Hírek

Hírek

ORTODOX NEM A DOHÁNY­ZÁSRA Magyarországon a Közin­tézményekben néhány hónapja tilos a dohányzás, illetve csak a kijelölt helyiségekben szabad rágyújtani. Az amerikai centrista (Amerikában így nevezik a modem ortodoxiát) Orto­dox Rabbitanács internetes website-ján még a múlt év végén megjelent a „Dohányzásról szóló előterjesztés”, amelynek szerzői a dohányzás betiltását sürgetik minden rabbinikus felügyelet alatt álló intézmény­ben (zsinagógában, zsinagóga funk­ciójú helyiségben, iskolában, mikvében), illetve eseményen – beleértve az otthonokat és az üzletkötés céljá­ra szolgáló helyiségeket is. Az orto­dox világ már Izraelben is reagált a dohányzás veszedelmeire, ott do­hányzásellenes csoportot alakított néhány rabbi. Az amerikai felhívás hét rabbi ötlete volt, akik arra hivat­koznak, hogy a Tóra tilt mindent, ami károsíthatja az egészséget. Mose Tendler rabbi, a csoport legvehemensebb képviselője szerint na­gyobb bűn a dohányzás, mint a ser­téshús fogyasztása. A kezdeménye­zők Mose Feinstein rabbi, korunk egyik legnagyobb halakhikus tekin­télyének közel negyven évvel ezelőt­ti rendelkezését fejlesztik tovább. Feinstein (aki egyébként Tendler rabbi apósa) ebben elutasította a dohányzás halakha általi betiltását, bár hozzátette, hogy a dohányzás­nak lehetnek veszélyei. Rav Feinste­in arra a talmudi szöveghelyre utalt, amely szerint „az Örökkévaló megvédi az egyszerű (embert)”. A mos­tani nyilatkozat közzétevői szerint azonban ez a talmudi szöveghely már nem érvényes a dohányzásra, hiszen a 60-as évek óta annak egészségrontó hatása egyértelműen bebizonyosodott.

A modem világgal inkább együtt élő reform és a konzervatív mozga­lom már régóta harcol a dohányzás ellen, bár halakhikus döntvényho­zókra és talmudi szöveghelyekre ritkábban hivatkoznak. Az ortodo­xok többsége továbbra is Rav Fe­instein régi rendelkezése mellett áll, mely „veszélyesének és „meg­gondolatlan cselekedetének minő­síti a dohányzást, de kifejezetten nem tiltja meg azt.

FARRAKHAN ÉS A NETURÉ KARTA Louis Farrakhan tiszteletes, az Iszlám nemzet nevű radikális fekete mozgalom vezetője nemrégiben Chicagó­ban találkozott a szintén nem visszafogottságáról híres Neturé Karta anticionista ultraortodox csoport képviselőivel. A találkozón a neturé Karta emberei 13 iráni zsidó érdekében próbáltak meg közbenjárni, akiket az iszlám hatóságok letartóztattak és kémkedéssel vádolnak. Az Iszlám nemzetet ma az amerikai antiszemitizmus egyik fő letéteményesének tartják, így a találkozó felettébb bizarrnak tűnt. Farrakhan nemrégiben bejárta az iszlám világ több országát, és – többek között – találkozott az éles Izrael-ellenességéről ismert Líbia és Irán vezetőivel is. A fekete vezér, aki már kifejezte csodálatát Adolf Hitler iránt is, egy olyan csoportot képvisel, amely a modernizáció negatív társadalmi követ­kezményeiért, a fekete lakosság egy részének szegénységéért – többek között – a jómódú és középosztálybeli zsidókat teszi felelőssé.

David Weiss rabbi, a Neturé Karta csoport szóvivője kijelentette, hogy Far­rakhan nem antiszemita, bár talán anticionista. Az Adolf Hitlert méltató szava­kat Weiss szerint „összefüggésükből kiragadva értelmezték”.

A Neturé Karta emberei egyébként több politikussal is találkoztak már, aki­ket a mainstream amerikai zsidó szervezetek közellenségnek tartanak. Weiss rabbi szerint politikájuk lényege az, „hogy békében kell élnünk más népekkel” és a cionista szervezeteket vádolta meg azzal, hogy averzióval tekintenek Farrakhanra. Mostani találkozójuk azt a célt szolgálta, hogy meggyőzze a radiká­lis Farrakhant: „nem minden zsidó cionista”. A rabbi azt is kifejtette, hogy a „zsidóság nem feketeellenes”.

Az antiszemitizmus és rasszizmus ellen küzdő legfontosabb amerikai zsidó szervezet, az Anti-Defamation League egyik helyi vezetője szerint az Iszlám nemzet propagandacélokra használja fel a találkozót, míg a Neturé Karta még az ortodox zsidóságon belül is csak egy kis csoportot képvisel. A Neturé Kar­ta, mely – elvakult anticionizmusa következtében – nem a Kneszetben, ha­nem a Palesztin Nemzeti Tanácsban is képviselteti magát, ismét veszélyes vi­zekre evezett.

