Haggadák
A szó jelentése: „elbeszélés”, voltaképpen az „aggada” szó teljesebb formája. Az ortodox családokban így emlegették: góde. Mit tartalmaz? Áldott emlékű bölcseinktől származó midrásokat, tórabeli részeket, áldásokat, zsoltárokat – csupa olyan szöveget, aminek felolvasása a szédereste terített asztalánál a család és vendégei körében szent kötelesség. Micvá, azaz a tórából eredő parancs (2Móz 13,8) az egyiptomi kivonulás eseményeinek fölidézése, elmesélése.
Egyes szövegrészek más-más időpontokban kerültek a gyűjteménybe, így a Rámbán haggadájában még nem szerepelt a Há láhmá án’ já „Ez a nyomorúság kenyere”, sem a Kámmá máálót tóvót „Mennyi jótétemény” kezdetű szöveg, s hasonlóképpen a S’fókh hámát’khá „Áraszd haragodat” sem.
Bizonyos szövegrészekben eltérnek egymástól a szefárd és az askenáz haggadák, sőt számos szefárd és orientális gyülekezetben a haggada felolvasása után szokás énekelni ladino, illetve az általuk beszélt arab nyelvű énekeket.
Izraelben egyes helyeken olyan haggadákat forgatnak, amelyek részben helyi, részben általános aktualitásokat (is) tartalmaznak.
A haggada igen-igen kedvelt könyve, könyvecskéje volt a zsidó családoknak, és forrása lett sok népi értelmezésnek és midrásnak, megihletett sok száz rajzolót vagy éppen naiv„művészt”, a könyvecskékben leírt események illusztrálására, illetve „megzenésítésére”, azaz dallamainak kialakítására. A legkülönfélébb nyelveken több mint háromezer fordításban nyomtatták ki.
A hagyományos szövegű haggadákon kívül némely gyülekezet, közösség sajátlagos haggadát használt, így más és más haggadát használtak a jemeni, a bagdadi, a bokharai, az indiai és egyéb országokban élő zsidók.
Az illusztrált haggadák közül érdemes megemlíteni a prágait (1526), az amszterdamit (1695), a Szarajevóit (ezt először csak 1898-ban nyomtatták ki, noha jóval korábbi), a darmstadtit (14. sz.), a münchenit (15. sz.), és természetesen a Kaufmann Dávid által vásárolt spanyol eredetű, a 14. században készült haggadát, a MTA Könyvtárának büszkeségét.
Jólesz László
Címkék:1994-03