Gettó

Írta: Tomas Venclova - Rovat: Archívum, Irodalom

Majd visszatérünk. Csend vagyunk: tömény.

Há-sokaság. Szétfejtve, mint a szén.

Ily egyszerűn lemérve és felosztva.

Ez az idők utolja.

Árulás

Nyomja pecsétjét újság-hasábokra,

Ajtórésen hiszik: kénsárga láz,

Karszalagot fest, kapcsolatot mérgez,

Tintát töröla háló mind nehéz lesz.

Ó gyermekész! omló épületek!

Apadó vizek! káprázat-hegyek!

Nincs halál. Nem jön ítélet soha.

Láng s homok tör h ablakot tokostul.

Nincs már zsidó és római se mozdul.

Mi — az utolsó jog alapzata

Betűk vagyunk csak Jegyzet. Toldalék.

Fehér papírlapok. Hamupihék

Halasi Zoltán fordítása

Címkék:1993-01

[popup][/popup]