Izraeli fiatalok Amerikában fedezik fel zsidóságukat

Gilad Chen

Az izraeli fiataloknak Amerikába kelleni jönniük, hogy felfedezzék zsidóságukat. Nem, kedves olva­só, nem vétettem el a dolgot. Nem az amerikai gyerekeket küldeném Izraelbe, hanem épp fordítva.

A tapasztalat beszél belőlem, az izraeli cserkészmozgalommal való hosszú kap­csolatom eredményeképp leszűrt ta­pasztalat. Jól ismerem azokat az izraeli fiatalokat, akik Amerikába látogattak – héberül beszélnek, keresztül-kasul be­barangolták Izraelt, megünneplik hazá­juk ünnepeit. Néhányan kivételesen te­hetségesek: énekesek és zenészek, és sokfele fellépnek az államokban: zsina­gógákban, iskolákban és másutt. De vaj­mi keveset tudnak a zsidó vallásról.

Magamról annyit, hogy egy vallásos kibucban nőttem fel. Habár ma már nem tartom be a vallási előírásokat, még min­dig erősen kötődöm a hagyományhoz. Négy évet szolgáltam az izraeli hadsereg­ben, és az utóbbi másfél évben egyike vagyok azoknak, akik Amerikában az iz­raeli cserkészmozgalmat képviselik.

Én szervezem a tizenéves izraeliek amerikai útját. Az egyik csoporttal há­rom hónapon át jártam az államokat. Ezek a gyerekek az izraeli fiatalság cre­me de la creme-jét képviselik. Egyik es­te megkértem az egyik fiút, hogy mond­jon kiddust. Ötlete se volt, hogyan kelle­ne. Csak az egyik gyerek tudta, hogy egyáltalán mi az a kiddus, és miképpen kell elmondani. A csoport fele még éle­tében nem járt zsinagógában.

Néhány hónappal később ugyanezek­kel a gyerekekkel Little Rockba utaz­tunk. A zuhogó esőben bementünk egy gyorsétterembe – talán egy McDonald’s vagy Burger Ring lehetett. Az egyik lány­nak eszébe jutott, hogy péntek este van, visszaszaladt a kisbuszhoz gyertyákért és borért. Ott, az étteremben gyertyát gyújtottak, kiddust mondtak, és eléne­kelték a Sábbát Sálom dalt.

Mi történt? Hol tanulták meg? Honnan az igény, hogy ezt tegyék? Valószínűleg amerikai barátaik, az amerikai táborok­ban és családoknál töltött péntek esték hatására történhetett ez a változás.

Megható volt. ültünk egy gyorsétte­remben, és az izraeli gyerekek kiddust mondtak, sőt a Birkát ha-Mázont is el­énekelték. Én ebben nőttem fel, de azok a fiatalok, akik nem vallástartó kör­nyezetben nevelkedtek, szinte semmit sem tudtak a zsidó hagyományról, sőt féltek is tőle. Nem is akartak – úgymond – vallásos közeggel érintkezni.

Amerikában azonban szembesülnek azzal, hogy a judaizmus vallási aspektu­sa miképpen gazdagíthatja zsidó identi­tásukat.

Az izraeli és amerikai fiatalok sokban hasonlítanak egymásra. Az izraeliekre mély benyomást tesz az amerikai zsidó élet. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az egyik táborban három órán át énekel­tek szombati dalokat, egy másikban pe­dig szombat este hávdálát tartottak. Most már ők is úgy érzik, hogy közük van ezekhez.

Ma Izraelben valaki vagy ortodox, vagy világi. Előbbiek közül a vallásos ci­onisták letöltik a katonaidőt, és a mo­dem világban élnek. Az ultraortodoxok viszont többnyire teljesen elkülönülnek. Ők és a szekulárisok többnyire cseppet sem tisztelik egymást. Mindegyik cso­port fél attól, hogy gyermekeik esetleg kapcsolatba kerülhetnek a másik világá­val, és ennek negatív hatása lesz. A tá­volság közöttük egyre nagyobb.

A katonaságnál eltöltött évekből és szakmámból kifolyólag sokféle izraeli fi­atalt ismerek még. Legtöbbjük alig tud valamit a zsidó életről, a vallási hagyo­mányokról vagy akár történelmünkről. Ennek az az oka, hogy félnek. A judaiz­mus magva a vallás, és a legtöbben nem akarjuk, hogy gyermekeink a vallásosok között kössenek ki.

Itt Amerikában nem okoz gondot, hogy elmenjenek a zsinagógába, vagy otthon kiddust mondjanak. Izraelben ez lehetetlen lenne, nem tudom elképzelni, hogy ott akár én, akár barátaim betegyük a lábunkat egy zsinagógába, vagy hogy Szukkot ünnepét egy szukkában töltsük.

Izraelben már többekben megfogalma­zódott az igény, hogy közelebb kerülje­nek saját történelmükhöz, hagyománya­ikhoz, sőt akár a valláshoz. Aki azonban nem ortodox, nem teheti be a lábát egy ortodox zsinagógába. Ezt ne szó szerint értsék. Természetesen bemehet, senki se fogja kidobni, de valahogy mégse érzi jól magát, ezért inkább el se megy.

No és a reform és konzervatív irány­zat? Nos, Izraelben ezekről senki sem tud. Ezeket főleg az olék látogatják, tag­jaik leginkább amerikaiak. Meggyőződé­sem, hogy ha a reform és konzervatív irányzatot jobban ismernék, sok izraeli csatlakozna hozzá.

Ennek egyik módja, ha az izraeli fiata­lok itt Amerikában megismerkedhetnek ilyen közösségekkel. Még az idelátogató felnőtteket is megérintette a dolog, ha másért nem, hát azért, mert tudatosult bennük, hogy a zsidóság megélésének többféle módja is van.

Az egyik sábesz estén felkerestünk egy washingtoni konzervatív zsinagó­gát. Utána elmondták, hogy eleinte fur­csa volt számukra, hogy a kántor nő. De mindannyian egyetértettek abban, hogy nagyszerű élményben volt ré­szük, tetszett nekik, hogy a családok együtt vannak, együtt énekelnek, és együtt vesznek részt az istentisztele­ten. Mennyire különbözik ez az izraeli zsinagógáktól, ahol csak hátul, elkülö­nülten foglalhatnak helyet, és szinte alig hallanak valamit.

Ezért gondolom azt, hogy ha a reform és konzervatív judaizmus valóban jelen lenne Izraelben, akkor sok hagyomány­tisztelő, de nem ultraortodox izraeli csatlakozna ehhez az irányzathoz. So­kukban megvan az igény arra, hogy kö­zelebb kerüljenek a valláshoz. Már csak arra kellene rájönnöm, ezt miképpen tudnánk elérni.

Moment, 1998. február

Seleanu Magdaléna fordítása