Gój motorosok kontra Népszava

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Szombat összeállítás

Egy újságcikken felindulva, a sokak idegeit borzoló nevű és küllemű “Gój Motorosok” tüntetést szerveztek a Népszava szerkesztősége elé. A Népszava szerkesztősége a nyilvánossághoz fordult, hogy ellendemonstrációt szervezzenek a lap védelmében. Megoszlanak a vélemények, vajon kell-e a józan többségnek minden egyes szélsőjobboldali megmozdulásra antifasiszta ellentüntetéssel reagálni, vagy a sas nem kapkod legyek után. Összeállításunk időrendben visszafelé közli az ügyben nyilvánosságot kapott dokumentumokat.

A Népszava felhívása
Április 29-én, délelőtt fél 10 és 11 óra között a Népszava szerkesztősége előtti parkolóban a Nagy Imre Társaság szervezésében „Szelíd piknik” lesz, szemben az egyáltalán nem szelíd Gój motorosokkal. Nem öröm számunkra ez a demonstráció, jó lett volna – most még: jó lenne – elkerülni, de a jelek szerint nem sikerül. Ha fontosnak tartja, politikai hovatartozástól függetlenül, hogy 2008 Magyarországán ne határozhassa meg magát senki „gój” motorosként, és ne félemlíthessen meg senki senkit a motorok erejével, akkor emelje fel Ön is a szavát, vagy úgy, hogy nyilatkozatban ítéli el az „otromba” motorosokat, vagy úgy, hogy eljön április 29-én délelőtt a szelíd piknikre.

Szeretnénk világossá tenni: mi nem toborzunk, csupán a társadalom önvédelmi reflexét szeretnénk erősíteni.
Ugye Ön is fontosnak tartja?

A rendezvény helyszíne: Budapest, VIII. Könyves Kálmán krt. 76. ( A Modus székház, azaz a Népszava szerkesztősége előtt)

*

Németh Péter: “gój motorosoktól nem veszünk át petíciókat”

Forrás: Népszava

2008. április 22. Perrel fenyeget bennünket a gój motorosok társasága; ugyan nem tudom, miért, de biztos találnak majd olyan pontot az eddigi írásainkban, amelyet peresíthetnek a sokszor kiszámíthatatlanul ítélkező bíróság előtt.

Vezetőjük mellesleg úgy véli, ők semmiféle fenyegetettséget nem jelentenek a magyar társadalom egyetlen tagjára sem, sőt ennek épp az ellenkezője igaz. Az elnök egyáltalán nem zárkózik el a nyilvánosság elől; úgy is fogalmazhatok, kifejezetten szeret szerepelni, de még a párbeszéd lehetőségét is keresi. Ott van a televíziós műsorokban, ha hívják, maga kér megszólalási lehetőséget, puha szavakkal bizonyítgatja szociális érzékenységét, és egyáltalán nem tartja nyomásgyakorlásnak, ha többedmagával, motorok társaságában jelenik meg ellenvéleményt nyilvánítani.

Azt mondja nekem a telefonba, hogy kollégám a motorostársadalmat sértette meg, s ha hajlandó bocsánatot kérni e társadalomtól, akkor ők biztos, hogy el sem indulnak motorjaikkal. Ezt annak kapcsán említi, hogy arról beszélek neki: mi nem demonstrációt akarunk, nem alkalmat a médiaszereplésre, hanem azt: érezzék, olyan erős társadalmi megvetés övezi őket, hogy egy ilyen akció csak a teljes kirekesztésükhöz vezet.

A gój motorosok azonban tudják, hogy a mai magyar társadalom nem ilyen erős. Az tehát, aki azt hiszi, ebben az országban ezzel a névvel létezni sem lehet, súlyosan téved. A véleményformáló értelmiség jelentős része ugyanis érzéketlen, közömbös, immunis, egy cseppet sem zavarja, hogy egy magukat hangsúlyozottan gójoknak nevező társaság szédeleghet keresztbe-kasul az országban.

Arról is beszélhetnék persze, hogy egyáltalán miért kap működési engedélyt bárki, aki ilyen nevet választ? Miért lehet nemzsidó motorosoknak bejegyzett „gójokként” ijesztgetni, pusztán a nevükkel, egyes honfitársainkat? De ami ennél még fontosabb: miért nincs ennek a társadalomnak annyi önvédelmi reflexe, amely a hatósági – szerintem – hibát képes a közösség erejével korrigálni?

De persze feltehetem magamnak a kérdést: miért ez a naivitás bennem? Miért gondolom egy pillanatig is, hogy a mai Magyarországon pont ilyen kérdésekben lesz egyetértés, együttes erő a fellépéshez? Egy olyan országban, ahol a politikai haszonszerzés előbbre való az erkölcsi tartásnál? Egy olyan országban, ahol félkatonai szervezet félemlíthet meg bíróságot, romákat, magyarokat, magyar-romákat anélkül, hogy ennek az általános megvetés lenne a következménye? Egy olyan országban, ahol magukra büszke, országos sugárzású televíziós csatornák műsor­vendégei lehetnek az ilyen szervezetek képviselői? Egy olyan országban, ahol olyan személy, akinek ilyen alakulathoz köze van, még állami támogatást is kap egyéb akcióhoz? Nos, egy ilyen országban miért hiszem azt, hogy a többség úgy hiszi: az ilyen nézeteket vallók rég odakerültek, ahová valók? A történelem szemétdombjára.

A gój motorosok, borzongok ezt a szóösszetételt leírni, hallani, kiejteni, szóval ők azt mondják magukról, hogy senkinek sem ártanak, senkit nem bántanak, senkit nem félemlítenek meg, ezért is fordulnak folyamatosan a bírósághoz (25-0-ra vezetnek a perekben, állítják), ha őket negatív kontextusban említik. Megjelenésük legfeljebb egy felkiáltójel, parádéjuk figyelmeztetés, olyan jelenségekkel szemben, amelyeket ők erkölcsileg elfogadhatatlannak tartanak. Hogy a dupla fenekű, gyáva mondatok milyen alattomosságokat takarnak, nos, ezekről már nem beszélnek. Sőt: kikérik maguknak.

