Hírek

Hírek

AZ ÜGYNÖK TITKA Az Ügynök ha­lála című világsikert arató Arthur Miller-darabot újra és újra eljátsszák a Broadwayn és a világ színpadain. Sokáig nem esett azonban szó arról, amiről darabjá­nak évfordulós kiadása alkalmából Ar­thur Miller nyíltan szól, ti. hogy a főszereplő Lomanék zsidók. 1951-ben egy­szer már tárgyalta az amerikai közvéle­mény azt a tényt, hogy Miller darabja Joseph Buloff jiddis nyelvű produkció­jának, a „Toyt fun a Salesman”-nek, az­az Az ügynök halálának angol nyelvű fordítása. Az üggyel akkor foglalkozó új­ságíró, George Ross azt azért elismer­te, hogy a jiddisben nincs szó az „ügynök”-re. Ross azt is megjegyezte, „több helyen az az érzése az embernek, hogy Miller jiddisül gondolkozik”. Az újságíró szemére vetette a szerzőnek, hogy dejudaizálja főhősét, és a nagyon is zsidó fi­gurából kreálja meg az amerikai átlag­embert. Ahogy Mary McCarthy írja: „(Loman) nem lehet zsidó, mert ameri­kainak kell lennie… Ő a nagybetűs Em­beri Lény anélkül, hogy sava-borsa, jel­lege lenne…” Leslie Fiedler szintén azt állítja, hogy Miller kriptozsidó karaktere­ket írt, olyanokat, akik habitusukban, beszédmódjukban és életmódjukban ti­pikusan amerikai zsidók, de nem neve­zik őket annak.

Hogy Miller teljesen kerülte volna a zsidó témákat, nem fedi a valóságot, hi­szen több darabjában, így a Közjáték Vichyben és a Törött szemüveg című­ben is foglalkozik annak a közösségnek a helyzetével és problémáival, melyből származott.

Arthur Miller azt írta, fiatalkorában azért küzdött, hogy inkább az emberi­séggel, mint ennek egy partikuláris al­csoportjával azonosuljon, ami arra utal, hogy komoly erőfeszítéseket tett, hogy elnyomja megában zsidóságát és meg­teremtse az „amerikai átlagot”. Önélet­rajzában, a Timebendsben („Kanyargó idő”) azt írja, hogy Willy Lomant saját nagybátyjáról, a szintén ügynök Manny Newmanről mintázta. A darabhoz írt legújabb előszavában pedig azt fejtege­ti, hogy Lomanék zsidók ugyan, de vaj­mi kevés köti őket a zsidósághoz: egy­szerűen elvesztették múltjukat. Meg­fosztatásuk a gyökereiktől, elszigeteltsé­gük, bármiféle etnikai, vallási vagy kul­turális kontextus hiánya: ezek ama rész­letek, amiket a kritikusok hiányoltak, és ezek a tulajdonságok tették őket annyi­ra kiszolgáltatottá azoknak a hamis amerikai értékeknek, amelyek végül is pusztulásukat okozták.

SZATMÁRI HASZIDOK UTÓDLÁSI HARCA Erőszakos cselekmények és hírlap­háború lett a következménye annak, hogy éles utódlási harc kezdődött a New York-i szat­mári haszid csoportok között A 87 éves szatmári rabbi, Mose Teitelbaum legidősebb fiát, Aaront, aki Kirjasz Joel (New York államban lévő szatmári település, amelyet a Williamsburg negyed zsúfoltságának enyhítésére hoztak létre) főrabbija, a közösség eddig apja utódjának tartotta. Ez év elején azonban Aaron öccsét, Zalman Leibet visszahívták Jeruzsálemből, hogy Szatmár legfontosabb közösségének a vezetője legyen. A következ­mény: a két testvér hívei egymás ellen fordultak.

A szatmári mozgalomnak ma több mint száz­ezer híve van, és a korábban szegényebb haszi­dok mára fölemelkedtek. A jelenleg meglehető­sen zárt, vehemensen anticionista, ám az ortodox világon belül nagy reputációval övezett közösség problémája tipikusnak mondható. Samuel Heilman, a Queens College szociológiaprofesszora szerint teljesen törvényszerű egy haszid közös­ségben, hogy egy-egy karizmatikus vezető élete alkonyán megindul az utódlási harc, így esetleg újabb és újabb szakadások következnek.

A szatmári közösség több vezetője azonban a békés megoldásban hisz. Leib Glanz rabbi, a williamsburgi United Talmudic Academy Zalman Leib-párti vezetője szerint minden békésen fog megoldódni, hiszen – mint mondotta – „Istennek hála, a nagy rabbink él és döntésre fog jutni”.

Mindenesetre a háborúságnak különféle jelei vannak: Szukkot napjaiban a brooklyni rendőrséget hívták ki, mert egy sátorban a két jelölt követői összeverekedtek. Aaron két hívét őrizetbe vette a rendőrség, és vandalizmussal vádolja őket. Menachem Friedman, az izraeli Bar-Ilan egyetem szociológiaprofesszora, az ortodox világ kutatója szerint maga Mose Teitelbaum sem biztos abban, hogy közössége el fogja fogadni Aaron fiát vezetőnek. Friedman szerint a legjobb az lenne, hogyha Zalman Leibet neveznék ki utóddá, hiszen a williamsburgiak többsége ezt támogatná.

