Hírek

Hírek

ANA PAUKER ÉLETE ÉS HALÁLA (Robert Levy: Ana Pauker: The Rise and Fall of a Jewish Communist. University of California Press 407.p.)

Ana Pauker életével foglalkozik egy nemrég Amerikában megjelent könyv. Pauker 1947 és 1952 között Románia kül­ügyminisztere volt, ezután eltávolították a vezetésből, később egy kiadót vezetett. A mai Romániában Pauker a „fanatikus zsidó kommunista” szimbóluma, aki lecsapott az „imperialis­ta kémekre” és állami szövetkezetekbe kényszerítette a meg­félemlített román parasztokat.

Robert Levy életrajzában kissé módosítja a közkeletű ké­pet, és amellett érvel: Paukert azért távolították el a veze­tésből, mert útjában állott a még dogmatikusabb elképzelé­seknek és módszereknek. Levy leszögezi, hogy Nyikita Hrus­csov fellépése után tették meg Paukert bűnbaknak.

Azt senki sem tagadja, hogy 1945-ben a zsidók felülrepre­zentáltak voltak a Román Kommunista Pártban, de az is két­ségtelen, hogy antiszemitizmus hajtotta őket oda. Az ortodox családból származó Ana Rabinsohn 1915-ben, 21 éves korá­ban csatlakozott a szociáldemokratákhoz, és a párt bolsevik­barát platformjához tartozott. A mozgalomban találkozott ké­sőbbi férjével, a szintén zsidó és kommunista Marcel Paukerral. Mivel a párton belül a bolsevik szárny győzött, Paukerék az élre törtek. Férje később a sztálini terror áldozata lett.

Az 1920-as éveket Moszkvában töltötte, és ezek az idők megtanították arra, hogy „bárminemű kétely kifejezése, vagy akárcsak meghallgatása is elég ahhoz, hogy ellenségnek te­kintsék.” Pauker a második világháború befejezése után tért vissza Romániába, ahol a kommunista párt agrárügyekkel fog­lalkozó titkára lett. 1948-ban ellenezte a szovjet indíttatású pénzügyi reformot, mely a szövetkezeti termékek árát leszorí­totta. Pártbeli főnöke, a későbbi miniszterelnök, Gheorghe Gheorgiu-Dej még erősebben szorgalmazta a kollektivizációt. Levy szerint Pauker betegsége alatt sikerült harmincezer parasztot kormányzati szövetkezetekbe kényszeríteni, és ami­kor Pauker visszatért, már nem tudta enyhíteni a károkat.

Levy amellett is érvel, hogy Paukemek a pártbeli tisztogatá­sokban sem volt annyira súlyos szerepe. Pauker nem volt ön­gyűlölő zsidó: anyja temetésén hagyta, hogy kabátját meg­szaggassák, az „Anna Frank naplója” nyilvános előadásán pe­dig könnyekre fakadt. Ugyanakkor persze kemény anticionista volt, de nem akarta gátolni azokat, akik alijázni kívántak. Megszervezte a 3600 emberből álló „vörös aliját”, melynek résztvevői Izraelben akarták megvívni az osztályharcot.

A könyv szerzője úgy tudja, Pauker eltávolítása után kezdő­dött meg a román cionisták üldözése, ám ez nem igaz. Úgy tű­nik, Ana Pauker életének megítélésében valószínűleg még nem mondták ki az utolsó szót.

ISMÉT TÁMADÁS ÉRTE A FRANCIA ZSIDÓKAT

2002. január 25-én, egy péntek reggel Coumeuve-ben, Párizs egyik elővárosában kövekkel dobáltak meg egy zsidó gyereke­ket szállító buszt. A sofőr elmondta, hogy korábban már kapott fenyegetéseket.

Zsidó vezetők szerint a francia hatóságok az antiszemita tá­madásokat egyszerűen városi vandalizmusnak tartják. Egyi­kük kijelentette: „Azt a támadást, amely után az áldozat nem kerül kórházba legalább nyolc munkanapra, nem tekintik an­tiszemita cselekménynek.” Szerintük a francia állam azért ta­núsít ilyen magatartást, mert tudatában van az egyre növekvő muszlim lakosság választói befolyásának. Egyikük ugyanak­kor dicsérte a hatóságokat, mert kézre kerítették a Creteil-i is­kola gyújtogatóit és egy zsinagóga elleni támadás elkövetőit. Az elkövetők azonban csak háromhavi felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, míg – például – egy fiatalkorú bolti tolvaj hathavi felfüggesztett büntetésben részesül.