Április 29-én délelőtt fél 10 után is csak azért jönnek ide a Népszava szerkesztősége elé, hogy tiltakozzanak a motoros­társadalmat ért igazságtalan és sértő szavak ellen, hogy petíciót nyújtsanak át, mely petíció tartalma, feltételezem, a gondolat írásbeli mása. Vagyis egy őket ért sérelem normális kezelése, amely meg is előzhető, mint említettem, egy bocsánatkéréssel. És a gój motorosok nem értik, hogy velük semmilyen ügyben nem lehetséges a párbeszéd, hogy ők nem képviselhetnek senkit és semmit, hogy gój motorosoktól nem veszünk át petíció­kat. Mert tiltja az erkölcsi felfogásunk. Akármi is legyen abban a petícióban.

Többes szám első személyben fogalmaztam, pedig ez csak részben indokolt. Mert tényleg úgy látom, hogy megint csak magunkra maradunk. Magukra maradnak azok a kevesek, akik úgy gondolják: határozottan és egyértelműen kell elutasítani a gój motorosok tervezett felvonulását. Azt hittük, azt is írtuk: a fontosabb társadalmi szervezetek, civil társaságoktól a politikai formációkig mindenki egyetért majd abban: megakadályozandó és megakadályozható, hogy a lóerők mögé bújva lehet fölényeskedni, erőt demonstrálni, Budapest utcáin végigvonulni. Azt írtuk: nem médiaeseményt akarunk, hanem annak bizonyságát, a sok-sok politikai vita, feszültség ellenére, annak dacára, hogy egy rosszkedvű országban élünk, van, lesz olyan pont, amihez együtt érkezünk. Amikor nem az számít, hogy amúgy egyetlen mondatával sem értek egyet a másiknak, de van valami, amit közösen nem engedünk. Amit közösen elutasítunk. Ami ellen közösen lépünk föl.

Ismétlem: újra tévedtem. Megint csak azok tiltakoznak és – úgy látszik, elkerülhetetlenül – demonstrálnak majd, akik eddig is. És nem szólnak azok, akiknek pedig szólniuk kellene; a Tudományos Akadémiától kezdve az összes újságíró-szervezeten át egészen Orbán Viktorig. Még mindig meg lehetne állítani azokat a motorokat. Még mindig nem késő működésbe hozni a társadalmi reflexeket. Csak ahhoz érezni kellene végre: nem egy újságról, nem egy újságíróról, de most nem is a véleményszabadságról van szó.

Vegyük már észre, kik akarják birtokba venni az országot…

 

*

 

Olvasói levél (válasz Andrassew Iván cikkére)

Forrás: Népszava

Bitter Brúnó Andrassew Ivánnak küldött (deklaráltan privát jellegű) elektronikus levelemben arra kívántam felhívni a publicista figyelmét, hogy egy-egy problémának többféle érvényes értelmezési kerete is lehet, a válasz-technikák eszköztára pedig gazdagabb, mint azt talán elsőre gondolná.

A felesleges sértődést elkerülendő, második levelemben részletesen felfedtem motivációimat is (amellett, hogy elküldtem a Példabeszédek Könyvéből idézett két sor magyar fordítását). Én úgy gondolom, hogy bár Andrassew Ivánnak természetesen jogában áll sértegetnie és pocskondiáznia a kétségkívül ízléstelen és visszataszító “Gój Motorosokat”, azonban ez a magatartása most kontraproduktív, méghozzá épp az úgynevezett “antifasiszta harc” szempontjából.

A Hollán Ernő utcai tüntetéseken sikerült egy széles körű társadalmi koalíciót létrehoznunk, sőt végre sikerült megállapodni egy “antináci minimumban” is. Ezt a konszenzust és ezt a bázist erodálja látványosan az a diskurzus, amelyben Andrassew Iván örvényszerűen egyre inkább elmerül. A Népszava parkolójába szervezett akció nem erősíti, hanem marginalizálja az antináci platformot: bumeráng, amely épp az ellenkező hatást éri el, mint amit szeretne – amit szeretnénk.

2008 van, liberális demokráciában élünk: jó lenne meghaladni végre a kínos-emlékű “aki nincs velünk, az ellenünk van” háborús logikát.

Bitter Brunó
szociológus, a judapest.org alapító szerkesztője
(A Hollán Ernő utcai antináci tüntetések egyik szervezője).

*

Azt üzente a hirszerzo.hu, hogy dögöljek meg”

Franzi bácsi esete Bitter Brúnóval és az Ifjú Humanistákkal
Forrás: Népszava

2008. április 22. / Andrassew Iván

 

A hirszerzo.hu – vezető szerkesztő Seres László, az ünnepelt publicista kolléga – ezt írja: A „Hollán Ernő utcai” típusú szolidaritás azonban ezúttal elmarad. „Nincs okunk most utcára vonulni, hiszen egyrészt nem érzékeljük a náci fenyegetést, másrészt egyértelművé vált, hogy nem annyira civil, mint politikai demonstrációról van szó” – közölte a Hírszerzővel az előző két megmozdulás egyik szervezője, Bitter Brúnó szociológus és blogger (…)

Ő hívta fel a figyelmünket arra is, hogy ezúttal sem a konzervatív-liberális Konzervatórium blog szerzői, sem az Ifjú Humanisták nem szolidarizálódnak, sőt tudatosan távolmaradnak a szerintük Andrassew által is provokált eseményről.

