történelmének több korszakába és jelzéseket kaphatott a mai diaszpórában helyüket, identitásukat keresők zavarairól, hanem egyben számos filmkülönlegességhez jutott, mint ha egy művészeti tanfolyamon vett volna részt.
A mozgógép első maradandó értékei közül való az 1320-ban készült német GÓLEM. A zsidó mondavilág figurája, a prágai Lőw rabbi teremtette védelmező ormótlan óriás életre keltésénél is érdekesebb, hogy a film egy-egy mozzanata gyártása idején még ismeretlen realitással jeleníti meg a XVI. századbeli gettóéletet. A gettó korlátai között mozognak az 1937-ben készült lengyel DYBUK hősei is. Khonen és Lea szinte gettó-Rómeó és Júlia, bár életük nem végződik ifjan halállal, „csak” alig kevesebb fájdalommal járó boldogtalansággal. Naturális hűséggel ábrázolja a hagyományok követésének vak fegyelmét, a szegénységet, az évszázadoktól örökölt belenyugvást.
A XX. századi gettóban és náci lágerben több film játszódik, ami érthető, hiszen azok hatmillió dráma színhelyei. Tudomásom szerint az ÉGŐ VÁROS volt a Holocaustról az első játékfilm. 1948-ban a lengyelek készítették, amikor országukban még jelentős számú zsidó művész alkotott, amikor a népirtás áldozatairól az emlékezést még nem tiltotta a sztálini kultúrpolitika. Az ÉGŐ VÁROS megrendítő mementója nem a megsemmisítő parancsokba bele- nyugvóknak, hanem a harcolóknak, köztük a gyerekeknek, akik felnőttekhez méltó dicső tetteket hajtanak végre. Ugyancsak a varsói gettóról szól a keletnémet HAZUDÓS JAKAB. Biztosan nemcsak Varsóban, hanem Vilniusban, Kijevben és a vég minden állomásán hazudott Jakab, hogy kitalált híreivel utolsó vigaszt nyújtson a halálba indulóknak. A történet kezdetén még nem gondolnak koncentrációs táborra az asszimiláns, a fasiszta párttal rokonszenvező gazdag ferrarai zsidók, pedig odavezet a FINZI CONTINIÉK KERTJE figuráinak útja is. E témakörben ezt tartják a legmagasabb színvonalú alkotásnak, rangjához bizonyára Vittorio de Sica rendezése is segítette.
Több dokumentumfilmben is visszaemlékeztek a túlélők a gettókra és a lágerekre. Velük ismerkedhettünk meg az izraeli POR ÉS HAMU, az amerikai RUBINSTEIN EMLÉKEZETE, a francia SHOAH, a lengyel SÖTÉTSÉG ÉS KÖD, a magyar FÉNYKÉPEK, a TÁRSASUTAZÁS, a GETTÓ című alkotásokban. Közéjük tartozik a fájdalmasan fiatalon elhunyt rendező, Nádasdy László műve, az ÉVA A-5116. Az igaz történet: Éva Krcz a karjába tetovált szám alapján megtudja, hogy Magyarországról származik. Újsághirdetést ad fel, amelyre többen jelentkeznek. A vérvizsgálat ugyan kideríti mindegyikről, hogy nem Éva szülei, mégis mindegyikük magáénak vallja.
A filmfesztivál alkalmából került először a magyar közönség elé a már 30 éve világsikert arató EXODUS. Nálunk is a tervezettnél többször kellett vetíteni, mindig telt házak előtt. Miként a forgatókönyv alapjául szolgáló regénynek is, egyesek felróják érzelmességét, bestseller-ízét. Ezek ellenére a könyv is, a megelevenítés is mind ez ideig a cionizmusnak, Izrael Állam előkészítőinek és pionírjainak leghatásosabb propagandája. Más hangvételű, de ugyancsak az Erec megalapítása előtti években, talán a megelőző évben, az angolok elleni harc idején játszódik az 1985-ben Jancsó Miklós rendezésében készült izraeli-francia HAJNAL. Elisának (az én értelmezésemben Magyarországról származik), egy fegyveres csoport 18 éves tagjának ki kell végeznie egy túszul ejtett angol tisztet, mert a megszállók ellenállókat akasztanak. A durvaságtól is iszonyodó fiú, vergődve és kétkedve ugyan, de végrehajtja a parancsot. Figyelmet érdemel, hogy a HAJNAL környezetében Jancsó beállításai, jelképei (mint a gyertyák égetése) jobban érvényesülnek, mint egyik-másik hazai filmjében.