Aaron rabbi érthetően nem örül ennek az eshetőségnek. Támogatói Der Blatt né­ven újságot gründoltak, melynek célja az, hogy konkuráljon a Der Yid című másik szatmári lappal. Az újság szerkesztőségének vezetője, Joe Berger tagadja azt, hogy lapja Aaront népszerűsítené.

Aaron Friedman, a Der Yid társszerkesztője szerint viszont a konkurens orgánumot nem gazdasági megfontolások hívták életre, de bővebbet nem mondott. A Bar Ilan-i ortodoxiaszakértő szerint azonban a Der Blatt létrehozása világos jele annak, hogy Aaron nem fogadja el a szatmári közösség kvázihivatalos orgánumának tekintett Der Yidet és Menachem Friedman szerint ezzel apjával is szembeszállt, ami „nem volt túl bölcs lépés”.

BORGES, „A ZSIDÓ” „Ki nem játszott egyszer vagy másszor az ősei emlékével és saját teste és vére múltjával? Én többször eljátszottam ezzel, és sokszor egyáltalán nem okozott problémát számomra, hogy úgy gondoljak magamra, mint egy zsidóra…”

Nemrégiben került elő Jorge Luis Borges világhírű argentin író 1934-ben írt rövid műve, melyben magát zsidónak nevezi. Az írás annak idején a Buenos Aires-i Megáfono című lapban jelent meg. A Megáfono még 1933-ban egy teljes számot szentelt Borges-nek. Ezután a juntához közel álló egyik lap megtámadta az írót, mondván, hogy eddig eltitkolta „izraelita” gyökereit Az „Én, a zsidó” erre a támadásra született válasz. Argen­tína – Maurice de Hirsch báró filantróp ügyködésének köszönhetően – akkor már sok, mezőgazdasággal foglalkozó kelet-európai zsidónak adott otthont De Borgest mégsem ez vonzotta a zsidókhoz, hanem állandóságuk: hiszen szerinte a zsidók örökös időuta­zók, és könyvszeretetük, valamint miszticizmusuk is figyelemre méltó. A zsidóknak ezt az image-ét akkor mind a zsidó származású kommunisták, mind a cionisták és a bundisták is kritizálták, mondván, hogy a zsidóknak olyan népnek kell lenniük, mint a töb­bi. Ámbár maga Borges sohasem kritizálta a cionizmust, mégis csodálkozott azon, hogy miért akar egy örök nép, amely az otthontalanságban van otthon, normális lenni.

A rácsodálkozás Borges állandó tulajdonságává vált: csodálta a kabbalát és a zsi­dók igazság és erkölcs iránti elkötelezettségét, tehetségét. A kabbalával foglalkozó verse meg is jelent 1958-ban a Davar nevű, a Héber-Argentin Társaság által jegyzett lapban. Az író ugyanakkor képes volt revideálni nézeteit, a 67-es „hatnapos háború” után Borges ódákat írt az immár normálissá vált zsidók államához, Izraelhez.

JIGAL AMIK KIATKOZÁSA Ötvennégy izraeli ortodox rabbi kiközösítet­te Jigal Amirt Jichak Rabin egykori izraeli miniszterelnök gyilkosát. A dön­tés, mely a merénylet négyéves évfordulóját előzte meg, megtiltja a zsidók­nak azt, hogy a gyilkost látogassák a börtönben, hogy beszéljenek vele, vagy hogy írjanak neki. A nyilatkozat így fogalmaz „sokkolt és megdöbbentett min­ket az, hogy gyalázatos tettét, a szörnyű gyilkosságot úgy próbálja előadni, mintha azt a Tóra nevében és Izrael népének és földjének az érdekében kö­vette volna el.”

Mint ismeretes, pere során Amir a sajnálat legkisebb jelét sem mutatta, mondván, hogy tettét a halachával igazolni tudja. Az érdekes az, hogy a mos­tani akciót egy az Izrael által 1967-ben megszállt Területeken lévő település, Har Adar rabbija, Naftali Rothenberg kezdeményezte, aki leszögezte: remél­te, hogy ennél több rabbi fog csatlakozni hozzá. Az ortodox-nacionalista tele­pesek és rabbijaik a legélesebben ellenezték Jichak Rabin béke-erőfeszítéseit és tüntetéseiken, felvonulásaikon náci jelvényekkel, illetve fején arab kendő­vel ábrázolták a zsidó állam meggyilkolt vezetőjét. E jelenség az izraeli politi­ka radikalizálódásának egyik oka volt.

Az aláírók a vallásos cionizmus majdnem összes áramlatát képviselték. Sze­fárdok és askenáziak egyaránt szignálták a dokumentumot, amely arra utal, hogy a mozgalomban öntisztulási folyamat kezdődött el. Binjamin Lau, Izrael askenázi főrabbijának, Jiszrael Méir Latinak az unokaöccse szintén aláírta a dokumentumot.