„… kifejezetten a házhoz menni a pofonért esete” – írják közleményükben az Ifjú Humanisták, akik szerint „ez nem antifasizmus, ez provokálás és ellenségteremtés”.

Bitter Brúnóval azóta levelezésben vagyunk. Ő írt nekem először. Bár nem hatalmazott föl arra, hogy ennek tartalmáról beszámoljak, talán annyit mégis, hogy küldött nekem egy bibliai idézetet, és mindjárt jelezte, hogy ez angolul van: „Do not answer the fool according to his foolishness, lest you become equal to him. Answer the fool according to his foolishness, lest he be wise in his own eyes” – Book of Proverbs (26:4,5).

Messziről fölismerem az angol nyelvet, a Bibliát meg állandóan tanulmányozom – hitetlen létemre az éjjeli szekrényemen tartom és szinte minden este olvasgatom. Az idézet A példabeszédek könyvéből való. És arról szól, hogy Bitter Brúnó szerint én hülye vagyok:

„Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.”

Jó, a gój motorosokat pláne lehülyézi, én meg csak hozzájuk hasonló leszek, mert válaszoltam zsidózó, fenyegető, buzizó levelükre, és főleg: nem kértem tőlük bocsánatot, ami a feltétele volt annak, hogy ne vonuljanak ellenem.

Még csak meg se sértődtem ezen, meg se említeném, ha Bitter Brúnó nem nyilatkozott volna oda a hirszerzo.hu-nak. (Vezető szerkesztő Seres László, az ünnepelt publicista kolléga.) Egészen pontosan azt üzente a hirszerzo.hu, hogy dögöljek meg, magamnak csináltam a bajt, magam vetettem magam az ádázul doromboló falánk cicahorda elé. Bár én elgondolkoznék azon, hogy ha valaki hülye, és a saját hülyesége miatt fenyegetik, talán akkor is meg kell védeni, mert hátha holnap én is hülye leszek, de én én vagyok, nem egy Bitter, se egy Ifjú. Konzervatórium meg sose leszek.

Volt egy Franz Müller nevű tréfamester, aki egy kocsmánál alig nagyobb, kabarénak mondott színházába – Berlin alfelében – azzal próbálta becsalogatni a közönséget, hogy gúnyolódott az embereken. Azokon, akik erre okot adtak. A kabaré ilyen. Gúnyolódós hely. Vannak ilyen újságok is.

Történt egyszer, hogy nem is olyan messzire az ő színházától, egy külkerületen is túl megtámadták a piknikező zsidókat. Azok azt a hülye szokást vették föl, hogy vasárnaponként polgárkodtak: kimentek egy közeli erdő mellé, és ott együtt napozgattak, eszegettek a pokrócokon, és a tüdejükbe engedték a jó levegőt. Tudták, hogy az egészséges, és hosszú életre vágytak.

Pedig akkor már nem volt jó dolguk. Egyenruhás, vagyis inkább egyenmaskarás, karszalagos emberek mászkáltak a városban, és időnként betörték a zsidó boltok kirakatait. Volt ott egy csapat, néhány motoros, akik ilyenkor szintén fölvonultak és erősen berregtek. Ezek a motorosok az egyik vasárnapon azt találták ki, hogy mennyire tréfás, ha ők is kimennek az erdő szélére, ráhajtanak a zsidó piknikezők pokrócaira. Hogy majd akkor kiborulnak a kancsók, péppé nyomódnak a gyümölcsök, összetörnek a kosarak. Úgy is lett. Volt nagy siránkozás és sikongatás. A zsidók nagyon viccesek, amikor sikongatnak.

A buta zsidók nem tanultak: egy hét múlva megint konokul piknikeltek. Jöttek a motorosok, pépesítettek. A zsidók sikoltoztak.

És ez így ment hetekig. A végén már szóbeszéd tárgya lett a dolog, annyira, hogy a derék németek vasárnaponként kijártak nézelődni: valóságos esemény volt, szinte afféle katasztrófaturistás látványosság. Aztán otthon meg a munkában meg a kocsmában nyilván arról is elbeszélgettek, hogy a motorosok milyen újabb és újabb elegáns megoldásokkal riasztották szét a buta zsidókat, és melyik hülye zsidó esett a leglátványosabban hanyatt, miközben mondjuk a gyerekét próbálta elkapni a motor elől.

Ez a Franz Müller nevű tréfamester – aki nem volt zsidó, hanem osztrák származású – odáig merészkedett, hogy tréfás megjegyzéseket tett a tréfás motorosokra. Mondhatni: a tettleges népi humor meg a kicsit intellektuálisabb verbális szatíra összecsapott a német lélektérben. Nem erőseket mondott ám ez a bolond Müller, csak olyanokat, hogy gyáva az, aki motorral rémisztget békés embereket, és az is lehet, hogy a kukijával van baj, ha valakinek motor kell ahhoz, hogy erősnek látszódjon. A csoportos berregést meg leszánalmasozta. Alpári, gyenge humor. Külvárosba való.

Már a harmadik estén megjelentek a színházában az egyenruhások. Semmi fenyegetés nem volt abban. Csak álltak ott és hallgattak. Aztán elmentek.

Másnap megint jöttek. És ez a hülye Franz Müller nem fogta vissza magát. Sőt tán még egy kicsit rá is tett.

Az ötödik este után megint jöttek, kopogtattak. Dorongokkal. Szétverték a kis kabarét.

Másnapra a nyilván már bekattant Franz Müller sebtiben szinte rendbe rakta a termet, és megint tréfálkozott. Este, amikor hazafelé ment, elkapták és kiverték a fogait. Mindet.

Másnap ez a barom Franz Müller fogak nélkül beszélt. Nagyon vicces volt – bár a rend kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy mindösszesen öt ember előtt. Több nem mert eljönni, bár az is lehet, hogy ezek is csak azért, mert először jártak ott.

