Hatmillió Jób kiáltása

Izraelben sokan tanulnak művészeti iskolákban az éret­tebb generáció tagjai közül. Az az elszántság, mellyel a napi munkájukban helytálló családanyák és apák dédelgetett ál­maik megvalósításába belevágnak, félresöpri az életkorból származó rossz beidegződéseket. Többnyire éppen azok a megpróbáltatások, melyek korlátozták lehetőségeiket, kész­tetik őket az önkifejezésre. A többéves idegaszaló stúdiu­mokat megkurtítva indulnak el egyéni utakon.

Az életrajz tanúsága szerint Sara Atzmon hat gyereket nevelt. 49 évesen beiratkozott egy művészeti szabadiskolá­ba, de tanárai hamarosan eltanácsolták. Egyéni látásmódját féltették az akadémikus jellegű tanulmányoktól.

Saját bevallása szerint egy magyarországi turistaút, a szembesülés azzal a 11 éves Gottdiener Sárával, aki 1944-ben ott állt az Auschwitz felé induló halálmenetben, késztette megnyilatkozásra. Végül is Bergen Belsenbe érkezett meg, így elkerülő Mengele doktor halálosztó kezét, mely szülőfa­lujának, Hajdúnánásnak és a környékbeli falvaknak zsidó lakóit a krematóriumba küldte. Sára arra ítéltetett, hogy tu­dósítson.

A Goldmark-teremben kiállított szuggesztív erejű, kiérlelt alkotások alapján joggal gondolja a néző, hogy egy nagy ívű művészpálya delelőjén álló alkotóval találkozik. Technikai­lag japánosan könnyed ecsetrajzai egy digitális készüléknél érzékenyebben követik a tudat rezdüléseit. Az egyszerű technika, a könnyed ecsetkezelés súlyos mondanivalót hor­doz. A már-már írásjelekké lemeztelenített jelekből ember­tömegek állnak össze, melyeket Eizenstein-i biztonsággal mozgat. Képei nyersek és kifejezőek. A holocaust borzalma­it ábrázolja a valóságon felülemelkedő látomásokban. Vágó­híd című képén a halálba menetelő embersorokat a magas­ból láttatja, ahonnan talán, Isten nézi az áldozatot. Hatmil­lió Jób kiált a mélységből az Örökkévalóhoz. Minden négy­zetcentiméternek súlya és jelentősége van. Ecsetkezelése in­dulatos, expresszív, félelmetes, mint a lávafolyam meg­annyi apró tűzcsóvája. Izrael őrzője című képén vádolja Is­tent, aki aludt, s nyáját farkasokra bízta. Mások évek, évti­zedek fárasztó anatómiai tanulmányai után jutnak (ha jut­nak), a tömegábrázolásnak arra a szintjére, melyre őt kész­teti a belső izzás.

Sara Atzmon képei feledtetik a kései indulás terhét. Fia­talosság és férfias erő rejlik ebben a gyenge asszonyban, aki az alkotás szüneteiben gyermekeihez, unokáihoz vonul vissza. Budapesti kiállítása jelentős állomás. A 11 éves kis­lány, aki a Moszád Alijával Bergen Belsenből került az Or­szágba, most szembesül szülőföldjével, ahonnan stációi felé elindították. (Goldmark terem, május 12-26.)

N. N.