Hogyan működik a „Közös Működés”?

UJS-konferencia

Idén április 11-től 13-ig került megrendezésre Csillebércen a Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete (közismertebb nevén: a UJS) I. országos konferenciája, „Kö­zös Működés, avagy a Zsidó Ifjúság Összetartása” címmel. A rendezvényen közel száz középiskolás- és egyetemis­ta-korú fiatal vett részt az ország több városából. Ugyanis a résztvevőknek majdnem fele vidékről jött (mily ritka ez zsidó rendezvényeken…!), és a kon­ferencia lehetőséget adott a UJS frissen megalakult pécsi és szegedi tagszerve­zetének is a bemutatkozásra.

A program a szórakozást (diszkók, koncertek…) vegyítette az ismeretszer­zéssel (előadások, workshopok). A ren­dezvény felvonultatta a zsidó kultúra széles spektrumának sok árnyalatát: az izraeli vendégek előadásait követően a századforduló asszimiláns gondolkodó­iról hallhattak, másnap pedig a jiddis kultúrával ismerkedhettek meg a részt­vevők. Néhány órával a péntek esti diszkó előtt kiddust tartottak ugyanab­ban a teremben. Volt „internet”, „tánc­ház”, „Holocaust” és „Vámos Miklós” is.

Valamint – a rendezők adatai szerint – 400 „bulizó” a péntek esti ingyenes programon.

A szervezők komoly erőfeszítései el­lenére jó néhány „baki”, kellemetlen­ség csúszott a hétvége programjába (időbeli csúszások, hiányos információáramlás,…), de az egyetemista, kevés rendezvényszervezői tapasztalattal ren­delkező, viszont annál lelkesebb tár­saság jó szándékát – azt hiszem – egyik „kárvallott” sem vonta kétségbe. Az utolsó éjszaka során megszületett a konferencia kiadványa, a Córesz (a UJS lapjának) különszáma, melybe a cikke­ket a résztvevők írták előző nap.

És miért írom mindezt le, azon túl, hogy kétségkívül az idei év egyik legje­lentősebb hazai zsidó ifjúsági rendezvé­nyéről van szó? Több olyan apró jelen­séget véltem felfedezni, melyek jövőbe­ni tendenciák csíráinak tekinthetők – re­mélhetőleg. A programok összeállításá­nál sikerült elkerülni az izraeli, éppúgy, mint a vallási témák túlsúlyát, bemutat­va egyéb alternatívák létjogosultságát is. (E generáció legnagyobb része a zsi­dóságból legfeljebb a cionizmust és az ortodoxiát ismeri, ill. ezekről van némi tapasztalata.) Az ún. „4-es barakk” is akár történelmi jelentőségre tehet szert: itt gyűlt össze a résztvevők azon 20-25%-a, akik – a lehetőséggel élve – kó­ser étkezést kértek, és itt jöttek össze azok, akik szombat este kíváncsiak vol­tak a hávdálára. Ez a társaság, melyhez hasonlót korábban fiatalokból még nem láttam, jelentheti szimbolikusan a jövő hagyományőrző, de nem ortodox zsidóságának magvát.

És a legfontosabb: ez valószínűleg az (egyik) első, ilyen nagyszabású zsidó if­júsági rendezvény, melyet nem „felül­ről” jött segítséggel valósítottak meg. „Alulról” jött a kezdeményezés, és a rendezőknek kellett megküzdeniük a szervezési feladatokkal éppúgy, mint a hazai és külföldi anyagi források felku­tatásával. Igen, amint az többször is el­hangzott a három nap alatt, „megszűnt a külföldi dolláreső”, és a magyar zsidó ifjúsági életnek is önálló lábakra kell állnia.