Hídépítők

Ahogy a magyar illetékes látja kapcsolatainkat

Az alábbi interjú első öt percében kiderül: Varga Lászlóné, minisztériumi főelőadó nemhivatalnok (így egybeírva!) típus. Lelkesedése épp úgy hozzátartozik a lényéhez, mint az orvoshoz a sztetoszkóp. Több évi tapasztalat van mögötte. Francia szakos tanárként kezdte pályáját. Ezért érthető, hogy mikor a minisztériumba került, az afrikai országokat bízták rá. Bár, teszi hozzá, volt már távol-keleti referens is. De térjünk rá legújabb, ha szabad így fogalmaznom, művére.

Riporter: Talán először ismerkedjünk meg az újszülött nevével.

V. L.: Kulturális, Oktatási és Tudományos Csereprogram Magyarország és Izrael között. A megállapodás három évre szól. De sietve hozzátenném: ez a keretterv, vagyis a csereprogram nem tartalmazza tételesen az elkövetkező három év összes közös rendezvényét.

R.: Ha igaz, annak teljes felsorolása egy egész kötetre rúgna.

V. L.: Ebben semmi túlzás nincs. Az illetékes szervezetek, intézmények maguk munkálják ki és valósítják meg részleteiben ezt a tervet. Jómagam is olykor csak a sajtóból értesülök egyik-másik találkozóról, konferenciáról. De nekünk nem is célunk a magunk hivatalában koncentrálni a két fél egész tevékenységét, mert az csak bürokratikus mechanizmussá változtatna egy olyan nemes ügyet, mint a csereprogram.

R.: A szerződés, vagy maradjunk az eredeti nevénél, a csereprogram az elsőbbséget a tudománynak biztosítja. Az a kedvenc?

V. L.: Gondolom, nem szorul magyarázatra, az mindennek a motorja. De legalább olyan szerepet kap ebben az okmányban a kultúra, előkelő hely illeti meg az oktatást, következik a sport és az ifjúság, majd a média, a sort pedig a pénzügyi feltételek néven feltüntetett cikkely zárja. Nem lebecsülendő tényező manapság.

R.: Kaphatna az olvasó némi betekintést egy-egy területre?

V. L.: Nem is könnyű feladat elé állít. Nekem mind- egyik egyformán közeli, akárcsak az anyának a gyermekei.

De nézzük az első cikkelyt: a tudomány birodalmát. Ez a cikkely irányozza elő az egyetemek közötti együttműködést, tanár- és diákcserét, közös szimpóziumok rendezését. A témák felsorolására nincs itt mód, de egyet kiragadnék a sok közül: a rákkutatást.

R.: Folytassuk az oktatással?

V. L.: Ez a csereprogram egyik sarkalatos, perspektivikus része. Idézek az okmányból. Mindkét fél elősegíti az együttműködést az oktatás területén, beleértve a szakoktatást, valamint az alsóbb osztályok tanítási rendszerének és órarendjének számítógépesítését elősegítő képzés különféle oldalait.

Még ennél is messzibbre megy a szerződés a történeti és földrajzi tananyag kölcsönös megismerése céljából. Tankönyv kollekciót küldenek egymásnak, amit mindkét fél kommentál. Nem mindennap születnek ilyen, együttműködést szolgáló megállapodások.

R.: Máris nagy érdeklődés mutatkozik a debreceni nyári egyetem magyar nyelvű tanfolyama iránt és ugyanez áll a túlfélre is.

V. L.: Egy néhány szó erejéig elidőznék a kérdés mellett. Az Izraelben rendezett nyári egyetemeken szívesen látják vendégül magyar diákjainkat, akik számára mód nyílik a modern héber nyelv tanulására. A jeruzsálemi héber egyetem magyar tanszék felállítását is tervezik. Természetesen mindezzel együtt jár a megfelelő információ- és dokumentumcsere.

R.: Mekkora az érdeklődés az ifjúságcsere iránt?

V. L.: Alig győzzük az igényeket kielégíteni. Sokoldalú együttműködés van kibontakozóban. A cserék még a megállapodás létrejötte előtt beindultak.

R.: Kultúra, művészet?

V. L.: Csak címszavakban. Zene, tánc, színház, balett, sőt még folklór is, mindezt felöleli a keretmegállapodás. Ezek mindegyike gazdagítani fogja a két nemzet művészetét, tágítani látókörét, finomítani ízlését, kitekintést ad a világ más szférájába.

R.: Sok minden kimaradt?

V. L.: A múzeumok, az építészet, az archeológiái ásatások, amelyekben a magyar fél is részt kíván venni, és még folytathatnám a sort.

R.: Ezek nem rossz kilátások.