Haggadák

A szó jelentése: „elbeszélés”, voltaképpen az „aggada” szó teljesebb formája. Az or­todox családokban így emlegették: góde. Mit tartalmaz? Áldott emlékű bölcseinktől származó midrásokat, tórabeli részeket, áldásokat, zsoltárokat – csupa olyan szöveget, aminek felolvasása a szédereste terített asztalánál a család és vendégei körében szent kötelesség. Micvá, azaz a tórából eredő parancs (2Móz 13,8) az egyip­tomi kivonulás eseményeinek fölidézése, elmesélése.

Egyes szövegrészek más-más időpon­tokban kerültek a gyűjteménybe, így a Rám­bán haggadájában még nem szerepelt a Há láhmá án’ já „Ez a nyomorúság kenyere”, sem a Kámmá máálót tóvót „Mennyi jótétemény” kezdetű szöveg, s hasonlókép­pen a S’fókh hámát’khá „Áraszd harago­dat” sem.

Bizonyos szövegrészekben eltérnek egymástól a szefárd és az askenáz hag­gadák, sőt számos szefárd és orientális gyülekezetben a haggada felolvasása után szokás énekelni ladino, illetve az általuk beszélt arab nyelvű énekeket.

Izraelben egyes helyeken olyan haggadákat forgatnak, amelyek részben helyi, részben általános aktualitásokat (is) tartal­maznak.

A haggada igen-igen kedvelt könyve, könyvecskéje volt a zsidó családoknak, és forrása lett sok népi értelmezésnek és midrásnak, megihletett sok száz rajzolót vagy éppen naiv„művészt”, a könyvecskékben leírt események illusztrálására, illetve „megzenésítésére”, azaz dallamainak kialakítására. A legkülönfélébb nyelveken több mint háromezer fordításban nyomtat­ták ki.

A hagyományos szövegű haggadákon kívül némely gyülekezet, közösség sajátlagos haggadát használt, így más és más haggadát használtak a jemeni, a bagdadi, a bokharai, az indiai és egyéb országokban élő zsidók.

Az illusztrált haggadák közül érdemes megemlíteni a prágait (1526), az amszter­damit (1695), a Szarajevóit (ezt először csak 1898-ban nyomtatták ki, noha jóval korábbi), a darmstadtit (14. sz.), a münchenit (15. sz.), és természetesen a Kaufmann Dávid által vásárolt spanyol ere­detű, a 14. században készült haggadát, a MTA Könyvtárának büszkeségét.

Jólesz László