Aznap este Franz Müllert agyonverték. Aztán még át is ment egy kerék a nyakán. Ezt rendőrorvos jegyzőkönyvezte, azzal a megjegyzéssel, hogy az áldozat már halott volt, amikor lapossá törték a gigáját.

Ez egy példabeszéd volt. Még jó néhányat mesélhetnék abból az időből. Hiszen tudjuk, hogy akkoriban eleinte csak morcoskodtak a tréfálkozó újságírókkal, írókkal, kabaristákkal, színészekkel, aztán agyonverték őket. Sőt ehhez az is elég volt, ha valaki olyan muzsikát kedvelt, ami nem tetszett az egyre erősödő náciknak. A nácit a rettegés erősíti. A fasizmus nem akkor kezdődik, amikor megjelennek a keretlegények, hanem akkor, amikor félni kezdünk tőlük. És lapítunk, magyarázkodva, családra, hajlott korunkra, politikára meg mit tudom én mire hivatkozva. Amikor megpróbálunk különalkut kötni velük.

Bitter Brúnó és az Ifjú Humanisták nyilván úgy értékelik Franz Müller magatartását, hogy az övé a „kifejezetten a házhoz menni a pofonért esete”. Sőt: „Ez nem antifasizmus, ez provokálás és ellenségteremtés”.

A piknikelő zsidók nemsokára meghaltak. A kölykeik is. Hiába hordták őket a jó levegőre. Írmagjuk se maradt. Franz Müllerre pedig ki emlékszik? Pedig a zsidók is életben maradhattak volna, és Franz Müllerre is várhatott volna természetesebb halál – bár az is igaz, hogy az övé akkoriban természetesnek számított.

Talán, ha az erdőbe nem a trükkös motorsport legújabb ágát nézegetni járnak ki a derék, vidámságra vágyó német polgárok, hanem megérzik a „Hollán Ernő utcai típusú szolidaritás” lehetőségét és erejét, talán ha a szutykos kis kabarét védik meg. A németek és a zsidók. Igen, a zsidók. Akiknek az lett volna az egyetlen esélyük.

Talán. Ha.

És, hogy a példabeszéd fonala meg ne szakadjon: Franz Müller a nagyanyám másod-unokatestvéré­nek mostohatestvére volt. Mindig röstellte a család. Egy hülye kis majom volt szerintük is, aki maga kereste a baját.

Én meg csókoltatom Bitter Brúnót és az Ifjú Humanistákat, valamint Seres Lászlót.

*

“Hobbirobogós cicahordák” – kit fenyegetnek a Gój Motorosok?

A “Hollán Ernő utcaiak” egy része most nem szolidáris
Forrás: Hírszerző

2008. április 18.

 

Neonáci erődemonstráció, flashmob vagy műbalhé? Hamarosan elválik, elvileg bármely opció benne van a pakliban. A jelentős lóerőt felvonultatni képes Gój Motorosok időnként dudálással és motorbőgetéssel kellemetlenkednek nemzeti ünnepeken, a mostani akció ürügye ugyanakkor nevetséges: azon háborodtak fel, ahogyan Andrassew Iván publicista minősítette őket a Hócipőben. Úgy tűnik, a Gój Motorosok sok mindent elviselnek, csak a kritikát nem.

 

“Gyalogosok, bringások, motorosok és autósok! gójok, zsidók, hottentották! cigányok és nem cigányok! hetero- és homoszexuálisok! – akiknek elegük van az újnáci hordákból -, találkozzunk keddhez egy hétre a népszava székháznál – a népligettel szemben” – ilyen és ehhez hasonló, a Hollán Ernő utcai flashmobok szervezési lázára emlékeztető felhívások keringenek emailen, egy április 29-én várható, fenyegető jellegű míting ügyében.

Az egész egy rövid Hócipő-cikkel kezdődött: Andrassew Iván ebben azt a hírt kommentálta, hogy a Gój Motoros Egyesület “a cigánykérdés megoldását célzó javaslatokat adna át Sólyomnak, és azt kérdezi a vajdáktól: mi a társadalmi megbékélés ára?”

A publicista szerint “a társadalmi megbékélés első ára az lehetne, hogy a gój motorosok átkeresztelik magukat és közleményben értesítik a magyarokat és a cigányokat, a zsidókról nem is beszélve, hogy mostantól mégsem gój motorosoknak hívják őket. (…) biztosítom őket, meglepően jó hatása lenne a megítélésükben és az össztársadalmi hangulatban is. Nem nehéz jósolni: Sólyom nem fogadja majd őket, mert ő is az emberek döntő többségéhez tartozik, és utálja a fölfújt hobbirobogós cicahordákat.” A cikkre válaszul Andrassew levelet kapott az egyesület elnökétől.

“Nyilvánvaló fenyegetés”

“Jómagam, mint táltos válaszként az alábbiakat hozom szíves tudomásukra. Az átkeresztelkedés nem a mi tradíciónk!” – írja válaszában egyebek mellett Mészáros “Imi Blues” Imre, a társaság elnöke, emlékeztetve arra, hogy tavaly decemberben a tagság elutasította a névváltozást, ugyanakkor, ha “ez az ára a Magyar Nemzet megbékélésének, úgy készségesen megtesszük ezt az áldozatot. Szóval tárgyalhatunk.”

Mészáros a levélben arról tájékoztatja Andrassewet, hogy a köztársasági elnök megbízottja március 19-én átvette a romaügyi petíciót és megoldási javaslataikat, “amit nem csak a gój motorosok készítettek, hanem az Ön által hivatkozott össztársadalmi réteg számos tagja, mitöbb 5318 aláírásával támogatta.” Egyébként meg szerinte “a köztársasági elnök úrnak nem a gój motorosokat kell fogadnia, hanem a delegáció tagjait, melyben egyetlen egy motoros sincs.”

