Harry Kemelman: A rabbi pénteken sokáig aludt

Forrás: Litera

2007. december 12. Harry Kemelman: rabbi pénteken sokáig aludt (Konkrét Könyvek Kiadó, 2007. Fordította: Neumann Anna, 304 oldal, 2.999 Ft.)

Small rabbi afféle zsidó Columbo. Rosszul szabott zakóban és poros cipőben jár, a pénz értékéről semmi fogalma, nem ért a PR-hoz, és nem löki a sódert. Szóval nem az a trendi menedzser rabbi, amilyen mostanában az amerikai zsidó közösségekben dívik, inkább korszerűtlen figura, aki azt mondja, amit gondol, s annak még értelme is van. Nem csoda, hogy kis híján kirúgják az állásából, csak éppen történik egy gyilkosság, s kiderül, a tudós rabbi csavaros gondolkodásmódja mögött nagyon is használható tudás rejlik.

Harry Kemelman krimisorozatában a hét minden napjára jut egy gyilkosság, még szombatra is. De nem ez a legnagyobb találmánya, hanem Small rabbi figurája, akinek csendes humorában és kedvesen szórakozott bölcsességében az író zseniálisan ötvözi Chaim Potok érzékenységét Agatha Christie emberismeretével.

Részlet a kötetből:

Kilenc férfi ült az imaházban, és várt. Várták a tizediket, hogy elkezdhessék a reggeli istentiszteletet. Jacob Wasserman, az idős elöljáró, már feltekerte az imaszíjakat. David Small, a fiatal rabbi is megérkezett, bal karját kihúzta a zakójából, és inge ujját hónaljig feltűrte. A kis fekete tefilint, az imadobozkát a Tóra-idézettel a szíve mellé, bal felsőkarjára helyezte, az egyik imaszíjat hétszer alsókarjára és háromszor tenyere köré tekerte – ez az Úr nevének első betűit jelenti –, végül pedig középső ujjára, Istennel való szövetsége jeleként.

Ezután a másik imaszíjat az imadobozkával homlokára helyezte; az elsővel együtt ez a bibliai parancs szó szerinti teljesítését jelképezi: „És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt…”

A többiek, akik rojtos selyem imasálat és kis fekete sapkát viseltek, csoportokba verődve beszélgettek. Néha összehasonlították karórájuk állását a kerek falióráéval.

A rabbi már készen állt a reggeli imához, és fel-alá sétált a két padsor között, nem türelmetlenül, inkább mint az utazó, aki túl korán jött ki a pályaudvarra. Fülébe beszélgetésfoszlányok jutottak el: üzlet, család, gyerekek, nyaralási tervek és a baseballcsapat esélyei. Nem bűn-e a túlzott jámborság is? Ne élvezhetné-e az ember az élet jó dolgait, a család, a munka és a megszolgált pihenés örömeit? A rabbi még nagyon fiatal volt, alig harminc, és önkritikusa, így aztán folyton kérdéseket tett fel magának, hogy azokat is megkérdőjelezze.

Wasserman kiment, majd visszajött.

– Felhívtam Abe Reichet. Azt mondta, hogy tíz percen belül itt lesz.

Ben Schwarz, alacsony, kövérkés, harmincas, felpattant.

– Elegem van – morogta. – ha még hálásnak is kell lennem ennek a Reichnek, amiért vele összejön a minján, akkor inkább otthon imádkozom.