Hírek

Zsidó miniszter Marokkóban

Rabat: a Hasszán király által kinevezett új kormánynak ismét van zsidó tagja.

Az 55 éves Serge Bendugo, az új idegenforgalmi miniszter, a Zsidó Hit­községek Tanácsának elnöke: ez a szervezet képviseli az ország megma­radt 8000 fős zsidóságát.

Bendugo a Marokkói Zsidóság Világtanácsának elnöke is, szerepet ját­szott abban, hogy a király támogatta az arab-izraeli békefolyamatot.

Előtte az utolsó zsidó miniszter Dr. Leon Benzaken volt, aki 1955 és 1957 között Marokkó első független kor­mányának postaügyi minisztereként kapott bársonyszéket.

Irak: Százan maradtak

A mai Irak területén már két és félezer éve éltek zsidók. A szentély pusztulása utána a Rómától független Babilon lett a zsidó szellemiség központja.

Őseink ott évezreden át békességben éltek az arabokkal, mígnem Mohamed először szép szóval akarta őket moszlimmá tenni, majd engedetlen­ségükért több, teljes egészében általuk lakott várost megsemmisített. Átvészelték a XIII. századbeli mongol betörést, a török uralmat, a második világháború alatt a hitleristák pénzelte katonai puccsot is. 1950-ben azonban innen indult el tízezrekkel a Közel- Kelet egyik legnagyobb alijája. Azóta tart az elvándorlás, főleg a diktatúra önkénye miatt.

Napjainkra mintegy száz, szinte csupa idős zsidó maradt az országban. Vallásukat szabadon gyakorolhatják, külföldre utazhatnak; teszik ezt Izraelbe is – titokban. Az állam elleni blokád őket is sújtja, nemcsak az ellátási ne­hézségekkel, hanem, mint keres­kedőket: bezárult előttük a külföld beszerző és felvevő piaca.

Az NBC munkatársa, Jonathan Alpert interjút készített a bagdadi hit­község vezetőjével, rabbi Nadzsi Eliassal a hitközség irodájában – Szaddam Húszéin fényképe alatt. A tévériporter megtudta, hogy szombatonként össze­jön a minjan az 1943-ban felavatott, ma is kitűnően karbantartott nagy zsinagógában. Anyagi gondjaik nincse­nek, mert az eltávozottak nem érté­kesíthették ingatlanaikat, így azokat a hitközségre hagyták. Olyan jelentős bevételhez jutnak bérbeadásukból, hogy a közösségi célokra el sem tudják költeni. A rabbi tartózkodó magatar­tásából, nyilatkozata minden szavát hosszan fontolgató óvatosságából (pél­dául a kérdésre: „Szeretne-e Izraelbe látogatni”? adott válaszából: „Jeruzsá­lemet sok zsidó, keresztény, mohame­dán szívesen felkeresné…”) a riporter, s a néző arra a következtetésre juthatott, hogy az iraki zsidók élete örök mér­legelés, lehetőségeik latolgatása közepette telik el.

V. Gy.