“Végül pedig az Ön stílusára és jelzőihez hasonlóan, én pedig nagyon rühellem az Önhöz hasonló bértollnok ratyikat!” – zárja sorait a motorosok elnöke, egyben közölve a szerzővel, hogy április 29-én tiszteletüket teszik “mind a Népszabadság (ezt később Népszavára javították – a szerk.), mind a Hócipő székháza előtt, abból a célból, hogy saját szemükkel is meggyőződhessenek a hobbirobogós cicahordáról.” A cél: megkezdeni a tárgyalásokat “az Ön által annyira óhajtott össztársadalmi hangulat” javításáról.

Válaszában Andrassew Iván “nyilvánvaló fenyegetésnek” nevezi a bejelentett motoros demonstrációt, amely Európában az egész sajtó elleni támadásnak minősülne, és amelyet a jobboldali újságírók is felháborítónak találnának.

“Egyszerűen nem is értem, hogy minek képzelik magukat, milyen alapon gondolják, hogy bárki köteles Önökkel tárgyalni. (…) Ha emberek egy jelmezes csoportja – fétisbárból elcsent latexcuccra emlékeztető maskarában – azzal próbál figyelmeztetni, fegyelmezni, megfélemlíteni egy embert – és rajta keresztül a sajtó egy részét -, hogy dübörgő, nagyerejű motorokkal vonul a munkahelye elé, az bizony náci dolog.” A szerző határozottan elutasítja a gój elnök “zsidózását” és buzizását”, részletesen idézve a motoros honlap fórumainak rasszista megjegyzéseiből. “Önök akarják a cigánykérdést megoldani? Diskurálni a köztársaság elnökével?” – teszi fel a kérdést.

“Ahogy a magyar gárdának és más náci szervezeteknek, sőt a tomcatistáknak is szembesülniük kellett azzal, hogy az embereknek elegük van belőlük, Önöknek is tudomásul kell venniük: vége annak az időszaknak, amelyben hagytuk elpofátlanodni a nácikat” – indokolja meg Andrassew Iván, miért volt kénytelen ellentüntetést bejelenteni és rendőri védelmet kérni az április 29-i erődemonstráció idejére.

Most nincs antifasiszta népfront

Mint említettük, on- és offline már szerveződik az ellentüntetés, amelyre Gyurcsány Ferenc is bejelentkezett (sőt: a Népszava szerkesztőségébe is ellátogat), mivel “a demokratikus politikai közösségnek tennie kell a dolgát, aktívnak kell lennie az ilyen megfélemlítő akciók esetén, miként az nemrég a Hollán Ernő utcai jegyirodánál történt. Meg kell mutatni, hogy többen vagyunk, mint a szélsőségesek” – fogalmazott a miniszterelnök.

A “Hollán Ernő utcai” típusú szolidaritás azonban ezúttal elmarad. “Nincs okunk most utcára vonulni, hiszen egyrészt nem érzékeljük a náci fenyegetést, másrészt egyértelművé vált, hogy nem annyira civil, mint politikai demonstrációról van szó” – közölte a Hírszerzővel az előző két megmozdulás egyik szervezője, Bitter Brunó szociológus és blogger. “A Gój Motorosok egyértelművé tették, hogy nem fenyegetésképpen vonulnak a szerkesztőség elé, míg a Hollán Ernő utcában Tomcat világossá tette, hogy büntető expedíció készül” – indokolta a különbséget Bitter.

Ő hívta fel a figyelmünket arra is, hogy ezúttal sem a konzervatív-liberális Konzervatórium blog szerzői, sem az Ifjú Humanisták nem szolidarizálódnak, sőt tudatosan távolmaradnak a szerintük Andrassew által is provokált eseményről.

A szervezők többsége mégis szolidáris
A Hollán Ernő utcai megmozdulások mintegy harminc szervezője a következők közlését kérte szombaton lapunktól:

“A Hollán Ernő utcai antifasiszta civil szerveződés tagjai felhívást kívánnak küldeni a kormánynak és a végrehajtó hatalmi ágak érintett vezetőinek. Ennek lényege, hogy minden jogi eszközt bevetve akadályozzák meg a további, a magyar lakosság különböző csoportjait fenyegető szélsőjobboldali akciókat. Ha ez sikerrel jár, mi sem kívánunk az utcára vonulni, hanem végre békességben és nyugalomban szeretnénk folytatni civil életünket. Bitter Brunó ezzel ellentétes, két nappal ezelőtt a Hírszerző oldalain megjelenő álláspontja magánvélemény, azt velünk, a szervezőkkel nem egyeztette. Magyarok a Nácik Ellen civil szerveződés vezetői”

“…elkezdeni cukkolni egy rasszizmusra és antiszemitizmusra hajlamos nemzeti radikális szervezetet (Gój Motorosok) azzal, hogy szado-mazo melegjelmeznek hívjuk a motoros ruhát és fölfújt hobbirobogós cicahordának tituláljuk őket, az kifejezetten a házhoz menni a pofonért esete” – írják közleményükben az Ifjú Humanisták, akik szerint “ez nem antifasizmus, ez provokálás és ellenségteremtés”.

A 2006-ban alakult Gój Motoros Egyesület jelszava: “A gumid kopjon, ne a Hazád!” Céljuk “a magyarság történelmi emlékhelyeire történő motoros túrák szervezésével a magyar nemzeti, valamint a keresztény eszmék és értékek megőrzése és a nemzeti hagyományok ápolása”. Tömeges motor-felvonulásokkal, dudálással és motorbőgetéssel tiltakoztak a jelenlegi kormány ellen, és adománygyűjtést szerveztek az olaszliszkai romák által meglincselt Szögi Lajos családjának megsegítésére.