A kiátkozás – mely nem tudni, hogy halachikusan mennyire érvényes – ad­dig marad érvényben, amíg Amir, aki maga is ortodox, meg nem bánja bűnét.

NEM KÓSER ESKÜVŐ Az izraeli Beer Seva város vallási tanácsa azzal fe­nyegetett meg egy helyi házasságkötő termet, hogy megvonja tőle a vallási en­gedélyt, ha reformrabbi által elvégzett esküvői szertartást engedélyez falai kö­zött. Miután a házasulandó pár perrel fenyegetőzött, a vallási tanács is vissza­vonta fenyegetését, és az esküvő rendben lezajlott. Majd a pár Ciprusra uta­zott, hogy polgári házasságot kössön, mivel a reform- és a konzervatív rabbik által kötött házasságokat a zsidó állam törvényei nem ismerik el.

IZRAELIEK AZ ARAB BOJKOTT MELLETT Egy szélsőséges baloldali izraeli csoport, a Gus Salom, az ara­bokhoz hasonlóan azt követeli, hogy a nagy nyugati cégek (Benetton, Burger King, Disney stb.) ne fektessenek be tő­két az Izrael által 1967-ben megszállt területek zsidó tele­pülésein. A Gus Salom az Amerikai Muszlimok Jeruzsále­mért elnevezésű csoport bojkottfelhívása után (a Burger King Maale Adumimban akart éttermet nyitni), a kvékerekkel, egyes zsidó feminista csoportokkal, és az Arab Ligával együtt tiltakozott a Burger Ringnék a területen történő eset­leges beruházásai ellen. Radikalizmusuk abban is megnyil­vánul, hogy a jeruzsálemi PFSZ-ház előtt tüntetve követel­ték Jeruzsálemnek mint Palesztina fővárosának kikiáltását.

A Gus Salom a korábbi kánaánista mozgalomból nőtt ki. A csoport szellemi atyja Uri Avneri izraeli újságíró, aki koráb­ban – mint kánaánista – követelte a térség népeinek összefo­gását és azt, hogy az izraeli zsidók – akik a kánaánisták sze­rint „közel-keleti nép”- szakítsanak meg minden kapcsolatot a diaszpóra zsidóságával. A mozgalmat elvei az arab-zsidó megbékélés irányába hajtották, és Avneri volt az, aki Bejrút izraeli megtámadásakor találkozott az akkor még hivatalosan terroristának számító PFSZ-főnökkel, Jasszer Arafattal.

A Gus Salom csoport, amely a mozgalom szellemi örököse, pár évvel ezelőtt közzétette a területeken gyártott termékek listáját, és arra szólította fel a fogyasztókat, hogy kerüljék azon termékek fogyasztását, melyek az „erkölcstelen meg­szállás“-sal hozhatók összefüggésbe. Egyes szakértők úgy vé­lik, hogy az Európai Unió használta a Gus Salom listáját akkor, amikor kísérletet tett arra, hogy a kedvezményezett izraeli el­vámolásban részesülő áruk listájáról megkülönböztesse azo­kat a termékeket, melyek a területeken készültek.

A csoport egyébként még az izraeli baloldalt is megoszt­ja, akik szerint nem kellene mindent kiteregetni a világ elé. Mossi Raz, a Salom Ahsav (Békét Most) mozgalom főtitká­ra szerint részt vesznek a Gus Salom demonstrációin, de a területen készült áruk bojkottját és a katonai szolgálat meg­tagadását elutasítják.

Az 5-700 aktív taggal és több ezer szimpatizánssal rendel­kező mozgalom a cionizmust és történelmét is úgy látja, hogy az egyet jelentett „a palesztin népnek küldött hadüze­nettel” és Izrael első háborúja az arabokkal (1948) tulajdon­képpen „etnikai tisztogatással ért fel”. A csoport Theodor Herzl álmait sem tartja követendőnek, és egyik vezetője ki­fejtette, hogy ha száz évvel korábban élt volna, megpróbálta volna meggyőzni, hogy „más megoldást” válasszon, bár „jo­gunk a létezésre itt nem jobban kifogásolható, mint az Egye­sült Államoké azon a földön, melyet az indiánoktól vettek el”.

Az izraeli baloldal egyes csoportjainak radikalizmusa az egyetemi oktatásba is beszivárgott, hiszen a revizionista törté­nészek ugyanezeket a nézeteket vallják. A Gus Salom és a hoz­zá hasonló csoportok létezése arra is rávilágít, hogy mi törté­nik akkor, ha a zsidó tradícióból áthagyományozott és szeku­larizált, abszolút érvényű erkölcsi tanítást éppen Izraelre és a zsidóságra alkalmazzák. Abszolút és morális – és éppen a bal­oldal által képviselt – önkritikus nézetek destabilizálhatják a nem éppen abszolút és morális világban létező zsidó politikai közösség ingatag világát, hiszen Izrael ellenfelei nem éppen ezen mércék alapján mérik saját cselekedeteiket.