Haszid történetek

A paraszt a patak partján

Mesélik, hogy amikor Izrael ben Eliezer rabbi Kosilovic faluban élt, általában a patakban tett eleget a rituális fürdő követelményeinek. Ha pedig beállt raj­ta a jég, egy helyen léket vágott és ott merítkezett meg. Egyszer észrevette őt egy paraszt, akinek a közelben állt a kunyhója, amint a jég közé szorult lá­bát éppen kirántja, a bőre fölhasadt és a vér mindent elöntött. Ettől kezdve a paraszt mindig figyelte a Bálsémet és szalmát készített oda neki, hogy arra léphessen. A rabbi egyszer megkérdez­te tőle: – Mi szeretnél leginkább lenni: gazdag, öreg, avagy a falu bírája volnál inkább? – Rabbi úr – mondta a paraszt -, mindegyik jó nekem. – A rabbi meg­hagyta neki, hogy építsen egy fürdő­házat a patak partján. Hamarosan híre járt, hogy a paraszt beteg felesége megfürdött a patakban és kigyógyult a bajából. A gyógyító hatású víz híre el­terjedt, hamarosan a doktorok is érte­sültek róla, és sikerült a kormánynál el­érniük, hogy zárják be a fürdőt. Idő­közben azonban a patak partján élő parasztembernek sikerült szert tennie némi vagyonra, és megválasztották bí­rónak. Naponta fürdött a patakban és magas kort ért meg.

Ima útközben

Egy haszid, aki Meszbizsbe tartott, hogy az Engesztelés napját a Bálsém közelében töltse, valamely közbejött akadály miatt még mindig jó távol volt a várostól, holott a csillagok már fel­jöttek. Legnagyobb bánatára a mezőn volt kénytelen imádkozni. Amikor ün­nep után Meszbizsbe ért, a Bálsém kü­lönös örömmel és barátsággal fogad­ta. – Imád magasba emelte a mezőn heverő összes imát – mondta neki.

Az ötvenedik kapu

Báruh rabbi egyik tanítványa mestere megkérdezése nélkül Isten lényegének kutatásába fogott, és egyre mélyebbre jutott vizsgálódásában, mígnem hatal­mába kerítette a kétely zavara, és me­gingott addigi bizonyosságában is. Amikor Báruh rabbi észrevette, hogy növendéke már nem keresi fel, mint korábban szokta, elutazott hozzá, vá­ratlanul megjelent a szobájában és megszólította: – Tudom, mi rejtezik a szívedben. Áthaladtál az értelem öt­ven kapuján. Az ember egy kérdéssel kezdi, gondolkodik, töri a fejét, megta­lálja a helyes választ, és megnyílik előt­te az első kapu, amely egy újabb kér­déshez vezet. Annak is végére jársz, rá­találsz a megoldásra, felnyitod a máso­dik kaput – és már egy új kérdésre me­redsz. így tovább, mind mélyebbre ha­tolsz, míg el nem jutsz az ötvenedik ka­puhoz. És ott szembetalálod magad azzal a kérdéssel, amelyhez egyetlen ember sem jut el, hiszen ha ismerné va­laki, a választás többé nem létezne. Ha azonban tovább merészkedsz, a mély­ségbe zuhansz. – Vissza kell tehát tér­nem a kezdetekhez? – kiáltott föl a ta­nítvány. – Nem visszafordulsz, ha meg­fordulsz – mondotta Báruh rabbi -, az utolsó kapu túloldalán állsz majd, hit­tel eltelve.

Rácz Péter fordítása

Részlet Martin Buber Haszid történeteinek az Atlantisz Könyvkiadónál (1052 Bp., Gerlóczy u. 4.) hamarosan megjelenő teljes kiadásából. A könyv a kiadónál előjegyezhető.