Hívatlan vendég
Hívatlan vendég
Meg vagyok sértődve. Általában csütörtökönként reggel szoktam megsértődni. Ez a hétnek az a napja, amikor a reggeli kávé mellett, álmomból ocsúdva felütöm a még nyomdaillatú Magyar Fórum legfrissebb számát. Olvasgatva a Csurka fórum legújabb dühöngéseit, ahol újra meg újra lezsidóznak, leliberálbolsiznak, így-úgy megfenyegetnek, mindig jóízűen megsértődöm.
Ez a csütörtök más volt. Fiam nem ment óvodába, feleségemmel is jól mentek a dolgok, így aztán úgy döntöttem, a Csurkahiszti ráér péntekig, de mert szeretek olvasgatni a reggeli mellett, elővettem a ma még szabadon megvásárolható Magyar Hírlap aktuális példányát. A negyedik oldalon ért a döbbenet. Susanne Riess-Passer osztrák alkancellár és sportminiszter, az Osztrák Szabadságpárt elnöke hazánkba látogat, a focihoz egyébként jól értő Deutsch miniszter meghívására. Fogadja őt diplomáciai kötelezettségből és nyilván jogászprofesszori érdeklődésből Mádl Ferenc köztársasági elnök, egyetemi tanár. Az alkancellár találkozik a nap során a focihoz jottányit sem értő Dávid Ibolya miniszter-asszonnyal. A hírt már eddig sem szerettem, hiszen Jörg Haider környezetének magas szintű akceptálása nem ízlésem szerint való, de hát ugye az országos érdek, meg a nagypolitika csupa bonyolult, macerás dolog, nemigen értek hozzá.
Meg aztán bízom is Deutsch miniszterben, jó párszor találkoztam vele kedvenc focicsapatom lelátóján, meg az egyetemen, s hát Prágában is milyen karakán volt, biztosan tudja, mi a jó nekünk. Aztán beleakadtam a hír gyöngyszemébe és elakadt a lélegzetem. A szélsőjobboldali, idegengyűlöletéről elhíresült Jörg Haider pártjának jelenlegi első számú vezére látogatást tesz a Dohány utcai zsinagóga bán.
Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy amikor a Szabadság-párt kormánytényezővé vált sógoréknál, Izrael visszahívta bécsi nagykövetét, a civilizált Európa zöme elszigetelni igyekezett az osztrák kormányt, és az SS-veterán találkozók bajtársias szónoka, Jörg Haider barátai előtt becsukódtak a nyugati világ kapui. Ám a minap kitárultak a Dohány temploméi.
Telefonálni kezdtem, hívtam a Hitközséget, a Szombat szerkesztőséget, sőt apámtól is érdeklődtem, hátha ő tudja, hogy a fenében van ez. Pár óra múlva barátaimtól a következőket tudtam meg. Az osztrák követség, kormányának sportminisztere számára kért időpontot, a Síp utca felelős és idegen nyelvek iránt fogékony egyik vezetőjétől. A bejelentkezést követő, de látogatást megelőző három hétben a Hitközség részéről eljáró személynek nyilván méltányolható, szoros elfoglaltságában nem volt módja, hogy a miniszter-asszony pártállását beazonosítsa. Így aztán udvariasan, mondhatni szolgálatkészen kísérte végig az előkelő látogatót a templom falai között. Engem bizony megrázna a hír, ha a New Yorki Emanuel zsinagógában, az ottani zsidó közösség vendégeként, a francia Nemzeti Front elnöke, Le Pen ütné el szabadidejét, nekem bizony borsózna a bőr a hátamon a csalódottságtól, ha Jörg Haider Jeruzsálemben a Siratófalnál, haszid kísérők gyűrűjében gyömöszölne személyes levélkét a fal réseibe. Engem bizony vérig sért, hogy Susanne Riess-Passer-t a MAZSIHISZ a vendégének tekinti, gondolom, udvariasan szót vált vele, ahelyett, hogy becsukná előtte a magyar zsidó élet kapuit. Persze, a tudatlanság nem bűn. A jövőre nézve szeretnék stratégiailag megfontolható javaslatot tenni. Ha esetleg a Kozma utcai temetőben kérne túravezetést a szintén alig ismert, MIÉP nevű politikai képződmény valamelyik, a magyar zsidó kultúra iránt ugyancsak fogékony és érdeklődő pártszolgálatosa, mielőtt habozás nélkül, vendégszerető szívvel fogadnák őt, kérem, kérjenek gondolkodási időt és tájékozódjanak. Fontolják meg kellő empátiával és alapossággal, hogyan érinti egy-egy ilyen találkozó, udvarias gesztus azt a közösséget, amelyet képviselnek.
Mély és őszinte meggyőződésem, hogy megértőnek, sőt, barátságosnak kell lenni, minden, a humanizmus talaján álló vallás, ideológia, kultúra hívével, képviselőjével, legyen az illető zsidó, keresztény vagy muzulmán, politikailag azonosítsa magát jobbról balra bárhol, de a következetes nyitottság csak akkor hiteles, ha ugyanilyen eltökéltséggel zárkózunk el minden radikális, szélsőjobboldali, gyűlöletet keltő párttól, mozgalomtól. Le Pentől Csurka Istvánon át Gheorge Funarig, egészen, bizony, Susanne Riess-Passerig.
Hevesi Dániel
Címkék:2001-12