Háború a háborúban

Írta: Sheli Teitelbaum - Rovat: Archívum, Külföld

A szerbhorvát ellentét a zsidókat is szembefordítja egymással

A szerbek és horvátok véres konfliktusa megosztja Jugoszlávia 6000 főnyi zsidóságát is. „Azelőtt csak kétféle zsidót különböztettünk meg: askenázit és szefárdot. Most sajnos már megkülönböztetünk szerb és horvát zsidókat is” – mondja Jasa Binenfeld (47), a zágrábi zsidó hitközség egyik vezetője.

Jóllehet szerbek és horvátok kölcsönös gyűlölködése évszázadokra nyúlik vissza, a jelenlegi két köztársaság zsidósága mindig jól megfért egymással. Ám a polgárháború drámai feszültségében a szerbiai és a horvátországi zsidók egyre inkább azonosítják magukat azzal a köztársasággal, amelyben élnek. Számos zsidó harcos van mindkét hadseregben.

A Szohnut adatai szerint kétszázan alijáztak a polgárháború kitörése óta, és további hetvenen gondolkodnak a kivándorláson.

A zsidók társadalmi, politikai és gazdasági téren egyaránt jól integrálódtak, és nem akarnak belesodródni a polgárháborúba.

Azt mondják, hogy ők az utolsó jugoszlávok, akik még megmaradtak.” – mondja Gad Ben-Ari, a Szohnut szóvivője.

A The Jerusalem Report munkatársa tavaly decemberben Szerbiában és Horvátországban járt, beszélt zsidókkal és nem-zsidó politikusokkal, s a következő két tapasztalta:

A szerb zsidók között sokan adnak hangot horvát ellenes érzelmeiknek, s megragadják az alkalmat, hogy elítéljék Horvátországot mint antiszemita rendőrállamot.

Horvát zsidó vezetők azzal vádolják a szerb zsidókat, hogy nem adtak segítséget, amikor tavaly augusztusban a zágrábi zsidóságot terrortámadások érték.

(A vizsgálatok szerint ezeket valószínűleg horvát jobboldali csoportok követték el.)

A horvát zsidók azt állítják, hogy mindkét köztársaság zsidóságának távol kellene tartania magát a konfliktustól, ám a szerb zsidók gyanúsan azonosultak a szerb üggyel.

Az a tény, hogy Izrael kész felújítani a diplomáciai kapcsolatokat Jugoszláviával (ami lényegében Szerbi át jelenti), megkérdőjelezi a zsidó állam pártatlanságát, és sebezhetővé teszi a horvát zsidókat.

Kiara Mandic, a Szerb-Zsidó Baráti Társaság vezetője nyilvánosan hangoztatta azt a meggyőződését, hogy Horvátországban rosszul bánnak a zsidókkal. Kommentárjai aggodalmat keltettek a horvát zsidók ban. „Szinte semmi sem változott 1941 óta, amikor a náci bábállam fasiszta-nacionalista usztasái olyan szadista buzgalommal irtották a horvát zsidókat és a szerbeket, hogy az még a nácikat is meglepte.” „Ők valamennyien usztasák” – mondja Kiara. Ezt a véleményt gyakran hallani Belgrádban, ahol az „usztasa” és a „horvát” szó gyakorlatilag szinonimává lett.

A 68 éves Franjo Tudjman zágrábi rezsimje szenvedélyesen visszautasítja a feltételezést, hogy Horvátország fasiszta vagy antiszemita lenne; többek között azért, mert égető szüksége van nemzetközi támogatásra. A rendszer jó hírét azonban aláaknázzák azok a szokatlanul dühödt kijelentések, amelyeket Tudjman tett közvetlenül megválasztása előtt. 1988-ban megjelent könyvében (Pusztaság és történelmi igazság) azt állítja, hogy a holocaust hatmillió zsidó áldozatára vonatkozó becslések „emocionális, kétes tanúvallomásokon és eltúlzott adatokon” alapulnak, s hogy „ezután a zsidó nép olyan brutális népirtó politikát folytatott a palesztinok ellen, hogy jogosan minősíthető judeonácinak”. Az új állam előszedi a hitleri rezsim jelképeit, s boldogan fogadja a hazatérő horvátokat, akik között háborús bűnösök is vannak.

Slobodan Milosevic, Szerbia miniszterelnöke és Tudjman ősi ellensége ezt mondja: „Nem hiszem, hogy a Horvátországban élő zsidók örülnének annak, ami most lejátszódik. Horvátországban a történelem mindig mostohán bánt a zsidókkal.”

