Hét évtized két kötetben

Érdekes munka jelent meg két kötetben az MTA Filozófiai Inté­zet kiadásában, vallástudományi tanulmányok láncszemeként. Cí­me is utal átfogó tartalmára: Hét évtized a hazai zsidóság életében.

Szerzői nagyrészt a Jogtudo­mányi, illetve Filozófiai Intézet­nek olyan fiatal munkatársai, akik­től még nem olvashatott ilyen tár­gyú tanulmányokat az érdeklődő közönség. Ennek ellenére írásaik nagy tárgyi alapossággal, a meg­lévő adatok jó felhasználásával, filológiai jellegű jegyzetekkel el­látva foglalkoznak a témával, új ismereteket is nyújtanak.

Lendvai L. Ferenc bevezetése összegezi az ún. zsidó kérdés általános történetét, különös tekintettel századunk Európájára.

Bányai László – Kis Anikó be­vezetése magyar földre helyezi a vizsgálódást. Kár, hogy a tulajdonképpeni történelmi tényanyag viszonylag kevés helyet kap.

Zeke Gyula ellensúlyozva ezt, három tanulmányában a hitköz­ségek kiépülésétől a vészkorszak kezdetéig tekinti át a magyar zsi­dóság történetét. Sok adatot, sta­tisztikát mellékel erről a fontos időszakról, amelyet sokan haj­lamosak a „virágkornak” tekin­teni. Rövidebben foglalkozik az 1895-ös egyházpolitikai törvé­nyekkel. Ekkor – a törvények megszületését kísérő küzdelem során – nemcsak a főpapság egy része és a főúri körök ellenez­ték a zsidók teljes egyenjogúsí­tását, hanem az ekkor még szám­szerű többséget alkotó zsidó or­todoxia is. Hitközségi körökben élt a félelem, hogy a polgári anya­könyvvezetés bevezetését esetleg vallástalansági hullám követi. Ezt a félelmet a statisztikák nem iga­zolták, nem csökkent a rabbik előtti házasságkötések, illetve zsidó névadások száma. Zeke Gyu­la tanulmányaiban jóval többet foglalkozik a hazai közéletben sze­repet vállaló neológ zsidósággal, mint a hagyományhű rétegekkel.

Csorba László figyelemre mél­tó tanulmányában vitathatóan „a világ legnagyobb izraelita hitközségeként” aposztrofálja a pestit. Varsóban és Ogyesszában nagyobb volt a zsidó közösség, nem is szól­va New Yorkról. Csorba külön terjedelmes fejezetet szentel a magyarországi cionizmusnak. Tanulmánya tárgyidőszakában a hú­szas-harmincas években a mozga­lom már szép sikereket könyvel­hetett el – nemcsak a hatóságok, hanem szinte minden zsidó hiva­talos fórum üldözése ellenére. Nagy erénye az írásnak a kor zsidó sajtójának alapos vizsgá­lata. Meglepően keveset ír a nu­merus claususról, amely húsba vágó problémája volt a tanulmány címében említett zsidó szellemi életnek. Sem a megalázó száza­lékokról, sem az Európa szerte híres-hírhedt „életveszélyes” ma­gyar egyetemekről, sem az ameri­kaiak által finanszírozandó külön zsidó egyetem tervéről, amelyet Haller kultuszminiszter vissza­utasított nem olvashatunk a ta­nulmányban. Helytállóak az etni­kum gyors és látványos magya­rosodásáról tett megállapításai, kár, hogy ezeket a szerző idő­ben előbbre hozza. A második kötet a vészkorszak és a hanyat­lás idejével foglalkozik.

