Hírek

Hírek

EGYIPTOMI ÁLLAMI ANTISZEMITIZMUS A „Lovas ló nélkül” című, új egyiptomi tévésorozat első részében kampós orrú, szakállas és pajeszos zsidó jelenik meg a képernyőn. A régi klisé megjelenése korántsem véletlen: a film­sorozat alapjául a hírhedt antiszemita hamisítvány, a „Cion Bölcseinek Jegyző­könyve” szolgált. A negyvenegy epizódból álló szappanopera a klasszikus euró­pai antiszemita kliséket terjeszti az – e téren még „iskolázatlan”- Közel-Keleten, ezért az amerikai és az izraeli kormány, valamint különféle nemzetközi zsidó szervezetek tiltakoztak a bemutatás ellen. A filmet ráadásul nemcsak Egyiptom­ban, hanem más arab országokban is vetítették.

Különösen riasztó, hogy az antiszemita sorozat egyik sztárja, a „titkot” kuta­tó egyiptomi újságírót alakító népszerű Mohammed Sobhi, már bejelentette, hogy további „anticionista” programokat fognak forgatni. A színész, a kairói Bab el-Sha’ariya negyed új kulturális központjának megnyitóján azt mondta: „Azt mondjuk nektek, cionisták, menjetek a pokolba.” Majd kijelentette: „Azt mond­juk nekik, ha a „Lovas ló nélkül” elborzasztotta őket, még több ilyet fogunk ké­szíteni.” Sobhi egyébként maga is hamisítványnak tartja a „Jegyzőkönyveket”, de szerinte az izraeliek megfogadták a mű tanácsait.

A sorozat rendkívül kedvező fogadtatásban részesült Egyiptomban. Kormány­zati hivatalosságok szerint a benne foglaltak nem nevezhetők antiszemitának és a szólásszabadság határain belül esnek. Ugyanakkor az Emberi Jogok Egyip­tomi Szervezete kijelentette, hogy a szólásszabadságot „nem ronthatja meg a gyűlöletre uszító propaganda.” Szintén sürgette a szervezet, hogy a program elején tüntessék fel: a Jegyzőkönyvek”: hamisítvány.

„Büszkeséget jelent a számomra, hogy a cionizmus ellenfele lehetek”- je­lentette ki Sobhi, majd így folytatta: „De nem csak az én büszkeségemet kell megvédeni és nem is csak 67 millió egyiptomiét, hanem 240 millió arabét is. nagy büszkeséget jelent a számomra, hogy képes voltam felfedni ezt a nagy összeesküvést, mely el akarja nyelni szeretett nemzetünket.” Sobhi az emberjogi szervezetet Egyiptom ellen áskálódó cionista szervezetként vádol­ta meg.

Az egyiptomi viszonyokat jól jellemzi, hogy a kormánypárti egyiptomi hetilap részleteket közölt a „Jegyzőkönyvek”-ből, s bevezetőül egy muzulmán egyházi személyt idézett, aki kijelentette: „A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvét a cionisták arra használták, hogy megrontsák a világ népeit.” Egyiptomban egyébként a „Gyűlöllek, Izrael” című sláger óriási siker.

AZ IZRAELI NEMZETI BANK NEGATÍV ELŐREJELZÉSE Közreadta 2003-ra vonatkozó gazdasági előrejelzését az Izraeli Nemzeti Bank. A prognó­zis nem túl sok jóval kecsegtet: a gazdasági növekedés mínusz 1 százalékos lesz, és a munkanélküliség meg fogja haladni a 12 százalékot, ami 350.000 embert érint majd. A költségvetési hiány – ha további megszorítást nem fogad­nak el – valószínűleg eléri a 3.7 százalékot. Az életszínvonal további 1.6 száza­lékkal fog csökkenni, pedig az elmúlt években is hasonló csökkenés volt tapasztalható. (Érdekes módon, ezek a brutális számok különböznek a pénzügy­minisztérium előrejelzésétől, mely 1%-os gazdasági növekedésű 1%-os mun­kanélküliséget és 3%-os deficitet jósol.) A Bank szerint a gazdasági válság fő oka a világgazdaság stagnálásában keresendő, de természetesen a zsidó állam rossz biztonsági helyzetét is okolják a szakértők. Ám még a Bank szigorú elem­zői szerint sincs minden elveszve: az építkezési ágazat fellendülése, valamint a magas kamatláb, ill. az izraeli és más országok kamatlábai közti különbség las­sítja az inflációt.

BÉKE-DÍJ EGY ARABNAK ÉS EGY ZSIDÓNAK Daniel Barenboim karmester és az összehasonlító irodalom professzora, a rendkívül ellentmondásos Edward Said kapta a 2002. évi Asturias-díjat, amely a Béke Nobel-díj spanyol megfelelője. Közösen kidolgozott tervük szerint fiatal izraeli és arab muzsiku­sok játszottak együtt – többnyire Weimarban és Sevillában.

