Hászid történet

Reb Volf szentföldi utazása

Reb Volf Kicesz, a szent Báál-Sém tanítványa, a Szentföldre akart egyszer utazni. Fölkereste mesterét, hogy búcsút vegyen tőle. Báál-Sém megáldotta az út előtt, és azt mondta neki: – Reb Volf, legyél óvatos ab­ban, amit mondasz, és fontold meg, hogy mit válaszolsz!

Reb Volf Kicesz hajóra szállt és útnak indult. A hajó néhány órára horgonyt vetett egy szi­getnél. Az emberek kimentek a partra, hogy különféle élelmi­szereket és italokat vásárolja­nak, és hamarosan visszatérek. Reb Volf Kicesz is kiment a part­ra, hogy mennél áhítatosabban mondhassa el az imáját. És olyan sokáig imádkozott, és annyira magába szállva, hogy teljesen meg­feledkezett a világról, és a hajó nélküle folytatta útját. Csak amikor befejezte az imáit, nézett körül Reb Volf, és látnia kellett, hogy ott maradt egyedül.

Meglátott egy keskeny gyalog­ösvényt, azon elindult. Az ösvény egy házhoz vezette. Belépett, és odabent a szobában egy öreg zsidót talált. .

Az aggastyán köszöntötte, és ezekkel a szavakkal fordult a jö­vevényhez:

• Reb Volf, mitől ilyen szomorú?

Reb Volf Kicesz válaszolt:

• Hogyne volnék szomorú, hiszen elment a hajóm, és itt ma­radtam egyedül a szigeten.

És az aggastyán ekképpen vi­gasztalta:

• Reb Volf, legyen egészen nyugodt! A szombatot kegyelmed nálam fogja tölteni. Szombat el­múltával érkezik egy másik hajó, és az el fogja vinni. Fürdőről és imaszobáról én gondoskodom magának.

És úgy is lett. Reb Volt Ki­cesz ott töltötte a szombatot, és vasárnap érkezett egy másik ha­jó, ami kikötött a szigetnél.

Reb Volf Kicesz a kikötőbe ment, ahova az aggastyán elkí­sérte. Reb Volf tartott tőle, hogy ez a hajó is nélküle megy majd el. Az aggastyán azt mondta ne­ki:

• Reb Volf, elfelejtettem meg­kérdezni magától, hogy megy a zsidóknak a maga országában?

És Reb Volf, akinek még min­dig a hajó okozta a legfőbb gond­ját, kurtán válaszolt az aggastyánnak :

• Isten nem hagyja el őket!

Azzal felszállt a hajóra, a hajó pedig kihajózott a nyílt tengerre.

Amikor a hajó már egy jókora utat megtett, Reb Volfnak lelki­ismeret-furdalása támadt, amiért az aggastyánnak annyira meg­gondolatlan választ adott, és eszé­be jutottak mesterének, a Báál-Sémnek a szavai, amiket útravalóul adott neki: „Miért nem me­séltem az aggastyánnak arról a nagy nyomorúságról, amiben az országomban a zsidók élnek? De hát ami megtörtént, az megtör­tént.” És Reb Volf Kicesz úgy döntött, nem folytatja útját a Szent­földre, hanem visszatér a Báál-Sémhez.

Visszautazott és fölkereste a Báál-Sémet. A szent rabbi, miu­tán köszöntötte őt, a következőket mondta :

– Az az aggastyán, akit lát­tál, az a mi Ábrahám atyánk volt. A szent ősatya minden áldott na­pon az Úr elé lep és megkérdezi: „Világ Teremtője, milyen az én gyermekeim sorsa?” És a Terem­tő így válaszol neki: „Nem hagyom el őket. És ha erről meg akarsz bizonyosodni, akkor tudd meg, hogy Reb Volf Kicesz hamarosan a Szentföldre fog utazni. Ő be­csületes ember, és őt megkérdez­heted.” Ha te a mi Ábrahám atyánk­nak meséltél volna arról, hogy gyermekeinek milyen szenvedéseket kell megélniük a számkivetettségben, akkor minden zsidó számára eljött volna a szabadulás. Te azon­ban megfeledkeztél a tanácsomról, s ezért a számkivetettség szenve­dései még tovább is tartani fognak.

Az Úr – áldassék a Neve – vajha mennél hamarabb könyörül­ne rajtunk. Ámén.

Jólesz László fordítása