Magánzsoltárok
Magánzsoltár I.
I. emlékének
Elválni a Földtől, a földtől messze el.
Rettegve lebegni fenn, a magasban,
karunk tartva szét. Félni csak.
A szemet tágan. Áldást osztó,
üvegpaszta nagy szemet.
Riadva nézni, kőszobor.
Orgazmuskor dadogva pergetni
félelmes, régi zsoltáréneket.
Hem tudni, hogyan nézni;
nézve rengetni és reszkettetni
mézpergetett csontokat.
Mem nevezni nem csak
meg nem nevezhetetlent,
de szó nélkül szavakba fúlni meg.
Szem száraz szálfákra szegez
szem szikár szélben szárad,
lomhán vonuló felhők alatt
olajban úszik a szembogár.
Tekintetet csak tisztának adni,
vagy ősmocskossá válni,
mert azt nem szabad.
Magánzsoltár VI.
Mintha a legjobban nekem menne sorom
azon a koradélutánon a hídon, buszon
úgy volt, mint külföldön, nagyvárosban
két múzeum között, mikor időmmel
nem törődve, hátsó ülésen kényeskedem
a fedélzet levegőjében távoli asszonyillat
az ablak mögött éles minden és izgalmasan
idegen, mintha nekem lenne látni város
számomra folyni keresztezendő folyó.
Az ajtó mellett idős férfi, állva utazik.
Cipője, kabátja, nadrágja hófehér, arcát
nézem, kívánom magaménak, ha majd
Halász úr hetven éves. Száll fel itt-ott
a nép. Délcegül fehérük slank emberem.
A domb lábánál a jelzőhöz lép, jelez.
Oldalt lép, karja kifordul, inge csúszik el.
Alkarján valami törtkék maszat. Szólni
kéne, finoman megkocogtatni a vállát,
ekszkjúzmíszőr: bostoni, londoni lehet.
A foltot nézem, lopva fókuszálok oda.
Egyszerre betűt látni, sorban számokat.
Elől nagy, nyomtatott A, aztán számjegyek,
öt, vagy hat darab, mívesen, mint a
tintaceruzával írt házszám régi képeslapon
Két megálló, míg a tantusz leesik,
csupasz térdemen addigra lila folt,
otthon alvadt vért mosok ki körmöm
alól. Este a kocsmában rövid hallgatás,
mint mikor fontos születésnapot
az ember elfelejt és rászólnak finoman.
Magánzsoltár XII.
Nagyanyám emlékének
Mindig egy lutri, hogyan
érek haza és mi fogad,
hogy hülyét vagy bölcset
csinál belőlem a szesz.
Átrobogok-e a szobán
vagy bambán ott ragadok,
nagyi a tegnapban tekereg,
vagy már holnapra dühödik.
Ha odavan, mesél, vetkőzés
közben, kezemben fogkefével
ajtajában ragadok, hallgatni
tíz kiragadott percet, mielőtt
keresztrejtvénybe zuhan.
Van Farkas Elza padszomszéd
a detektív lánya, meg ezer-
kilencszázhuszonöt, vagy
visszább Zita, Károly és Ottó
és Ungerleider Mór, elaggott
moziiparos. Titkos Ilona
aktrisz és a bankos Krausz
Simon. A csillagos ház és
Liebermann Béla kendős,
dédapa órái és az oroszok.
Műsoros est az Almássy téren,
hol Karinthy Frigyes konferál,
a színpad mögött izzadtan
törli magát. A Landler Gabi
siksze felesége, meg a
lakástolvaj, a sarki csapos.
A függöny néha hajnalban
zárul, nehéz redői lebomolnak
és a fáradtabb minden
Címkék:2000-05