HÁROM TÖRTÉNET

Az ötvenedik ajtó

A mesbizi rabbi Bárukh egyik tanítványa elhatározta, hogy ki­kutatja Isten létezésének titkát, de elhatározásáról nem szólt mese­terének. Elmélkedésében egészen addig jutott, míg a kétségek kusza forgatagába nem került, s még az is összezavarodott szeme előtt, amit eddig tisztán látott.

Mikor rabbi Bárukh észrevette, hogy az ifjú egy idő óta elma­rad, holott eddig rendszeresen járt hozzá, elutazott abba a városba, ahol az ifjú lakott. Hangtalanul belépett kicsiny szobájába, és meg­szólította: „Tudom jól, mit rejtesz szívedben. Kitárult előtted az értelem mind az ötven ajtaja. Először csak egyetlen kérdésre keres­ted a választ, fontolgattad, míg rá nem jöttél a megoldásra, de az első ajtó: egy újabb kérdésre nyílt. Ekkor ezt is alaposan meggon­doltad, meglelted a választ, kinyitottad a második ajtót – s mögötte újabb kérdésre bukkantál. És ez így ment sokáig, egyre mélyebbre hatoltál a dolgok belsejében. Eladdig, míg föl nem tárult előtted az ötvenedik ajtó is. Ekkor szemben találtad magadat azzal a kérdés­sel, melyet senki emberfia nem ér föl, hiszen ha valaki is felelni tud­na rá, nem volna többé választás. De ha itt föladnád, nem akarnál továbbjutni, lezuhannál a szakadékba.”

„Vissza kell tehát fordulnom, térjek vissza utam kezdetéhez? – kiáltotta az ifjú.

„Nem térsz vissza” – szólt rabbi Bárukh, „ha megfordulsz: azon nyomban az ajtó túloldalán találod magadat, ahol a hit vár.”

Martin Buber

A kastély

Volt egyszer egy király, valaha, nagyon régen, aki építtetett magának egy csodaszép, hatalmas palotát megszámlálhatatlan sok teremmel, de a palotában egyetlen ajtó sem állt nyitva. Miután be­fejeződött az építkezés, kihirdették az országban, hogy minden főúr jelenjék meg a király színe előtt, aki az utolsó teremben trónol. Ám mikor a főurak beléptek, csodálkozva látták, hogy minden felől aj­tók tárulnak elébük, ahonnan kanyargós folyosók vezetnek a távol­ba, és ott megint ajtók nyílnak, majd újabb folyosók, s a megzava­rodott szem nem leli a célt.

Ekkor belépett a király fia. És ó azonnal megértette, hogy a sok­-sok tévút csupán tükörképe az egyetlennek, s az apja ott ül a terem közepén.

Franz Kafka

Rövid mese

„Ah”, mondta az egér, „a világ napról napra egyre szűkebb. Kezdetben oly széles volt, hogy féltem, továbbfutottam hát, és bol­dog voltam, hogy a távolban jobbra és balra falakat látok, de a vég­telen falak oly sebesen tartottak össze, hogy végül itt találtam ma­gam az utolsó szobában, melynek sarkában csapda vár, s már nem állhatok meg.”

„Csak meg kellett volna változtatnod az útirányt”, mondta a macska, és bekapta.

Schein Gábor fordításai