EGY ZSIDÓ FILANTRÓP HALÁLA Meglehetősen gyanús körülmények között távozott az élők sorából 1999 decemberében Genfben Edmond Safra, a Republic National Bank alapítója, milliárdos, filantróp. Safra, akinek halálá­ról a magyar sajtó is megemlékezett, 1932-ben, Bejrútban született, szefárd­ zsidó kereskedőcsaládban. A kereskedőfamília még az Oszmán Birodalom idején alapozta meg vagyonát. Edmond Safra előbb apjánál kezdett el dolgoz­ni, majd 1952-ben a család Brazíliába költözött. 1956-ban Genfbe települtek, ahol Edmond és apja, Jacob bankot alapított. Edmond Safra 1966-ban New Yorkban megalapította a Republic National Bankot, mely 1999-ben több mint 50 milliárd dollár vagyon felett rendelkezett.

Safra – a Reichmannok és mások mellett – ama gazdag zsidók közé tarto­zott, akik komoly pénzzel támogatták közösségüket. 1977-ben megalapította a Nemzetközi Szefárd Oktatási és nevelési Alapítványi, hogy ösztöndíjakat ad­hasson tanulni vágyó izraeli szefárdoknak. 1978-ban apjáról elnevezett sze­fárd tanulmányi központot hozott létre a Harward egyetemen, majd 1982-ben szintén apjáról, Jacob E. Sátráról elnevezett szefárd intézetet alapított a Yeshiva Universityn. Ez ma a világ legnagyobb, szefárdokkal foglalkozó tudomá­nyos intézete. Safra a New York-i Zsidó Örökség Múzeumának is juttatott ado­mányokat és felújíttatta a mediterrán világ több szefárd zsinagógáját is.

A bankár, aki jó kapcsolatokat ápolt az izraeli szefárd ortodox Sasz párt ve­zetőivel, arról is híres volt, hogy ragaszkodott a zsidó hagyományokhoz – még ha ez üzleti hátrányt is jelentett számára. Zsidó filantrópiája mellett nem zsi­dó intézményeket is támogatott: latin-amerikai tanulmányokkal foglalkozó tan­szék mellett pénzügyi oktatási központokra és orvosi kutatásokra is áldozott.

SZÁLLODÁK NYOMÁS ALATT

Izraeli helyett palesztin szállodákat fog ajánlani a keresztény zarándokoknak, ha az állami rabbinátus továbbra is akadályokat gördít a hotelekben tartan­dó keresztény ünnepek elé – fenyege­tőzött a millenniumi ünnepi előkészüle­teket Izraelben irányító katolikus fő­megbízott, Vadi Abunasszar. Az ügy előzménye az, hogy Jeruzsálem vallási tanácsa (a vallásos ügyekért felelős ad­minisztratív testület) visszalépett a ka­rácsonyi és újévi ünnepek megtartásá­ról megkötött egyezménytől. Az egyez­ményt az izraeli szállodák szövetsége Elijáhu Baksi Doron szefárd főrabbi­val kötötte. Ennek értelmében – a hall kivételével – lehet keresztény ünnepsé­get tartani a szállodákban. A szövetség vezetője azonban elpanaszolta, hogy legalább egy szállodáról tudnak, amely komoly figyelmeztetésben részesült: ha megtartják a tervezett újévi ünnepsé­get, visszavonhatják a kósersági tanú­sítványukat. Enélkül a hotel nem szá­míthat ortodox látogatókra, ami pedig nagy érvágást jelent. Abunasszar kijelentette: tisztában van vele, hogy az ilyen figyelmeztetésekkel a rabbik első­sorban a szekuláris izraelieket akarják távol tartani a keresztény ünnepektől, az azonban méltánytalan, hogy ennek a keresztények isszák meg a levét Egy olyan országban, amely magát nyitott­nak nevezi, egy állami adminisztratív testület nem hozhat ilyen döntést – kö­zölte Abunasszar.

ÚJABB SIKERSZTORI Izrael tör­ténetének legnagyobb gazdasági felvá­sárlására került sor az elmúlt év vé­gén. Az amerikai óriáscég, az Intel 1,6 milliárd dollárért vásárolta meg a DSPC nevű, microchipek fejlesztésé­vel foglalkozó izraeli high-tec céget. Mintegy másfél évvel ezelőtt még a nemzetközi sajtó is beszámolt az ak­kori eredményről, melynek során há­rom tizenéves izraeli internetes cégét vásárolta meg 800 millió dollárért egy másik amerikai óriás. Az azóta sűrűn ismétlődő felvásárlások nyomán a ha­sonló hírek elvesztették érdekességü­ket, de az egymilliárdos határ átlépése fölkeltette a The Jerusalem Post érdeklődését. Amint az izraeli high-tec cégeknél ez rendszeres gyakorlat, a vállalkozás a sikeres felfutás után Ka­liforniában, a Szilícium-völgyben is iro­dát nyitott, és egy idő múlva sikeresen debütált a New York-i tőzsdén. Majd amikor a további fejlődéshez szüksé­ges tőkét Izraelben már nem tudta előteremteni, felvásárolta egy óriás­cég. Ez azonban nem jelenti a DSPC beolvadását: a cég továbbra is önálló­an fog működni az Intel keretein be­lül. „Nincs már szükségünk olajra – je­lentette ki nemrég büszkén egy izraeli közgazdász. – A mi aranyunk tudás, a technológiai felkészültség.”