“Mészáros ‘Imi Blues’ Imre, a motorosok elnöke rohamsisakban ül előttem, a sisak hátulján ‘Deutsche Reich’ felirat díszeleg” – írta róla a Népszabadság tudósítója. A felirat helyesen: Deutsches Reich.

(Forrás: Népszava, Hírszerző, MTI, wikipédia)

*

Jönnek a gój motorosok a Népszavára!

Válasz egy fenyegetésre
Forrás: Népszava

2008. április 17.

 

Néhány hete a Hócipő – szatirikus kéthetilap, amelyben időnként kicsit gúnyolódunk is – Yes, comment… rovatában megjelent egy kis írásom, amelyben erre a hírre reagáltam: „Delegációt küldene a Gój Motorosok Egyesülete A cigánykérdés megoldását célzó javaslatokat adna át Sólyomnak, és azt kérdezi a vajdáktól: mi a társadalmi megbékélés ára?”

Bizony

Jómagam, mint szittya világvajda, megmondom: a társadalmi megbékélés első ára az lehetne, hogy a gój motorosok átkeresztelik magukat, és közleményben értesítik a magyarokat és a cigányokat, a zsidókról nem is beszélve, hogy mostantól mégsem gój motorosoknak hívják őket. Tudom, nehéz megérteni, mi ennek a jelentősége, de biztosítom őket, meglepően jó hatása lenne a megítélésükben és az össztársadalmi hangulatban is. Nem nehéz jósolni: Sólyom nem fogadja majd őket, mert ő is az emberek döntő többségéhez tartozik, és utálja a fölfújt hobirobogós cicahordákat.

Andrassew Iván

 

Erre kaptam egy levelet Mészáros „Imi Blues” Imrétől a gój motorosok elnökétől, akit egyebek mellett arról lehet megismerni, hogy csinos kis motiján szexi morcos-macsós jelmezben, a fején egy csicsás Wermacht-bilivel pöfög szerte az országban cigányokat ijesztgetni:

Üdvözletem Andrassew Iván és a Hócipő szerkesztősége!

Jómagam, mint táltos válaszként az alábbiakat hozom szíves tudomásukra. Az átkeresztelkedés nem a mi tradíciónk! Számomra is világos, hogy Önöknek is nehézséget okoz megérteni a gój szó jelentését, bár legutóbb pont Önnek magyaráztam el személyesen telefonon, amikor is egy cikkük miatt beszéltünk. Ahogy ezt már régebben is felvetette Bolgár György elvbarátja, miszerint változtassunk nevet, közlöm Önnel – Önökkel, hogy a 2007. decemberében megtartott közgyűlésen a név választást a tagság egyhangúlag elutasította. Igaz nem voltak áll tagok és a valódi tagság szavazott.

De amennyiben Ön mind büntetőjogilag, mind anyagi felelősséget vállal, hogy ez az ára a Magyar Nemzet megbékélésének, úgy készségesen megtesszük ezt az áldozatot. Szóval tárgyalhatunk. Bár azt is látnom kell, sajnos, hogy az Ön írása, mely számunkra megtisztelő, abban a tekintetben, hogy a Népszabadság főszerkesztője tollából arra a következtetésre jutott, hogy a Gój Motoros Egyesület név változtatása esetén javulna az össztársadalmi hangulat.

Nekünk öröm, hogy a jóslata első fele nem teljesült, mert március 19-én Dr. Sólyom László Köztársasági Elnök megbízottja Szabó úr fogadta és átvette a petíciót és megoldási javaslatainkat, amit nem csak a gój motorosok készítettek, hanem az Ön által hivatkozott össztársadalmi réteg számos tagja, mitöbb 5318 aláírásával támogatta.

A jóslata másik fele, pedig azért sem fog teljesülni, mert a köztársasági elnök úrnak, nem a gój motorosokat kell fogadnia, hanem a delegáció tagjait, melyben egyetlen egy motoros sincs. Vagy talán ezen közismert személyeknek is át kell keresztelni a neveiket? Vagy azt a cigány származású személlyel is baja van, nem is beszélve néhai Szögi Lajos tanár úr édesapjával?

Végül pedig az Ön stílusára és jelzőihez hasonlóan, én pedig nagyon rühellem az Önhöz hasonló bértollnok ratyikat!

Egyben közlöm Önnel, hogy április 29-én tiszteletünket tesszük, mind a Népszabadság, mind a Hócipő székháza előtt, abból a célból, hogy saját szemükkel is meggyőződhessenek a hobbirobogós cicahordáról.

Én pedig azt jósolom, hogy valami oknál fogva nem lesz olyan bátor, hogy megkezdhessük a tárgyalásokat az Ön által annyira óhajtott össztársadalmi hangulat javításában. Mi teszünk egy kísérletet.

 

Mészáros Imre Elnök

A gój motorosok fóruma pontosít:

Dátum: 2008.04.29 Cím: Össztársadalmi hangulat javítása érdekében a Népszavánál és a Hócipőnél

Leírás: Találkozási hely és időpont: Hősök tere 9 órától, indulás 9 óra 30 perckor.

Aranyos Mészáros Úr, Kedves „Imi Blues”, vettem levelét és örülök neki, mert lehetőséget ad arra, hogy ismét tisztázhassunk valamit ebben az országban.

Természetesen nem vagyok a Népszabadság főszerkesztője – Önön röhög az egész szakma. A Népszavánál dolgozom. Az egy baloldali, szociáldemokrata, antifasiszta napilap. És természetesen annak sem vagyok a főszerkesztője, hanem csak rovatvezetője. Lehet, hogy bértollnok vagyok, de nem az antifasisztaságban. Valahogy gyerekkorom óta gyűlölöm a kirekesztést, talán azért, mert antiszemita környezetben éltem, és idejében megundorodtam. De ez lényegtelen. A lényeges: Ön csacsi módon nem számolt azzal, hogy Európában egy ilyen nyilvánvaló fenyegetés – az Ön szándékától függetlenül – az egész sajtó elleni támadásnak minősül, és még a becsületes jobboldali újságírók is fölháborítónak találják.