Jancsó Miklós nevével egy magyar dokumentumban is találkoztunk: JELENLÉT I.-II.-III. A rendező stábjával háromszor járt Olaszliszkán, hogy szalagra rögzítse az elárvult zsinagóga stációit. Az emberektől és enyészettől mind jobban kifosztott templom nem is a tárgyak, inkább a hívők eltűnését panaszolja. A film mégse baljóslatú, mert megjelennek a jövő hordozói, a hitük ősi előírásait tanuló gyerekek. Másik világhíres rendezőnknek, Szabó István Oscar-díjasnak két munkáját láthattuk: az 1966-ban sikert aratott APA és az 1971-ben készült ÁLOM A HÁZRÓL címűt. Mindkettő szellemében, hangulatában idézi fel e század budapesti zsidóságát.
Szép melódiák is felcsendültek a fesztiválon: a rendezőként bemutatkozó sztár, Barbra Streisand YENTL-jében, az izraeli NYÁRVÉGI DALLAMOK-ban, és a színdarabként évtizedek óta műsoron levő, ám filmként ugyancsak sikert arató HEGEDŰS A HÁZTETŐN-ben.
Politikával, a kommunizmus eszméjének-téveszméjének hatásával három film is foglalkozott. Az élete alkonyán írásaiban a zsidósággal sokat foglalkozó Vaszilij Grosszman novelláját, A KOMISSZÁR-t dolgozták át a felvevőgép elé 1967-ben, amíg a kulturális olvadás még tartott. A polgárháború idején a vajúdó komisszárnőt egy zsidó család kényszerül befogadni. Az eltérő életformájú, szellemű és jellemű emberek egymáshoz való közeledéséről, majd kényszerű eltávolodásáról szól a film. Kiállításában szegényes (mindössze néhány helyiségben játszódik), dramaturgiailag egyszerű, rendezésben puritán, mégis, különösen Nyugat-Európa értelmiségi köreiben százezreket érintő kérdést feszeget a francia LITVÁNOK PÁRIZSBAN. A tét vagy a téma: mi előbbre való: az elkötelezettség-e, vagy az igazság? A kispolgári nyugalomban élő lelkes kommunista szűcs megtudja, hogy a francia fővárosba érkező litván népi együttes egyik zenésze nem más, mint nővérének fia. Dupla örömmel készül a találkozóra: megismerheti unokaöccsét, és egy valódi szovjet embert láthat vendégül. A litvánok közelébe azonban nem juthat, csupán a kommunista funkcionáriusoknak sikerül elintézniük, hogy a pártszervezet helyiségében megjelenhessen a belügyestől kísért rokon. A jámbor és dresszírozott unokaöcs mozgalmi dalokat hegedül, míg fel nem lázad és – jiddis dallamokat szólaltat meg; ezeket kezdi dalolni a család, meg néhány elvtárs. A litván eltűnik. A nagybácsi először szégyelli az árulást, bele is betegszik, míg végül felismeri: egy rab a szabadságot választotta! E téma harmadik filmjének, a MŰVÉSZET ÉLNI ODESSZÁBAN címűnek Budapesten tartották a világpremierjét. A glasznoszty legfrissebb szürrealista terméke, csak motívumaiban realista ugyan, mégis sokat mond el a század elején zsidók tízezreit befogadó Fekete-tenger melletti városról. Arról a negyedről, ahol nemcsak a fuvaros, a koldus, a bankár zsidó, hanem a vagány és a kurva is, akik maguk sem tudják, hogy jó- vagy balsorsuk viszi-e őket a forradalom mellé vagy ellene. Látjuk őket napjainkban is, azt azonban nem tudom, hogy igazak-e a szimbólumok elpusztíthatatlanságukról.
A fesztiválon még egy premierre került sor, Halmi György és Kőbányai János filmjére, a SIVATAGI NEMZEDÉK-re. Ez a mai zsidó magyar értelmiség vívódásairól szól. Bizonyára nagyobb nézőközönség előtt vetítik majd, ha forgalmazásra kerül, így most többet nem is mondunk róla.
*
Az I. Budapesti Nemzetközi Zsidó Filmfesztiválon kitűnő filmeket láttunk, mégis … Mégis több volt kulturális eseménynél, vélhetjük a demokratikus átalakulás egyik jelenségének. S öntudatra ébredésünk egyik megnyilvánulásának tartjuk.
Várai Emil
Címkék:1990-06