Gyűlölniük kell

Népszabadság/Miklós Gábor

2008. június 3. Ha egy nap nem robban fel valahol – Irak, Afganisztán, Pakisztán, Palesztina – egy emberbomba, szinte csodálkozunk. Tegnap éppen Iszlámábádban robbantott valaki a dán képviselet előtt. Megölte magát és még hét embert, mind helyiek.

	Zászlóégetés

Dánia a sátánnal azonos a muzulmán radikálisok szemében, amióta 2005 szeptemberében egy vidéki lap a prófétát ábrázoló karikatúrákat közölt. Ráadásul a kicsiny, liberális, sok bevándorlót, menekültet befogadó ország feltűnően nem hátrált meg, amikor rázúdult a “mohamedán utca”, az iszlám kormányok és szervezetek haragja. Dániában nem értették: miért akarják korlátozni a lutheránus, de inkább vallástalan dánok véleményszabadságát a muzulmánok által vállalt vallási törvények nevében. Dühödten szétvertek egy pár dán képviseletet és visszamondták a dán sajtokra adott megrendeléseket. A mostani terrorakciót talán az válthatta ki, hogy a dán királyi könyvtár bejelentette: megvásárolná a rajzokat. Kortörténeti a jelentőségük – indokolták.

A Dánia-muzulmánok meccs – vélik többen – a civilizációs háború bizonyítéka. Igen, ám de a terror ott pusztít, ahol amúgy is ezernyi fájdalmas társadalmi és politikai válság szaggat. Pakisztán ilyen állam. A gyilkos merényletek igazolhatatlanok. Mindegyik. Ez is. Ráadásul közömbössé tesznek, beleszokunk, hogy eszetlenül gyilkolnak azokon a tájakon.

A radikális iszlám egyik befolyásos szellemi iskolája az indiai Deoband teológiai főiskola. A minap a központ hittudósai kötelező érvényű állásfoglalást – fatvát – tettek közzé, amelyben a terrorizmust az iszlámmal ellentétesnek nyilvánították. A Deoband azoknak a Korán-iskoláknak, medreszéknek a szellemi irányítója, ahonnan a tálibok mozgalmát és a hozzájuk hasonló csoportokat eredeztetik. Az iszlámábádi robbantóhoz feltehetően nem jutott el a fatva híre. Vagy nem is az iszlám védelmében robbantott! Talán rossz úton járnak, akik vallásban keresik a terror, a merényletek okait. Tudjuk persze, hogy az iszlámnak nincs “Vatikánja”, a fatvák nem a csalatkozhatatlanság jegyében születnek. A deobandi nyilatkozat azonban feltehetően tükrözi azon mohamedán millióknak az óhaját, akik meg akarnak szabadulni a muzulmán=terrorista bélyegtől.

Kérdezzük meg magunktól: mi hogyan gondolunk a muzulmánokra? És ők miránk? A Magyar Narancs riportban számolt be arról, mit tapasztalt szerzője a toleráns Hollandia “fekete” iskoláiban. A muzulmán tanulók első kérdése a vendégtől az volt: zsidó-e? Ha igen, gyűlölniük kell ugyanis. A hasonló attitűd nem az iszlám kizárólagos sajátja. A tudatlanság és a türelmetlenség a holland-marokkói iskolások, amerikai politikusok és a dán karikatúristák körében egyaránt fellelhető. A közel-keleti terror a párbeszédre való képtelenséget, a kölcsönös történelmi, gazdasági, civilizációs megértés hiányát jelzi.