Egyszerűen nem is értem, hogy minek képzelik magukat, milyen alapon gondolják, hogy bárki köteles Önökkel tárgyalni. Azért mert van motorjuk? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne jöjjenek, nagyonis örülök ádáz figyelmüknek, de azt ne képzelje, hogy kezet fogunk, vagy elbeszélgetünk. Nevetséges. Szánalmas. Úriember nem áll szóba Önökkel. Mert – és ezt mindjárt az elején leszögezem: én a gój motorosok egyesületét egy újnáci szervezetnek találom.

Hogy nem tévedek, az már az imént idézett levél három részletéből is kiderül:

Ön zsidózgat egyet – „Az átkeresztelkedés nem a mi tradíciónk!” – erőszakkal fenyeget – a motoros demonstrációs lelki nyomás is az -, majd lebuziz.

A zsidózgatás náci mivoltáról kár is beszélni.

Ha emberek egy jelmezes csoportja – fétisbárból elcsent latexcuccra emlékeztető maskarában – azzal próbál figyelmeztetni, fegyelmezni, megfélemlíteni egy embert – és rajta keresztül a sajtó egy részét -, hogy dübörgő, nagyerejű motorokkal vonul a munkahelye elé, az bizony náci dolog.

Ahogy egyébként náci dolog az is, hogy önök erődemonstrációkat tartanak Budapesten, vagy olyan helyeken, ahol úgy vélik, hogy például a cigányokat kell figyelmeztetni valamiért. Ahányszor ezt látom, én bizony cigány leszek.

Valakinek a homoszexuális mivoltára utalni – „ratyi”, vagyis homoszexuális férfi – egy olyan szervezet nevében, amelyik bele kíván szólni a társadalmi élet és a politika alakulásába, ez bizony Európában náci dolognak számít. Négy gyerekkel, három unokával nehéz ezt hitelesen képviselni, de bizony mondom: inkább lennék meleg, mint gój motoros. (De azt még melegként sem vállalnám, hogy egynémely csoportjaikra oly jellemző nácis bőrcucikban mutatkozzak nyilvánosan.)

Tudom, hogy Ön képtelen ezt fölfogni, hiszen azt sem érti, hogy Európában miért nem illik Wermacht-küblivel a fejen nyilvánosan mutatkozni.

Csak pár szó, idézet egy írásból – amit a fórumukon leltem: „a sisak hátulján “Deutsche Reich” felirat díszeleg a sisakon nem a Deutsche Reich van írva, hanem: DEUTSCHES REICH, azaz NÉMET BIRODALOM !!! Következtetésképpen nem a III. Német Birodalomra utal, mert akkor más lenne oda írva, egyfelől, másfelől pedig ez a sisak, Wermacht egy olyan alakulatáé volt (díszsisak), akik elismert katonai alakulat volt, még a szövetségesek szerint is!” – Ez az Ön mondanivalója, ami éppen elég ahhoz, hogy egy cseppet se akarjunk Önről többet megtudni. Ha Ön a szervezet elnöke, milyenek lehetnek a többiek?

(Őszintén szólva csodálkozom a köztársasági elnök hivatalán, hogy egy ilyen fejfedővel a közismerten, bár sután antifasiszta Sólyom László hivatalát megközelítő ember egyáltalán beléphet a kapun, és bármit átadhat az elnöknek címezve. Magyar állampolgárként, sőt gójként is kikérem magamnak.)

Aki veszi magának a fáradtságot és beleolvasgat a gój motorosok internetes fórumába, az ott található – egyebek mellett jobbikosokra, magyar gárdistákra, morvaistákra – jellemző sunyi és nyílt megjegyzésekből is világosan láthatja, hogy egy motorizált újnáci szervezetről van szó, amelyik ugyan az előbb említettekre szintén jellemző módon folyamatosan tagadja rasszista mivoltát, de nem tudja magát visszafogni. Csak néhány rám vonatkozó épületes megjegyzés:

„Andrassew Iván is beállt a kajmán firkászok sorába.” (A „kajmán” kuruczinfós nyelven zsidót jelent.)

„Melyik keresztségben? Nem tudom, ők hogy hívják, de biztos hogy nem keresztségnek. Nos, száz-valahány éve jöttek, pogromok elől életüket menekítve; véren vett Hazánkba befogadva őket itt otthonra, hazára leltek. Majd rájöhettünk, hogy talán oka lehetett annak, hogy elűzték őket. (Édesanyám mondogatta mindig, fogadd be és kiver a házadból.)

Figyeld meg, milyen ordító egér lesz, ha jön a “cicahorda”. Szegény ratyi Iván, nem olvass eleget: NE PISZKÁLJATOK SORSTALANOK! Üdv. Testvéreim!”

„Persze. Mindenki happy lenne és változna a megítélésünk hogyha, a csodaszarvas helyére felcsavaroznánk egy mini menorát, egy túra keretében elmennénk egy közös “blankolásra”, és a nemzeti színű lobogóinkat lecserélnénk kék-fehér csíkosra. “Hócipő – Na haggyá’ má’ ! -” Nem, nem, Soha! Nem a megítélésünkön kell változtatni azt még nem vették észre?

A hozzáállás, amivel “Palesztinát” akarnak csinálni szeretett Hazánkból, az elfogadhatatlanabb!

Azt meg még kisem hevertem hogy belemondja egy kajmán a kamerába, hogy “kihaló faj vagytok”! Persze megmagyarázta

ő nem a Magyarokra gondolt. Akkor kire? Ez miért nincs benne minden újságban és a tv-k miért nem zengenek tőle?

Nos.. Kimegyek, és ások.. Hátha le tudok nyugodni.”

