Háború és béke – játékelméletben
Forrás: Népszabadság
2007. október 26.
A konfliktus és együttműködés elemzéséhez fejlesztett játékelméleti modelljéért 2005-ben közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett Robert J. Aumann, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora tegnap Budapesten tartott előadást az Ybl Klub meghívására.
 |
||
| Robert J. Aumann |
– Az emberi viselkedést, az információt matematikai alapon vizsgáló játékelméletet miért sorolják be a közgazdaság-tudományba, miért nem önálló tudományág?
– Egyetértek a felvetéssel, ugyanis szerintem is a játékelmélet sokkal tágabb, mint a közgazdaság-tudomány. A játékelméletbe beletartozik a közgazdaságtan, de a politika, a nemzetközi kapcsolatok tana, a filozófia, az üzleti tudományok, a biológia, a statisztika, a számítástechnika és a matematika is.
– Budapesti előadásának címe: Nyertes közéleti és gazdasági stratégiák a játékelmélet tükrében. Bemutatná ezt egy gyakorlati példán?
– Hogyne. Elöljáróban csak annyit: a játékelmélet, akárcsak a közgazdaságtan, az ösztönzőkkel, az ösztönzéssel, illetve ezek hatásaival foglalkozik. Vegyük például a szakszervezet és a munkaadó bérvitáját. Általában az alaphelyzet mindkét felet eleve arra ösztönzi, hogy eltúlozza követelését, érvrendszerét. A munkavállalók érdekképviselete azt állítja, hogy tagjai éhen halnak, ha nem kapnak magasabb fizetést, a cég vezetése pedig azt, hogy ha kielégítené a követelést, csődbe menne a vállalat. Ekkor kerül döntőbíróság elé az ügy, amelynek meg kell vizsgálnia, mi a valóságos helyzet. Nos, az Egyesült Államokban feltalálták a végső ajánlat intézményét, vagyis amikor a két fél megtette utolsó ajánlatát, a döntőbírónak az egyiket el kell fogadnia a másik félre is kötelező érvényűnek. Nincs kompromisszum. Ez természetesen a kezdetektől fogva más ösztönzést ad a feleknek. Minthogy tudják, a végső ajánlat után már nem lehet tovább egyezkedni, ésszerű javaslattal állnak elő, s az álláspontok így eleve közel kerülnek egymáshoz.
– Ezt az intézményt tudatosan a játékelméletre alapozták?
– Ez maga a játékelmélet, az ösztönzők és a hatások számbavétele. Szokták ezt egyébként mechanizmustervezésnek is nevezni, az idén e tudományág képviselői kaptak közgazdasági Nobel-díjat.
– Munkásságának egyik fontos felfedezése, hogy az ismételt játékok együttműködésre vezetnek. A hidegháborúban jól megfért egymással a kölcsönös elrettentés elve és a fegyverzetkorlátozás gyakorlata. De számtalan olyan nemzetközi konfliktust találunk, ahol a folyamatos tárgyalás, egyezkedés nem hoz eredményt.
– Kutatásaim alapján azt mondom, hogy az ismételt játék előmozdíthatja az együttműködést, de nem szükségképpen hozza magával ezt az eredményt. Sőt. Az együttműködés elmaradásában is fontos szerepe lehet a társadalmi normának, az etikai kérdéseknek, az emberek gondolkodásmódjának, illetve az általam szubjektív diszkontrátának nevezett tényezőnek, vagyis annak, miként vélekednek az emberek a jövőről. Rontja ugyanis az együttműködés esélyét, ha az egyik fél azonnali megállapodásra tört.
– A Nobel-díj átvételekor elhangzott előadásának a Háború és béke címet adta. Hogyan vélekedik ma a közel-keleti esélyekről – játékelméleti szempontból?
– Aggódó állampolgári mivoltom színesíti a kutatásaimat, miközben az általam űzött tudomány színesíti politikai nézeteimet. Az alapprobléma az, hogy az arab országok vezetői nem fogadják el Izrael létét. De mi is követünk el hibákat. Több mint nyolcvan éve próbálunk békejobbot nyújtani, amit az arab országok minden alkalommal elutasítanak.
– Ez egy ismételt játék, amely nem közelíti a feleket egymáshoz?
– Igen. Izrael újra és újra gesztusokat tesz, például felszámolta településeit Gázában, s ez részünkről türelmetlenséget jelez, azt tükrözi, hogy a jelenre figyelünk, s nem a jövőre. Vagyis a magas diszkontára, a túlzott békevágy rombolja a béke esélyeit a Közel-Keleten.
– Az ön álláspontját, még ha az a tudományos nézeteken nyugszik is, sokan ellentmondásosnak tartják, önt konzervatívnak bélyegzik. Hisz egyáltalán a politikai bélyegekben?
– Az Egyesült Államokban nőttem fel, liberális, sőt libertariánus vagyok. Ez utóbbi nézetrendszer híveit szokták jobboldalinak nevezni. Hitvallásom lényege azonban a korlátozásmentes szólásszabadság. Mondok egy példát, amelynek alapján baloldalinak is látszhatnék. Izraelben még a nem vallásos zsidók is felháborodtak, amikor a homoszexuálisok felvonulást szerveztek. Nekem ezzel semmi bajom sincs, mert a kifejezés szabadságának pártján állok. Ennek elnyomásával nem értek egyet, bárhol is történik. Izraelben is sokan addig védik a szólásszabadságot, amíg velük egyetértő véleményeket hallanak.
Blahó Miklós
*
Robert J. Aumann
1930-ban született Frankfurtban, s szüleivel a fajüldözés elől 1938-ban menekült az Egyesült Államokba. Tanulmányait New Yorkban végezte, a középiskolában tűnt fel matematikai tehetségével. Az egyetem elvégzése után, 1956-tól a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanít, s 1989-től óraadó a New York-i Egyetemen is.
Elmondása szerint a játékelmélettel véletlenül került kapcsolatba, egyetemi tanulmányai után egy megbízás nyomán katonai stratégiai kérdéseket kellett megoldania. Munkásságát 2005-ben Nobel-díjjal ismerték el. A játékelmélet alapjait Neumann János rakta le, s e tudományágban végzett kiemelkedő tevékenységéért Harsányi János 1994-ben vehette át a közgazdasági Nobel-díjat.