Cvi Amar elmondta, nemrégiben Marseilles-ben baloldali tüntetés volt, ahol a „Le a zsidókkal” és a „Halál a zsidókra” szlogenek is elhangzottak, melyeket a második világháború óta nem lehetett hallani.

PALESZTIN TÖRTÉNELMI LECKE A Palesztin Oktatási Minisztérium által jóváhagyott egyetemi és főiskolai történelemkönyvek súlyos elfogultságról ta­núskodnak a zsidókkal és Izraellel szemben. A történelemkönyvekben példá­ul az áll, hogy a zsidókat azért gyűlöli a többi nép, mert „azokban az országok­ban, ahol élnek, ellenőrzik a gazdasági életet”. A zsidók továbbá „felsőbbrendűnek hiszik magukat”. A cionizmus úgy jelenik meg a tankönyvek lapjain, mint rasszista alapelvekre épülő mozgalom, mely nemzeti katasztrófát okozott a palesztin népnek, és az arab nemzeti biztonságra is óriási veszélyt jelent. A könyvek még csak nem is utalnak arra, hogy Izrael és a Palesztin Hatóság kö­zött „békefolyamat” kezdődött volna el.

Egy idézet: Kedves diák, miután behatóan megismerkedtél a cionista moz­galom jellegével és a létrejöttét elősegítő tényezőkkel, fel kell ismerned azt a kapcsolatot, mely a faji diszkrimináció és a cionista viselkedés között fennáll az elfoglalt területek arab lakosaival szemben…”Egy másik gyöngyszem: „A ci­onizmus rasszista politikai mozgalom, e mozgalom agresszív és gyarmatosító felfogása veszélyezteti az arab nemzeti biztonságot. Ezért rendkívül fontos, hogy zárjuk sorainkat és megállj-t parancsoljunk ezen agressziónak.“ Máshol felszólítják a hallgatókat egy olyan könyv elolvasására, mely „megismerteti őket a palesztinai zsidó veszéllyel”.

A Palesztin Hatóság más téren is kettős arcot mutat: a január 26-i jeruzsálemi bombamerénylet végrehajtója, egy fiatal palesztin nő a palesztin Vörös Fél­hold mentőkocsijával jutott be a városba. Az izraeli hadsereg közlése szerint a palesztin mentőautókat már többször is felhasználták terroristák és fegyve­rek Izraelbe juttatására.

MEGÁLLAPODÁS IZRAEL ÉS LITVÁNIA KÖZÖTT Izrael és Litvánia megállapodott arról, hogy a Holocaust idején a zsidóktól elrabolt Tóra-teker­cseket Izraelnek juttatják „vissza”, cserébe a zsidó állam lobbizni fog a balti ország érdekében Amerikában és a NATO-nál. Litvánia, a közeljövőben 362 Tóra-tekercset ad át a zsidó állam képviselőinek, melyek értéke sokmillió dol­lárra rúg. A megállapodást több történész is kritizálta, mondván: tisztára mos­sák Litvániának a háború idején a zsidó lakosság ellen elkövetett bűneit.

KÉSIK AZ ELSŐ IZRAELI ŰRHAJÓS ÚTJA Két héttel elhalasztották az első kiképzett izraeli űrhajós, Ilan Ramon kapitány nyári, űrbe tervezett útját. Ramont a tervek júliusban fog útra kelni a Columbia űrrepülőgéppel. Útja ti­zenhat napig tart majd és ezalatt hatvan tudományos kísérletet kell elvégez­nie. Az egyik kísérletet a tel-avivi egyetemen dolgozó Zev Levin professzor és tudóscsoportja dolgozta ki: annak a kérdésnek a megválaszolására irányul, hogyan keletkeznek a nagy észak-afrikai homokviharok, hogyan jutnak el Izra­elbe és ott, illetve a régióban hogyan okoznak nagymennyiségű csapadékot.

RENDHAGYÓ IZRAELI KONCERT Bloch, Halevi, Eli Sasson műveiből koncertet adott február elején a Raanana Szimfonikus Zenekar, amelyet az tesz egyedivé, hogy tevékenységét kizárólag zsidó és az izraeli zenének szen­teli. Nem csak klasszikusokkal, vagy kortárs izraeli komolyzenei darabokkal foglalkozik azonban, hanem igyekszik beemelni repertoárjába a közel-keleti zsidóság tradicionális muzsikáját is. Az iráni születésű Eli Sasson, aki egy per­zsa vonós hangszeren, a szantúron játszik, együtt dolgozik a zenekarral azért, hogy a modern izraeli zene és a hagyományos keleti dallamkincs termékenyen egymásra találjon.