MÓDOSÍTOTT EMLÉKEZET A tel-avivi polgármester, Ron Huldaj utasította az illetékeseket, hogy a meggyilkolt miniszterelnök emlékmű­véről távolítsák el azt a két szót, mely arra utal, hogy gyilkosa kipát viselt. A fenti két szót az ortodox közvélemény sérelmezte, mondván, hogy az utalás a gyilkos vallásosságára a hagyomány­hű zsidóságot támadja és rágalmazza. Az özvegy, Lea Rabin történelemha­misításnak nevezte Huldaj tettét.

IZRAEL ÉS A „HÁBORÚS BŰ­NÖK” Az amerikai Holocaust Emlék­múzeum azzal ünnepelte meg a háborús bűntettekről szóló törvény ötvenedik évfordulóját, hogy egy olyan könyvnek nyújtott fórumot, mely szerint Izrael is követett el háborús bűnöket A könyv, amely a „Háborús bűntettek, amit a közvéleménynek tudnia kell” címmel jelent meg, a genfi konvenció félévszázados évfordulójára jött ki a nyomdából és a múzeum – szokásához híven – fórumot biztosított ennek. A mű, amely nagyvonalúan átsiklik mind a szovjetek kelet-európai és afganisztáni bűnein és alig foglalkozik az izraeli civil lakosságot ért merényletekkel – külön­féle címszavak alatt – részletesen is tár­gyal különféle izraeli katonai akciókat, így például „Tulajdon: Civil, Lerombolá­sa…”, „Kollektív büntetés” és a többi. A könyv szintén tartalmaz egy fejezetet „Arab-izraeli háború” címmel, melyet Benny Morris, a híres posztcionista tör­ténész írt. Morris szerint visszanézve 1948-ra „….az világos, hogy Palesztinában egy sor zsidók által az arabok ellen elkövetett etnikai tisztogatás történt”.

A múzeumnak a könyvet ünneplő tettét több zsidó és cionista szervezet is élesen bírálta. A vita során nem csak ez a konkrét üggyel kapcsolatosan hangzottak el bírálatok, hanem a diszkusszió a múzeumnak az amerikai zsi­dóság köztudatában betöltött szerepé­ről is szólt. A Holocaust múzeumnak nem ez volt az első botránya: ugyan­ilyen éles vitát váltott ki Jasszer Arafat látogatása vagy egy szintén Izraelt bírá­ló nézeteiről ismert professzor alkal­mazása, aki – végül is – a botrány kirob­banása előtt visszalépett etc.

A mostani eset rámutat arra, hogy a posztcionista tételek mennyire elter­jedtek az Egyesült Államokban és hogy Izrael tetteit ugyanolyan emberjogi megfontolások szerint ítélik meg és el, mint más országokéit. Az Anti-Defamation League országos vezetője, Abraham Foxman – aki egyébként tagja a múzeum irányító testületének -, azt nyi­latkozta, hogy ez hiba volt és éles sza­vakkal bírálta Morris cikkét.

A Közel-Keleti Mediát Kutató Intézet egyik vezetője, Meyrav Wurmser sze­rint Morris cikkével a kiadók „alapvetően a világ egyik legjobb demokráciá­ját egy sorba helyezték Kambodzsával, Irakkal és Jugoszláviával”. Wurmser egyébként sajnálatát fejezte ki azért, mert a Holocaust Múzeum azonosítot­ta magát „Morris professzor szélsősé­ges nézeteivel”. Morton Klein, az amerikai Cionista Szövetség elnöke, „holocaust-túlélők gyermekeként” uta­sította el azt, hogy a náci rémtettek is­mertetésére és az áldozatokra történő emlékezésre létrejött múzeum „ünne­pel és támogat egy könyvet, mely ha­misan vádolja etnikai tisztogatással,, Izraelt. Klein azt is leszögezte, hogy a Múzeum valódi célja nem az, hogy te­ret biztosítson azoknak, akik azt az országot feketítik be, amely megváltást és menedéket nyújtott a zsidóknak”.

Miles Lerman, a múzeum irányító testületének elnöke azt nyilatkozta, hogy eddig még nem olvasta a kötetet, de rögvest meg fogja tenni és visszau­tasította a holocaust és Izrael tettei közti párhuzamot, ugyanakkor azt is el­mondta, hogy sok programot szervez a múzeum, és nem felelős egyes elő­adók nézeteiért.