Helyettes szégyenlő

Nem értek egyet Komoróczy Géza professzorral, ha az Új Élet 1992. december 15-i száma 3. oldalán közölt idézet szerint a Sipos András és Virág Teréz Röppentyű világ című tévéfilmjében ábrázolt véleményem szerint „marranus identitású” család magatartását a „zsidó élni akarás nagyszerű példájáéként aposztrofálta. De mélyen szégyenlem magam vitapartnere, a tel-avivi Naftali Kraus alpári stílusú, otromba hangú s főként rosszindulatú támadása miatt, melyet a filmmel kapcsolatos szóváltás leple alatt intézett az ÉLTE Bölcsészettudományi Kar Hebraisztika és Asszíriológia Tanszékének és az MTA Judaisztikai Kutatócsoportjá nak vezetője ellen. Nem bocsátkozom a film elemzésébe, pusztán egy goromba rágalom gyökereihez kívánnék gyomirtót szórni.

Kétségtelen tény, hogy a vegyesházasság a zsidó hagyomány szempontjából elutasítandó, s szociológiai tapasztalatok támasztják alá az asszimilációs folyamatban játszott szerepét. Kraus azonban láthatóan csúsztat, amikor a vegyesházasság kapcsán Komoróczyra utalva így ír: „Aki ezt propagálja, aki ezt elfogadhatóvá, szalonképessé teszi, pláne ha piedesztálra emeli az a zsidóság ellensége. Még ha barátnak is mutatja magát. ” A végső, sommás, vagdalkozóan durva ítélet és megbélyegzés előtt nem vetíti verdiktjét a tényekre. Mert Komoróczy csupán elemezte-értelmezte a folyamatot netán integrálni javasolta a zsidóság körébe a vegyesházasságbeli partnert, s így éppen a zsidó fennmaradás esélyeit latolgatta, korántsem „piedesztálra emelve” a vegyesházasságot.

Bár tévednék, de azt hiszem, zsigeri düh mozgatja e cikk szerzőjének tollát. A gój ellen érzett gyanakvó ellenszenv s a szakmai kvalitás iránti féltékenység. (Sajnálatos az egybeesés az Új Élet ugyané számában közölt ízléstelen reflexióval, a Holt nyelv-e a héber? vita újabb áldatlan epizódjával [Holländer György olvasói levele a 4. oldalon], melyben a cikkíró célpontja talán ugyancsak a fenti érzelmektől hajtva szintén Komoróczy Géza.)

A magyarországi zsidó közösség sorsáért aggódóknak és tenni kívánóknak fel kell(ene) ismerni: a zsidó tudomány, oktatás és kultúra súlypontja pillanatnyilag kívül esik intézményeink keretein. Ám a Komoróczy Géza vezette tanszék és kutatócsoport az egyetemes tudományon túl a honi zsidó jövőt is szolgálja (már ha ez szempont vitapartnereinek), amikor e sivatagi időt áthidalva hebraistákat, zsidó történettudományi szakembereket stb. képez. Fájhat, hogy nincs zsidó szellemi elit, okozhat féltékenységet, hogy aki tudósa a judaicának, itt és ma gyakran kívül esik a zsidó közösségen. De azt feltételezni, akár nézetkülönbség esetén, hogy ellenség, jó esetben is vétkes tévedés.

Márai Sándor írta 1944-ben a sárga csillagok láttán: „Szégyen élni. Szégyen a napon járni. Szégyen élni. ” Most én szégyenlem magam.

Ha valaki nem tudná, a diszkrimináció és a hülyeség internacionális.

Én pedig nem tudom, hogy Komoróczy Géza vitapartnerei hogy tudják tiszta lélekkel imádkozni a Smone Eszrében: „Völámálsinim ál-töhi tikvá ”, vagyis: „A rágalmazóknak ne legyen reményük”…

Szántó T. Gábor