FOKOZÓDÓ BRIT NYOMÁS IZRAELRE Az Izraelre gyakorolt brit akadé­miai nyomás egyre erősödik. A St. Jerome nevű brit akadémiai kiadó – mely tu­dományos könyvek kiadására szakosodott – arról értesítette az izraeli Bar Ilan Egyetemet, hogy nem ad el több könyvet és folyóiratot, „az izraeli kormány ak­ciói miatt”.

Az egyetem vezetői az izraeli kormányhoz fordultak, hogy akadályozzák meg az „Izrael állama elleni tudományos bojkott kiszélesítését, mely az izraeli tudo­mányos kutatás, így a fejlesztés és a technológia színvonalát is csökkenti.”

A bojkott nem ma kezdődött: pár hónappal korábban a The Translation című brit akadémiai kiadvány szerkesztőbizottságából két izraeli kutatót távolítottak el. Akkor Matan Vilnai, tudományos, kulturális és sportminiszter ígéretet tett ar­ra, hogy „diplomáciai és jogi csatornákon keresztül fogja megakadályozni az ilyen és ehhez hasonló esetek megismétlődését.”

Az Izrael elleni brit tudományos bojkott a dzsenini katonai akció után kezdő­dött, amikor a British Open University két professzora, Hilary és Steven Rose az Európai Közösséghez címezve petíciót fogalmaztak meg, melyben követelik az Izraellel való tudományos kapcsolatok felfüggesztését. A petíció nem túl szé­les körben terjedt el, miután az izraeli Tudományos Akadémia elnöke, Jakov Ziv professzor közbenjárt Philippe Busquin-nél, az Európai Unió kutatási meg­bízottjánál, aki elítélte a petíciót.

ELHUNYT ABBA EBAN Abba Eban volt izraeli külügyminiszter, az ország egykori ENSZ-képviselője 2002. november közepén elhunyt. A 87 éves ex-diplomata temetésén elmondott beszédében Meir Lau rabbi, Izrael askenázi főrab­bija „az izraeli külkapcsolatok vezérkari főnökének” nevezte. Emlékeztetett, hogy Eban húzta fel az izraeli zászlót az ENSZ palota mellett. Aba Eban Dél-Afrikában született és Nagy-Britanniában nevelkedett: Cambridge-i akcentusa és finom diplomácia módszerei miatt bírálói „túl britnek” tartották.

Nem tudni, hogy az élete végén Alzheimer-kórban megbetegedett Eban mi­ként vélekedett a jelenlegi eseményekről, de egy 1998-as interjújában kijelen­tette: „Annak az elképzelésnek, hogy kilépjünk az arab világgal folytatott folya­matos szembenállásból, látnoki jellege van, és ez hatással van az izraeli közvé­leményre… Úgy érzem, az izraeli közvélemény nem nyugszik bele a békefolya­mat folyamatos erodálásába. Izraelt történelmi és földrajzi helyzete arra predesztinálja, hogy együtt éljen az arab világgal.”

Abba Eban már akkor is a békéről beszélt, amikor még mindenki a hatnapos háború eufóriájában élt, ezért ki is fütyülték a Munkapárt központi bizottságá­ban. Szintén ő volt az, aki rávette Levi Eshkol miniszterelnököt, hogy fogadja el az ENSZ 242. határozatát, mely kompromisszumos jellege miatt jól lavírozott az ország biztonsági érdekei és a területi kompromisszum között.

A LEGBEFOLYÁSOSABB AMERIKAI ZSIDÓK Az amerikai Forward, az egyik legtekintélyesebb amerikai zsidó hetilap nyilvánosságra hozta az általa legbefolyásosabbnak tartott zsidók listáját. Ennek első helyén Paul Wolfowitz, vé­delmi miniszterhelyettes áll, akinek jelentőségét kiemeli az Irak elleni esetleges katonai akció. Utána következik Abraham Foxman, a rasszizmus és antiszemi­tizmus ellen fellépő legerősebb szervezet, a Rágalmazásellenes Liga országos ve­zetője. Yechiel Eckstein rabbi, a chicagói Zsidók és Keresztények nemzetközi Tanácsa vezetője a harmadik. Felkerült a listára Thomas Friedman, a The New York Times kolumnistája, és Andrea Levin. Utóbbi a bostoni székhelyű CAMERA szervezet igazgatója. E szervezet azt figyeli, mennyire kiegyensúlyozottan tájékoztat az amerikai média a közel-keleti eseményekről. Minnesota állam republikánus szenátora, Norman Coleman is helyett kapott a legfontosabb zsidók között.

A Forward minden évben azokat tünteti ki bizalmával, akik a politika, a tudo­mány, a művészetek és a sport terén komolyan hozzájárultak a világ és az Egye­sült Államok fejlődéséhez. Ellentétben a Magyar Hírlap százas gazdag-listájával, itt nem a vagyon, hanem a társadalomra gyakorolt hatás és befolyás a döntő.