Hírek

CSALÓKÁK A STATISZTIKÁK, amelyek szerint az egykori Szovjetunióból érkezett mintegy 600 ezer bevándor­ló életszínvonala gyors ütemben közelíti az izraeli átlagot – jelentette ki Juli Edelstejn abszorpciós (kb.: beilleszkedé­si) miniszter, aki az „oroszok” pártja, a Jiszrael Ba-Alija listá­ján került a kormányba. A miniszter egy 500 fős minta alap­ján készült vizsgálat eredményeit olvasva nyilatkozott. A vizsgálat szerint például az új bevándorlóknak immár 50 százaléka rendelkezik autóval (az izraeliek 70 százaléka) és 80 százalékuk már lakást vásárolt magának. Edelstejn nem vitatta az eredményeket, azt hogy az új bevándorlók „be­illeszkednek az izraeli mozaikba”, de hangsúlyozta, hogy a „teljes potenciál” jelentős része még kihasználatlan: a 20-40 közötti korosztály minden munkát elvállal, hogy meg­élhetéshez jusson. Jobb álláslehetőségekre van szükség – mondotta – és több figyelemre a 45 fölöttiek részére.

HA PERESZ NYERT VOLNA Jair Hirsfeld, az oslói megállapodások egyik fő izraeli szakértője Jichak Rabin és Simon Peresz kormányában, a zsidó telepesek erősen jobb­oldali hangvételű lapja, a Nekudah hasábjain azt mondta, hogy nagy vonalaiban már készen állt a megállapodás Jeru­zsálemről. Eszerint Jeruzsálem arab többségű negyedeit el­ismerték volna, mint a palesztin állam fővárosát, a Temp­lomhegyen fölvonták volna a palesztin zászlót. A telepesek 70 százaléka izraeli fennhatóság alatt maradt volna.

NÁTÁN SARANSZKIJ, aki az egykori Szovjetunió­ban ismert zsidó ellenzéki volt, az általa alakított Jiszraei Ba-Alija párt választási kampánya során azt hangsúlyozta, hogy a kielégítő feltételek megléte esetén további egymil­lió bevándorló érkezhetne a szovjet utódállamokból. Ennek megvalósulására egyelőre kevés jel utal: az idei év első hat hónapjában 33 ezren érkeztek a régióból, 1500 fővel ke­vesebben, mint 1995-ben.

BONYODALMAK AZ ORIENT HOUSE KÖRÜL

A költői elnevezésű épület, valójában a palesztinok kelet- jeruzsálemi főhadiszállása, gyakori bonyodalmak okozója. A Jeruzsálembe látogató EU-politikusok ugyanis – gesztus­ként a palesztinok iránt – gyakran fölkeresik az intéz­ményt, amit a város egésze fölötti szuverenitásra igényt tartó Izrael erősen sérelmez. Az ilyen látogatások már szá­mos ízben adtak okot súrlódásra, Netanjahu, az új minisz­terelnök pedig kilátásba helyezte, hogy ha ez a gyakorlat folytatódik, bezáratja az intézményt. A konfrontációt elke­rülendő a nyugati diplomaták fenntartják ugyan elvi igé­nyüket a látogatásra, de „előfordulhat, hogy erre valami­lyen okból nem kerül sor”. Föltehető, hogy az EU hivatalos képviselői a látogatástól eltekintenek, tagországaik képvi­selőinek pedig ez ügyben szabad kezet adnak.

„TISZTESSÉGTELEN ÖLTÖZET” Az izraeli oktatási minisztérium női alkalmazottai a választások óta újabb gonddal kénytelenek szembenézni: amennyiben autójukat a munkahelyüket környező – túlnyomóan ultraortodoxok által lakott – utcák valamelyikében hagyják, délutánra jó esélyük van, hogy összepiszkolva és kiszúrt gumikkal lát­hatják viszont a járművet. A jobboldal választási sikerén felbuzdult haredi hívek a nők „tisztességtelen öltözékét” ki­fogásolják, amely többnyire nadrágból és rövid ujjú blúzból áll – tekintettel a jeruzsálemi hőségre. A fenti inzultusok még visszafogottnak mondhatók, mivel kődobálásra, autó­borogatásra és fizikai inzultusra is sor került már (utóbbi haredi nők részéről). A közösség egyik rabbija ezért halahikus döntést tett közzé, amely tiltja az erőszakos cselekede­teket, amelyek árthatnak a vallásosok ügyének.

Hasonló ügyben keletkezett feszültség a Supersol izrae­li szupermarket-hálózat egyik üzlete körül: miután a mene­dzserek a környék ultraortodox lakóit kívánták megnyerni, bevezették a nők számára kötelező, illő öltözéket: térdig érő szoknyát és könyékig érő ujjú blúzt. A kritériumnak meg nem felelő vásárlókat nem engedik be a boltba. Emi­att baloldali aktivisták tüntettek az üzlet előtt és bojkottra felhívó petíciót köröztek, amelyet több százan írtak alá.