Harcok Izrael és a Hamasz között – Velük se, nélkülük se
Forrás: HVG
2008. március 05. / Keresztes Imre
Választás elé került Izrael: lerohanja a Hamász által ellenőrzött Gázai övezetet, vagy kezdjen párbeszédet a mozgalommal, amely nélkül lehetetlen békét kötni a palesztinokkal.
Palesztin holokauszt lesz, ha fokozzák az Izrael elleni rakétatámadásokat – fenyegetőzött Matan Vilnai védelmiminiszter-helyettes a múlt héten, izraeli politikustól szokatlan módon, a zsidók elleni náci népirtásra utaló kifejezést ugyanis nem szeretik más összefüggésben használni. A múlt szombat mindazonáltal úgy vonult be a palesztin történelembe, mint a legvéresebb nap az első intifáda 1987-es kitörése óta: a Gázai övezetben végrehajtott izraeli megtorló akciók során 61-en vesztették életüket. A múlt szerdától e hét elejéig tartó izraeli támadásokban pedig összesen több mint 110 palesztin halt meg – köztük nagy számban nők és gyermekek.
Az erő túlzott alkalmazásaként az ENSZ által elítélt izraeli csapást az váltotta ki, hogy a Gázai övezetet uraló Hamász az utóbbi hetekben új fejezetet nyitott a konfrontációban. Külföldről beszerzett, szovjet katyusákhoz hasonló rakétákat zúdított a 120 ezres Askelon városra, amelynek központját is találat érte. E rakéták nemcsak messzebbre hordanak, de pusztítóbbak és pontosabbak is a palesztin kovácsműhelyekben összeeszkábált Kasszám nevű, eddig használt eszközöknél, amelyek 2000 óta – főként az övezethez közeli Szderot városban – összesen 13 halálos áldozatot szedtek.
A Hamász is elszántnak tűnik: a harmadik intifáda elindításával fenyegetőzik. Avi Dichter izraeli belbiztonsági miniszter szerint az iszlamista mozgalom sokkal erősebb, mint 2005-ben, amikor a zsidó állam – a két éve kómában lévő Ariel Saron “egyoldalú leválás” politikájának jegyében – békemegállapodás nélkül vonult ki a Gázai övezetből. Az 1987 decemberében – az izraeli rakéta által 2004-ben megölt Ahmed Jaszin sejk által – alapított Hamász két éve megnyerte a parlamenti választást, tavaly júniusban pedig egy mini polgárháború során kiverte a Gázai övezetből riválisát, a világi Fatahot.
A Hamász és más militáns szervezetek palesztin források szerint 35 ezer fegyverest tudnának mozgósítani egy esetleges izraeli invázió ellenében, rakétáikkal pedig mintegy 250 ezer izraelit fenyegetnek. A mozgalom hajlandónak mutatkozott a tűzszünetre, de cserébe azt követelte, hogy Izrael állítsa le katonai akcióit a Gázai övezetben és Ciszjordániában, valamint oldja fel a szigorodó gazdasági embargót, amely súlyos nehézségeket okoz a tengerparti sávban gyakorlatilag bezárva élő 1,5 millió palesztinnak.
Izrael még a látszatát is kerüli azonban, hogy párbeszédet folytasson a mozgalommal, és lazítson annak nemzetközi elszigeteltségén. Ha a Gázai övezetben nyugalom és béke lenne, és megnyílhatnának a kereskedelmi útvonalak Izrael és Egyiptom felé, a Hamász népszerűsége minden bizonnyal nagyot nőne a Fatahhal szemben. Csakhogy Izrael és a Nyugat a Ciszjordániát kormányzó Mahmúd Abbász palesztin elnököt és az általa vezetett Fatah mozgalmat támogatja, nem a Hamászt.
Abbász azonban vasárnap felfüggesztette az Izraellel folyó párbeszédet, az amúgy is népszerűtlen elnök ugyanis nem ülhet úgy tárgyalóasztalhoz, mintha semmi sem történne Gázában. Valóra vált az USA által szervezett tavalyi annapolisi közel-keleti békekonferencia után hangoztatott aggodalom, miszerint a Hamász az erőszak eszkalálásával és az izraeli megtorlások kiprovokálásával bármikor alááshatja a Fatah és a zsidó állam közti párbeszédet. Egyre nyilvánvalóbb: Izrael képtelen békét kötni a megosztott Palesztinával.
Komoly dilemma elé került Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter, aki a hét elején Izraelben tárgyalt. Ha a Hamász elleni katonai fellépés kiterjesztésére bátorítja Izraelt, hogy megdöntse a mozgalom hatalmát, könnyen olyan helyzet állhat elő, mint a libanoni Hezbollah elleni 2006-os izraeli háború után. Akkor a síita mozgalmat a nagyszabású izraeli offenzíva során sem sikerült megtörni, és a sok civil áldozat miatt az egész nemzetközi közösség elítélte a zsidó államot. Most is aligha jelentene megoldást a Gázai övezet megszállása, a Hamász katonai infrastruktúráját szakértők szerint a Közel-Kelet legerősebb hadereje sem tudná felszámolni, ráadásul a mozgalom Ciszjordániából öngyilkos merénylők tucatjait vezényelheti izraeli területre. Talán épp erre utalt, hogy a néhány hete Dimonában elkövetett kamikazeakció volt évek óta az első, amelyet a Hamász magára vállalt.
Rice másik alternatívája, hogy valamiféle dialógusra biztatja Izraelt. Ez viszont legitimálná az USA és az EU által terroristának tartott Hamászt. A mozgalom nem hajlandó elismerni Izrael jogát a létezésre, és az erőszakról sem akar lemondani. Ráadásul egy Izrael és Hamász közti tűzszünet tovább gyengítené Abbász helyzetét, azt a látszatot keltve, hogy Izraelnek és a Nyugatnak a Hamásszal kell tárgyalnia, nem a Fatahhal.
A Háárec izraeli lap arra figyelmeztette az izraeli kormányt, tanuljon a libanoni háborúból, és konkrét, megvalósítható célok nélkül ne indítsa el katonai gépezetét Gázába. A feszültség azonban érezhetően nő a térségben: Ammánban vasárnap 10 ezren tüntettek a gázai offenzíva ellen, és öngyilkos merénylők bevetését követelték. A libanoni partoknál pedig megjelent az amerikai USS Cole hadihajó, s a figyelmeztetés washingtoni források szerint nemcsak a Hezbollahot támogató Szíriának, hanem a térség más “ellenséges” erőinek is szól.
