Hűségbélyeg

A hiteles tanúk közül is az egyik legkiválóbbal találkoztam. Fiatalos külsejű, egyenes tartású asszony. Szavai jól formáltak, mint az olyan embereké, akik tisztában vannak a szavak súlyával.

*

Lukács Ágnes első sikereit négyéves korában aratja a ״Tehetséges gyermekek és ifjak” címmel rendezett kiállításon. Gyermek- és ifjú éveit végig rajzolja, csodagyerek számba menő tehetségének híre messze gyűrűzik. A továbbtanulás lehetőségeit mégis a numerus clausus sorompója zárja el előle, mint ahogy annyi más tehetséges zsidó fiatalnak is útját állja.

Legnagyobb meglepetésére mégis megnyílik előtte a főiskola kapuja, egyetlen zsidó növendék Szőnyi István osztályában. Többször szerepel az OMIKE és a Szinyei Társaság kiállításain. Utolsó főiskolai vizsgáját ״sárga csillaggal ékesítve” teszi le 1944 májusában. Az ifjú művész a szappangyárba kerül segédmunkásnak. Júliusban deportálják. Auschwitzba kerül. Ujján még az odaszáradt főiskolai olajfesték, fülében szeretett mestere szavai csengenek, ő pedig ott áll az Appelplatzon kopaszon, éhesen, csont soványan. A borzalom, ami elé tárul, elhalványítja Hieronymus Bosch látomásait, Dante poklát. Az emberi test csodálatos anatómiája csontokra feszülő hártyaszerű bőrré változik, a hajaktól megfosztott fejeken áttűnik a koponya halálvigyora, az emberi lelket kifejező szemek üvegesen merednek az égre. Gondolatban rajzol és fest. Skicceket készít agyának valamelyik távoli szegletében elrejtett eszmei vázlatfüzetbe. Túléli az alig túlélhetőt. Talán azt a feladatot kapta, hogy tudósítson, hogy hírvivő legyen, hogy távoli korokat kössön össze. Hogy megrajzolja tífuszos bajtársát, aki görcsbe meredt testtel kuporog a sínek felett, és akiről nem lehet tudni, hogy férfi, vagy nő, mert az emberi lét ismertető jegyei lefoszlottak róla.

1945 júliusában tér haza, lázasan dolgozni kezd. Litográfia sorozatot készít, mely bejárja a világot. Tudósítás az emberi civilizáció mélypontjáról, egy rögeszméről, mely elpusztította volna magát a civilizációt, ha diadalmaskodik.

*

Kopaszra nyírt, csontvázszerű lényeket látunk a Chagall Galériában kiállított sorozaton. Szájuk helyén éhségtől ziháló sötét gödör. Riadtan vonulnak a földi valóság megátkozott színpadán. Apokaliptikus anyag, ősforrás. Lapjai évtizedeken keresztül szerepeltek a budapesti Zsidó Múzeum állandó kiállításán. Üvölteni, sikoltani kellett volna, hogy megremegjen az ég, de a művész csak rajzol, fest, így kéri számon elrabolt álmait.

*

Tanítani kezd általános- és középiskolákban, részt vesz kiállításokon. Szabadulni próbál a polip öleléséből, de az újra és újra rátekeredik. Munkásságának gerince a holocaust anyag, közben remek kisgrafikákat, linómetszeteket készít játszadozó gyerekekről, fürdőzőkről, de álmaiban vissza-visszatérnek a Cyklon B gáztól sikoltozó asszonyok, a védtelenül egymásba búvó testek. Nincs menekvés. A megmenekültek bélyege ott ég testén. Azt kérdi magától: miért pont én? Miközben metszőkésével a virág formáját emeli ki a linóleumból, az üdén pompázó szirmok fényeit mélyíti az anyagba, felsejlik benne egy másik táj, az emberi hullákkal teleszórt végtelenség.

Alapító tagja a Budapesti Pedagógusok Képzőművészeti Stúdiójának. A gyermek világán keresztül nyeri vissza hitét az emberekben. Szerény angyalföldi lakása műterem is egyben. Jelképe egy elkötelezett életnek, a hűségnek az elpusztított milliókhoz.

(magén)