Bihari Péter a zsidótörvények­től a deportálásig terjedő idősza­kot tárgyalja, a prefasizmustól a nyílt fasizmusig, az ég elborulásától a vihar kitöréséig. Hiányt pótol, hogy részletesebben fog­lalkozik az orthodox zsidósággal. Tévedés viszont, hogy a galíciai bevándorlók általában a chaszidizmus hívei lettek volna. Ez az irányzat csak néhány észak-ma­gyarországi hitközségben volt irányadó. A korabeli sajtót ta­nulmányozva nem érthetünk egyet azzal az állításával sem, hogy a cionizmus magyarországi alapítói és vezetői jórészt a „galiciánerek” köréből kerültek ki. Épp ellen­kezőleg: a vallási élettől, a szer­tartásoktól eltávolodott zsidó ér­telmiségiek egyik útja volt a kez­deti cionizmus.

Rendkívül érdekes a felekezet változtatások elemzése. Bihari Péter szól a kivándorlásokról is, nem eléggé bizonyítva azt, hogy a tényleges veszély bekövetkez­tekor már nemigen lehetett ki­vándorolni. Meg kell jegyeznünk a munkaszolgálat bevezetése kap­csán, hogy ez az intézmény erede­tileg még nem irányult kifejezetten a zsidók ellen. Inkább a hatalom által nem felfegyverezhetőnek vélt rétegek háborús célokra való felhasználását célozta. Pl. 1990-91-ben a munkaszolgálatos alakulatok még újságokat adhattak ki, amelyek többé-kevésbé hasonlóak voltak a kor katonai sajtóorgánumaihoz. Csak később vált a munkaszolgá­lat a halál előszobájává, „mozgó vesztőhellyé”, főleg a zsidók számára.

A német megszállással és a deportálások megkezdésével zárul Bihari Péter tanulmánya. A szer­ző érdeme, hogy még erről az annyiszor tárgyalt tragikus idő­szakról is tud újat mondani. Fi­gyelme kiterjed az olyan a szó szoros értelmében vett aprósá­gokra, mint a Magyar Zsidók Lap­jának jellemző apróhirdetései 1999 tavaszán.

A második kötet befejező ta­nulmányai viszont annál kevésbé feldolgozott időszakot érintenek: az 1995-től jelen korig terjedő éveket.

Csorba László „Izraelita fele­kezeti élet Magyarországon a vész­korszaktól a nyolcvanas évekig” c. könyv-terjedelmű munkája a demográfiai helyzettől a felekeze­ti ügyeken át a korabeli zsidó élet tág horizontját vetíti az ol­vasó elé. Különösen érdekes a koalíciós időszakban a hitközsé­gi vezetés pálfordulásának ábrá­zolása, hogyan váltak az addig konzervatív és irredenta veze­tők baloldalivá és átmenetileg cio­nista baráttá. Figyelemre méltó az 1999-es fordulat leírása, a kor­látozás és a szinte túllihegően lelkes együttműködés kialakulá­sa. Talán legalaposabb része a tanulmánynak az 1959 utáni idő­szak bemutatása. A felekezeti élet szabadabb lett – de csak mint egyházi-vallási tevékenység. Az 1967-es izraeli hat napos háború után a cionizmus elleni kampány magyarországi jelentkezéséről ta­lán először olvashatunk ilyen rész­letes és szókimondó elemzést.

Tamási Györgyi: „Zsidó szelle­mi élet Magyarországon 1995 után” c. tanulmánya zárja a könyvet. Nagyon jó összefoglalását nyújt­ja a felszabadulás utáni helyzet­nek. Idézi Scheiber Sándor 1997-es meghatározását a zsidó tudományos tennivalókról Magyarországon.

Sajnos az általa kitűzött hat alapvető feladatból nagyon-nagyon kevés valósulhatott meg azóta is. Tamási Györgyi terjedelmes jegyzetanyaga is bizonyítja felké­szültségét. Ha tekintetbe vesszük, hogy ez ideig milyen kevés magyar zsidó történelmi munka jelent meg egyáltalán, akkor különösen érté­kelnünk kell ezt a fontos és hézag­pótló művet. Sajnálatos, hogy a két kötetes munka nem került könyvárusi forgalomba, csak az ELTE Bölcsészkarán lehet hozzá­jutni.

Dr. Róbet Péter