De a zágrábi zsidó vezetők szenvedélyesen tagadják, hogy nagyobb antiszemitizmus fenyegetné őket, mint a zsidókat bárhol Európában. „Tudjmannak az a problémája, hogy sok támadható dolgot írt vagy mondott. Most miniszterelnökként menekülnie kell saját maga elől” – mondja a 70 éves Zlatko Binenfeld, Jasa apja, a Jugoszláv Szövetségi Néphadsereg egykori ezredese.

Tudjman rettentő dühbe gurul, ha erről kérdezik.

Ebből elég. Köztudott, hogy néhány legjobb barátom zsidó” – mennydörögte a The Jerusalem Report tudósítójának.

A 68 éves Alekszander Demajo, a külügyminisztérium egykori igazgatója, nyugalmazott nagykövet, aki ma a zsidó hitközség Holocaust-emlékbizottságának elnöke, belgrádi otthonában azt mondta a lap riporterének, hogy véleménye szerint a mintegy 2400 zágrábi zsidóra óriási nyomás nehezedik azért, hogy cáfolják az őket ért támadásokat: „A rezsim arra használja a zsidókat, hogy barátságos, demokratikus arcot mutasson a világnak… Tudj man rendszerét természetesen nem le hét hivatalosan fasiszta, vagy nyíltan antiszemita rendszernek minősíteni.

Csak azt nem értem, hogyan hihetik el az ottani zsidók a kormány propagandáját”.

Az efféle kijelentések felbőszítik a horvát zsidókat, akik még akkor is fenntartották zsidó életformájukat, ami kor a háború a szó szoros értelmében az udvarukon zajlott. Jóllehet az ostrom lőtt Zágrábban az emberek féltek este kimenni az utcára, tartva a horvát szabadcsapatok és a szerb terroristák támadásától, a péntek esti istentiszteletet min dig megtartották, abban az ideiglenes zsidó imaház ban, amelyet a városi önkormányzat a rendelkezésük re bocsátott, mivel a régit tavaly nyáron bombamerénylet érte. A hánukkát is megünnepelték: tízen gyűltek össze imára, s a szomszéd szobában 15 iskolás gyerek és néhány huszonéves énekelt hánukká-dalokat és gyújtott gyertyát.

Zlatko Binenfeld kategorikusan tagadja, hogy Horvátországban újjászületne a II. világháborús fasiszta rendőrállam. „Hallatlanul sért, hogy zsidó barátaim Belgrádban vagy másutt feltételezik, hogy egy fasiszta rendszert támogatok, amikor a feleségem és az én családom 180 tagját irtották ki annak idején”.

Horvát zsidó vezetők nehezményezik, hogy a szerb zsidók nem küldtek hozzájuk vizsgálóbizottságot a nyári terrorakciók után.

A zsidók, ellentétben a szerbekkel és a horvátokkal, Ausztrián át szabadon utazhatnak mindkét köztársaságba. Így sokan közülük közvetítettek a fogolycseréknél. A szerb zsidók azt állítják, a horvát zsidók be akarták fagyasztani kapcsolataikat az ellenségeskedések végéig. A horvát zsidók ezt cáfolják.

A horvát rezsim annyira igyekszik letörölni az antiszemitizmus bélyegét, hogy külügyminiszter-helyettesnek a zsidó Misa Montillót nevezték ki. A horvát zsidók véleménye szerint teljesen alkalmatlan a feladatra. Montillót okolják, amiért nem fogadják Tudjmant Izraelben. „Azt képzelte, hogy egyetlen esetlen gesztussal el fogja érni, amiért a szerbek három éven át dolgoztak. Ez az ember valóságos teher számunkra” – mondják a zágrábi zsidók. Amikor kérték, hogy váltsák le, a horvátok tiltakoztak: még antiszemitizmussal vádolnák őket.

Az a tény, hogy Horvátországnak nincs kapcsolata Izraellel, kényelmetlen mind a köztársaság vezetőinek, mind a zsidó közösségnek.

A jugoszláv kormány 1991 végén jelentette be, hogy helyre akarja állítani a hatnapos háború után megszakított diplomáciai kapcsolatokat. A mostani döntésben jelentős része volt a Kiara Mandic vezette Szerb-Zsidó Baráti Társaságnak, amely kitűnően értett a kapcsolatszervezéshez. Kiara Mandic egyébként nagy tisztelője Samír miniszterelnöknek, s egy sor találkozót szervezett izraeli és jugoszláv politikusok, gazdasági szakemberek között. 14 szerb és izraeli város létesített testvérváros-kapcsolatot.

Horvátországban élesen elítélik Mandic és a Társaság tevékenységét. Úgy vélik, az ő kijelentéseik miatt érte terrortámadás a zágrábi hitközséget. A belgrádiak jobban aggasztanak minket, mint Tudjman – mondják Zágrábban.

Sheli Teitelbaum

The Jerusalem Report, 1992. január 2.

Fordította Szécsi Éva

Címkék:1992-04

[popup][/popup]