Haszid szappanoperától a McDonald’s Bábeléig

Haszid szappanoperától a McDonald’s Bábeléig

Hallott ön már olyan konferenciáról, melyen or­todox és konzervatív rab­bik, szekuláris professzo­rok éppúgy előadást tarta­nak a Bibliáról és a rabbinikus irodalomról, mint a holokausztot és Izrael té­máját idejétmúltnak tartó homoszexuális újságíró?

Utóbbi egy trendi zsidó életmódmagazin szerkesztője, aki sajátos, „különc-meleg-zsidó” teológiájáról beszél, amelyben buddhizmus és zsidó misztika keveredik baloldalisággal, egy történész pedig a zsidók „úttörő” szerepéről értekezik az amerikai pornóipar kialakulásában, internetes honlapokkal illusztrálva eszmefuttatását. (Ha kíváncsi ez utóbbi írására, rövidesen olvashatja lapunkban.)

Elképzelhetőnek tartja, hogy ugyanazon a rendezvényen, amelyen zsidó médiaszakemberek Izrael kom­munikációs stratégiájának fejleszté­sét szorgalmazzák az európai média anticionizmusba bújtatott zsidóellenességével szemben, mások az Egye­sült Államok iraki szerepvállalását és Izrael jobboldali kormányát bírálják, és túlérzékenységgel magyarázzák az antiszemitizmussal kapcsolatos fel­vetéseket – ám egyaránt megbecsült előadói a rendezvénynek?

Hallott már rabbit és imámot barát­ságosan beszélgetni több száz hallgató előtt?

Látott már olyan stand up comedy-t, melyen az előadó a zsidóságon, tórai parancsolatokon, sőt azon a rendezvé­nyen tréfálkozik, amelyen szerepel, és ezer zsidó nevet a viccein?

Járt valaha zsidó hip-hop koncerten?

Gondolta volna, hogy Izraelben egy újonnan létrehozott, zsidó tévécsatorna, mely a tradicionális értékek popularitására törekszik, haszidokról szóló teleregényt sugárzott huszonhat részben, s az író az izraeli külügyminisztérium angol származású, modern ortodox jogásza?

Eszébe jutott valaha, hogy az iparo­sodás, a magántőke, az elidegenedés ellen Isten lépett fel először, amikor elpusztította Bábel tornyát, s hogy a McDonald’s fémjelezte globalizációs „világkultúra” korunk Bábele?

Tudta, hogy van olyan zsidó kultu­rális rendezvény, amelyre 2000 ember gyűlik össze Angliában, sokan kül­földről, egy egyetemi campuson, hogy dacolva a hideg miatt kabátban elfo­gyasztott angol, kóser, vegetáriánus étkezések együttese okozta megpró­báltatásokkal, öt napon át, közel 300 előadó jóvoltából majdnem 700 előadás, szeminárium, felolvasás, ve­títés és koncert közül válogathasson?

*

A Limmud huszonnégy évvel ezelőtt indult útjára (nyolcvanan vettek részt az első találkozón), hogy azóta évről évre megrendezzék Angliában minda­zok számára, akiket érdekel a zsidó vallás, történelem és irodalom, zene, néprajz, misztika, és minden, ami zsi­dó. A 2004-es tanulmányi hetet Notthinghamben, mint mindig, december utolsó hetében rendezték, 150 önkén­tes hónapokon át tartó szervezői köz­reműködésével, 500 fontos részvételi díjjal, ami nemcsak azt jelzi, hogy vaskos ára, hanem azt is, hogy komoly presztízse van a rendezvénynek. Gye­rekprogramoktól a fogyatékosokról szóló előadásokig mindenre kiterjed a szervezők figyelme, s a látogatók élet­kora között is jelentős, úgy hetven éves az amplitúdó. Itt senki nem szé­gyell nyugdíjasként hébertanfolyamot kezdeni, mint ahogy nem botránkoznak meg azon sem, hogy talmudi rab­bik között halálos szerelem is szövődhetett. Nyugat-Európában va­gyunk, ahol a felvilágosult gondolko­dás mellett él, sőt újjáéled a tradíció, és persze sem a nácizmus, sem a kom­munizmus nem okozott olyan veszte­ségeket a zsidó közösségnek, mint Eu­rópa keleti felén.

Magyar-zsidó szemmel nézve, a szervezés professzionalizmusa és a különféle nézeteket vallók megférése mellett az volt a különleges élmény, hogy a rendezvényen egy sokarcú, virágzó, szabad és demokratikus kultú­ra benyomását keltette a zsidóság. Sokarcú, mert az irányzatok termé­szetes egyenrangúságban, hasonló ér­vényességgel és intellektuális tekintéllyel jelentek meg egymás mellett. Virágzó, mert az élet áll a centrumá­ban, s a holokauszt-téma kevéssé nyomja rá bélyegét a rendezvényre, igaz, a közönség körében is kevesen vannak, akik túlélők, vagy túlélők utódjai, akiknek meg kell küzdeniük örökségükkel. Demokratikus, mert nem „hivatásos szakzsidóság” (nem kizárólag rabbik) állnak szemben a teljesen laikus közönséggel, hanem viszonylag széles körben elterjedt zsi­dó ismeretanyaggal rendelkező intel­lektuális elit osztja meg ismeretét a még szélesebb közönséggel, mely szintén nyitott, érdeklődő, zsidósága fontos szerepet játszik identitásában és nem szégyell felnőttként sem kér­dezni, ami a zsidó kultúra lényegéhez tartozik. Itt nem szégyen, hanem büszkeség a zsidóság, ám korántsem önmagáért való, dagályos és üres na­cionalizmus. Nem is exkluzív klub, mely a kívülállókkal szemben, sebzettsége miatt, pusztán véd- és dacs­zövetséget képez, hanem egy hihetet­lenül gazdag kultúra tudatosan, nyíl­tan és felelősségteljesen vállalt – mert a mának, magunknak és a világnak is szóló, érvényes üzenettel rendelkező – öröksége. S hogy mitől szabad, a fentiekből talán világos: oldottsága és görcsmentessége miatt.

A konferencián magyarországi előadók, köztük e sorok írója is részt vett, felolvasott írásaiból. A Limmud más magyarországi résztvevői, akik immár több éve lelkes látogatói a programnak, s a magyar zsidó oktatás­ban kulcsszerepet töltenek be, mint megtudtuk, az angliai tapasztalatokon felbuzdulva, első ízben idén tavasszal terveznek a Limmud példájából me­rítő, hazai rendezvénysorozatot.

Ránk fér.

Szántó T. Gábor