Gusztustalan
Az egyszeri kőművesinas – az anekdota szerint – annyira megundorodott a malterosládában látott szőrszálaktól, hogy hátat fordított a mesterségének, mielőtt kitanulta volna. Aztán elszegődött szemetesnek.
Akadnak zsidók, akik annyira utálják a zsidó közösségek, szervezetek valós vagy vélt visszásságait, hogy elszegődnek radikálisan jobboldali orgánumok vagy szervezetek házizsidainak.
Megvallom: magam is látok kifogásolni valót (hogy a legenyhébb kifejezést használjam) minden magyarországi zsidó szervezet és orgánum háza táján, de arra nem lennék kapható, hogy mondjuk a Magyar Fórumban, a Magyar Demokratában vagy a rádió Vasárnapi újság című műsorában fejtegessem kifogásaimat és (akár hatszor jogosult) bírálatomat.
Ács Gábor, akit a Vasárnapi újság riportere „zsidó könyvek szerzője és zsidó könyvek kiadója” gyanánt mutatott be a hallgatóságnak az egyik februári adásban, szemlátomást az enyémtől merőben eltérő normákat követ: a rádióban is, a Magyar Demokrata hasábjain is megragadja a lehetőséget a zsidó szervezetek, elsősorban a Mazsihisz és a baloldalinak mondott zsidó politikai elit elleni támadásokra. Nem aggasztja, hogy azoknak játszik a kezére, akik a szélsőjobboldalon „bolsiliberális” és zsidó machinációnak kiáltják ki az egyre pimaszabb neonáci jelenségek miatti tiltakozásokat és figyelmeztető jelzéseket. Nem zavarja, hogy olyan lapban – a Magyar Demokratában – nyilatkozgat és ír, amely a „zsidókutató” Bosnyák Zoltán most újra kiadott fajvédő művét reklámozza (többek között).
Az már szinte mellékes mozzanat, hogy Ács minden bizonyíték nélkül (és bizonyítékok birtokában nyilván megtehető büntetőfeljelentések mellőzésével) súlyos korrupciós bűncselekményekkel vádol név szerint említett zsidó közéleti személyiségeket, vagy hogy sommásan kijelenti, hogy a magyar zsidóságra egy „élősdi gazemberréteg nőtt rá, egy nemzetközi bűnözőbanda”, Izraelben pedig. az amerikai támogatásból „egy telek- és lakásspekuláns gazemberréteg gazdagodott meg, a nemzetközi bűnözők helyi képviselői”. Ácsnak a Vasárnapi újság említett februári adásában hasonló szellemben szekundált Galambos-Goldmann Tamás, akit a riporter szinte mint jelentős, ám utóbb kirekesztett zsidó közéleti személyiséget konferált be.
Akadnak mások is, akik zsidó létükre nem átallanak a radikális jobboldalnak tenni hasonló politikai szolgálatot, vagy éppen a Haider-párt Európa parlamenti képviselőjéhez, a zsidó Sichrowskyhoz hasonlóan a jelenlétükkel igyekeznek „kaserolni” a radikális jobboldalt. Mint például Vámos György, aki 1987 óta Ausztriában él ugyan, de a Magyar Demokratának a Haider-párt védelmében ad interjút – úgy is, mint az FPÖ tagja, aki (mint a szerkesztői megjegyzésből kitűnik) „az utóbbi években politikával és a magyar zsidóság helyzetével foglalkozik” – „kirekesztve, állástalanul”…
Nem tehetek róla, de nekem ehhez a viselkedéshez a kápó fogalma asszociálódik. Annak idején a nácik kijelölték a kápókat a häftlingek közül, ezt elutasítani nem lehetett (lehetett viszont tisztességesen vagy gazember módjára viselkedni). De kápónak nem jelentkezett az ember önként. Pedig aki ma a szélsőjobboldal alibi-zsidójának, házizsidajának a szerepét elvállalja, az valami ilyesmit cselekszik.
Gadó György
Címkék:2000-05