Miről beszélünk? Önök akarják úgy beállítani magukat, mintha a gój motoros egy kirándulós, jótékonykodós jómagyar lenne, éppen olyan, mint a parlagfűszedő magyargárdista, aki szintén sose hallott még a rasszizmusról? Önök akarják a cigánykérdést megoldani? Diskurálni a köztársaság elnökével?

Mert ugye, hogy összeérjen minden, Mészáros „Imi Blues” Imre elnök levelében megemlít egy delegációt, ami Sólyom Lászlóhoz menne cigányügyben. Itt ugyan nem sorolja a neveket, de utána néztem. A delegáció tagja Pörzse Sándor a Jobbik által létrehozott magyar gárda egyik alapítója, az egyik legkártékonyabb mélymagyar mákonynáci.

Miről beszélünk kedves Mészáros „Imi Blues” Imre Elnök Úr?

Jöjjenek! Kicsit nehézkes lesz ugyan egyszerre a Könyves Kálmán kőrúton is meg a szabad sajtóról elnevezett út környékén is mutatkoznom. Talán az lenne a megoldás, ha eljönnek a Népszavához, ott leköpdösnek, aztán valamelyik gój motoros átvisz a Hócipőhöz, leszállok, és ott is.

Csak vicceltem. Nem szívesen motoroznék egy gyáva hordával, amelyiknek csak a gépeiben van az ereje, az erkölcse, a ráható képessége. Ez semmi, ezzel élni, visszaélni, közönséges, hitvány gyávaság. Önök semmiben nem különböznek azoktól a borzalmas cigányoktól, akik agyonverték a tiszteletre méltó emlékű Szögi tanár urat.

Dehogy félek én a gój motorosoktól. A barátaimat is csak azért hívom el – remélem, Önök illő módon betartják a jelzett időpontot –, hogy játsszuk le ezt a játékot. Mert itt az ideje. Ahogy a magyar gárdának és más náci szervezeteknek, sőt a tomcatistáknak is szembesülniük kellett azzal, hogy az embereknek elegük van belőlük, Önöknek is tudomásul kell venniük: vége annak az időszaknak, amelyben hagytuk elpofátlanodni a nácikat. Önök szép, kövér zombik, akik már régen kipusztultak, csak a jelmezeik meg a sisakjaik tartják össze azt tébolyult rendszert, amiben élnek. Szembesülniük kell azzal, hogy eddig félelmet keltettek az emberekben, utálták Önöket, de most az az idő jön, amikor ki is szorítjuk a gój motorosokat a többi gyáva hordával együtt.

Az is lehet, hogy félek majd Önöktől, bár embertől igazából még nem féltem. Állattól igen. Egyszer, két farkaskutyától, amikor sarokba szorítottak és letepertek, mielőtt gazdáik megbilincseltek. De ez nem tartozik Önökre. Én tudom, mi a fasizmus. Átéltem. A szocializmusban. Tudom, milyenek a fasiszták. Pontosan olyanok, mint Önök meg a magyargárdisták. Frusztrált, beteg, kisebbrendűségükbe belenyomorodott, nagyranőtt törpék, akiknek egyenruhákra meg motorokra, és főleg hordatöntudatra van szükségük ahhoz, hogy erősnek érezzék magukat, hogy palástolják a gyávaságukat és nyomorúságukat. Cicahordák. Kandurkákból.

Nem azért hívok majd embereket, mert félek. Mert azt azért nem gondolom, hogy Önök megvernek, vagy megölnek. Hanem azért, hogy szembesüljenek az igazsággal. Hiszek abban, hogy amikor április 29.-én a Népszava szerkesztősége elé érnek, velem együtt várják Önöket az antifasiszta biciklisták, a szabadelvű – és a balodali motorosok, a gyalogzsidók, a gördeszkás cigányok, a rolleres melegek – akiket az Ön nyegle ratyizása után is én képviselek ezentúl -, a háromkerekűs újságírók oldaliságuktól függetlenül, Isten hívei és ateisták, és azok a mit tudom én milyen világnézetű polgárok, akik ráérnek ebben a hülye időpontban. (Jut eszembe: Önök nem szoktak kedden, délelőttönként dolgozni?) Lehet, hogy még politikusok is lesznek. Orbán Viktor csak lélekben képviselteti magát, de talán Gyurcsány Ferenc eljön. Tán még Sólyom László is. Szili Katalin is. Pedig mindegyiket megsértettem, kigúnyoltam már – sokkal jobban, mint a gój motorosokat. Mindazok itt lesznek, ha ráérnek, akik megértik, mi a polgári minimum. Rendőrök is jönnek, de csak azért, mert kénytelen leszek az ellendemonstrációt jóelőre bejelenteni. Remélem, nem annyira gyávák, hogy cserben hagynak, és remélem, nem ketten-hárman jönnek mutatóba.

Tehát találkozunk április 29.-én, kedden reggel tízkor a Népszava előtt. (Könyves Kálmán krt. 76. Módusz Irodaház. Azoknak, akiknek nem jutott robogóra: egy megállóra a Népliget (Fradi pálya) metrómegállótól. Technika okok miatt javaslatom a gój motorosoknak, hogy a Hócipőt hagyják ki, mert egyrészt úgysem leszek ott, másrészt kár és nevetséges – jobb híján – egy buszmegállóban várakozókat rémisztgetni. Így kis benzint is megspórolnak. Lehet, hogy később szükség lesz rá, hiszen könnyen eszembe juthat valami kis antifasiszta gyalogosdemonstrációt szervezni az Önök tiszteletbeli elnöke – a CBA-üzletlánc alelnöke – Lázár Vilmos úr irodája elé. És akkor majd nyilván oda kell gójmotorozni a védelmében.)

Andrassew Iván

támogatás

[popup][/popup]