Holokausztot vitt volna Rommel a Közel-Keletre

2007. május 26. Erwin Rommel, a sivatagi róka legendája a mai napig él, hiszen sokak szerint ő volt a második világháború egyik leginkább tisztességes katonája. Egy, a héten bemutatásra került dokumentumfilm azonban a képet azzal árnyalja, hogy bemutatja: győzelmeinek köszönhetően a holokauszt a Közel-Keletre is eljuthatott volna.

	Erwin Rommel

Ha Erwin Rommel, az ellenfelei által is tisztelt zseniális taktikus sikerrel eljutott volna Észak-Afrikába és Palesztinába, akkor az valószínűleg megpecsételte volna az ott élő többezres zsidó közösség sorsát, akik az európai náci terror elől menekültek oda. A német ZDF csatornán bemutatott új dokumentumfilm azt is megpróbálja bemutatni, hogy Rommel hadjárata egyáltalán nem volt olyan dicsőséges, mint az sokan a mai napig gondolják.

A film alapjául azok a kutatási eredmények szolgáltak, amelyeket két stuttgarti történész, Klaus-Michael Mallmann és Martin Cüppers dolgoztak ki. Szerintük ugyanis Hitlernek komoly tervei voltak a holokauszt közel-keleti exportálására. A nácik ezért szövetséget kötöttek az arab nacionalistákkal, akik szerettek volna egyszer és mindenkorra megszabadulni a palesztinai zsidó menekültektől. Hitlert az arab világ is szívesen fogadta volna, és egyes napilapok a német diktátort egyenesen a prófétához hasonlították. A sivatagi róka ekkor nagyjából a Führerhez hasonló népszerűséget élvezett a közel-keleti országokban, ahol gyakorta köszöntek “Heil Rommel”-lel.

Az arabok nagy része abban bízott, hogy a német felszabadítják őket a britek és a franciák gyarmati uralma alól. Hitler 1941 novemberében Berlinben fogadta a száműzött jeruzsálemi nagymuftit, Muhammad Amin al-Husszeinit, és biztosította támogatásáról. A Führer a találkozó után – a később Jasszer Arafatot is támogató – vezetőnek havi 750 ezer birodalmi márkát utaltatott át az új dzsihád elkezdésére. A faji ideológiát is ennek megfelelően módosították: az SS-be arab önkénteseket is felvettek, és a Balkánon élő muszlimokat pedig a fajilag értékes európai népek közé sorolták. Arról viszont egyáltalán nem esett szó, hogy Hitler az arabokat is alsóbbrendűnek tartotta.

Eközben az Észtak-Afrikában harcoló Afrikakorps kötelékében 1942. júliusában különleges egységet hoztak létre a térségben élő zsidók szervezett meggyilkolására. Az egységet Walther Rauff SS alezredes vezette, akik korábban az európai mobil gázkamrák bevezetésében jeleskedett. Rauff és emberei a civil területek felügyeletére is figyeltek, azaz az ő irányításával végezték az ott élők kirablását. Rauff kommandója sikeresen dolgozott: csak Dzserba szigetén 43 kiló aranyat gyűjtöttek be, majd azt a többi kinccsel együtt Korzikára szállították át. Az aranynak azonban nyoma veszett, és Rommel elveszett kincsét azóta kincsvadászok és búvárok nemzedékei keresik.

Az SS terveit az el-alameini vereség sem húzhatta keresztül: Tunéziában munkatáborokat hoztak létre, és fél év alatt közel 2500 helyi zsidót öltek meg. A dokumentumfilm szerint azt a tényt egyáltalán nem szabad elhallgatni, hogy a táborok fenntartását és a kivégzéseket a reguláris hadsereg tagjai és tisztjei végezték.

A film akotói, Jörg Müllner és Jean-Christoph Caron szerint az észak-afrikai hadműveletek tisztasága csupán egy legenda, és bár Rommel nem volt rasszista fanatikus, győzelmeivel azonban a későbbi pusztításokat készítette elő. A tábornok megítélése a film alkotói szerint a hadjárat bukásának, majd későbbi öngyilkosságának köszönhető, amely heroizálta őt.

(Forrás: www.mult-kor.hu)